Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-298

436 298. országos ülés 1911 november 25-én, szombaton. Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a ministereinök urnak. A ininisterelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház! Nincs ugyan módomban az interpelláezióra formaszerü választ adni, mégis a ház tájékoztatására kötelességemnek tartom t. képviselőtársam interpelláeziója folytán felvilágosításul bizonyos körülményeket már most elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Először is azt kérdezi t. képviselőtársam, hogy akarok-e utasítást adni a bánnak arra vonatkozólag, hogy a sajtóüldözéseket szüntesse be. Erre azt felelem, hogy ilyen utasítást nem szándékozom adni, egyszerűen azért, mert Horvátországban a sajtótörvény alkalmazása autonóm ügy, a bánnak hatáskörébe tartozik, és megvagyok róla győződve, hogy csakis ennek a törvénynek alapján történtek azok az intézkedések, a melyekről a t. képviselő ur szíves volt megemlékezni. Horvátországban a sajtótörvény legutóbb. pár évvel ezelőtt, talán három négy éve, revidiáltatott, illetőleg egy uj sajtótörvény alkottatott az úgynevezett horvát-szerb koaliczió uralma alatt és a magyar koalicziós kormány jóváhagyásával. Azt hiszem tehát, hogy ha ez a törvény nem működik kellőleg, az nem róható fel a mostani kormányzatnak, mert korábbi időből származik, a melynek konzekvencziáit természetesen ma viselnünk kell. Gr. Batthyány Tivadar: Ki és hogyan hajtja végre, attól függ minden! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ugy hajtják végre, a hogyan a törvény parancsolja. Gr. Batthyány Tivadar: Nem, kegyelmes uram, ez nagy tévedés! Polónyi Dezső: Tomasics-informáczió ! (Félkiáltások jóbbfélol: Félfogás dolga!) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Kérem, ez felfogás dolga. Lehet, hogy így van jobban végrehajtva, lehet, hogy kevésbbé jól van végrehajtva; de én a magam idejéből igen jól emlékszem arra az úgynevezett objektív eljárásra, melynek alapján ezen konfiskáczió, illetőleg lappéldányok részben való elkobzása akkor a törvény alapján teljesen indokolt volt; ugy látszik, az uj éra alatt jónak látták a régi törvénynek ezen határozmányait fentartani. Mert ha annyira szerették volna a szabadságot, mint a hogy t. kéjjviselőtársam odaállítja a dolgot, akkor valószínű, hogy a sajtótörvénynek egy olyan intéztézkedését, a mely az én időmben nagyon is sok rekriminácziónak volt tárgya, eliminálták volna. De jónak tartották tovább is fentartani. Gr. Batthyányi Tivadar: A törvény jó; a végrehajtás rossz! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: A mi a kéziratot illeti, erre vonatkozólag igazán nem tudom, mit feleljek. A kéziratot a bán nem kaphatta másként, mint az én kezemen át és azt én természetesen ellenjegyzésemmel elláttam. Igenis, megtörtént az a hanyagság, hogy az én aláírásom az első hirdetésnél nem tűnt ki. De ez másnap már reparáltatott. Különben ez a mulasztás megtörtént még a Budapesti Közlönynél is, ez idén épen háromszor. (Derültség jobbfelöl.) Gróf Batthyány Tivadar: Elég rossz! Gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Nem mondom, hogy jó, de megtörtént. És ezt leginkább a telefon intézményének köszönhetjük, mert igen sokszor az ilyen hivatalos közlések, a melyek a késő órákban jönnek a kormányhoz, telefon utján közöltetnek az illető hivatalos lappal, és az a közeg, a mely ezt a közlést végrehajtja, egyszer vagy másszor valamit kifelejt, így történt ez alkalommal is és ebben semmiféle visszaélés . . . Gróf Batthyány Tivadar: De így van! Gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: . . . vagy olyan cselekedet nincsen, a miből valami szándékos közjogi sérelmet lehet megkonstruálni. (Fllenmondások balfelöl.) Polónyi Dezső: Szegény horvátok! Jámbor naivak! Gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőtársam azután azt mondja, hogy a volt kormány idejében Rojcs osztályfőnök ur be akarta hozni a magyar nyelvet az ottani középiskolákba. Gr. Batthyány Tivadar: Én egy czikket olvastam fel! Gr. Khuen-Héderváry Károly minisferelnök: Igen, igen, de a t. képviselő ur mindent jobban tud, mint én. (Derültség jobbfelöl.) Gr. Batthyány Tivadar: Azt csak jobban tudom, hogy én mit olvastam fel. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Kérem, jogforrásként czitálom a t. képviselő urat . . . (Derültség jóbbfélol.) Gr. Batthyány Tivadar: Nagyon helyes! J ól van! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: ... és lehet, hogy igaza van. Én nem akarom tagadásba venni, hogy ezt akarta az illető osztályfőnök ur megcsinálni, de nem csinálta meg. Én azonban mást fogok mondani a t. kéjDviselő urnak, a mit nem pusztán akartak megcsinálni, hanem valósággal meg is csináltak az én időmben, t. i. hogy bizonyos középiskolákban igenis kötelező a magyar nyelv tanítása. Gr. Batthyány Tivadar: Helyes! Helyes! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: ... és ma is fennáll ugyanez az intézkedés. Ez egészen más kérdés, mint az u. n. magyar iskoláknak és a horvát középiskolákon bizonyos élő nyelvek tanításának a kérdése. Ezeket összekomplikálni nem lehet. Gr. Batthyány Tivadar: Nem tettem! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Azt tetszett mégis mondani a magyar iskolákról, a mire nézve a múltkor volt szeren-