Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-298

434 5ÖS. országos ülés Í91Í november %5-én, s&ombatofíi fährlichen Feund zu vernichten. Da ist kein Mittel zu schlecht, kein Gewaltakt zu gering«. Ez magyarul jelenti azt, hogy akár helyes, akár nem, a nemzeti haladás pártjának, a horvát bán pártjának meg kell találnia az utat, hogy a legszélsőbb Starcsevics-párttal egyesülten a koalicziós pártok ellen végső döntő harczot vivjon. Meg kell pedig ezt a harczot vívnia akként, hogy »da ist kein Mittel zu schlecht«, itt semmi eszköz sem elég rossz, »kein Gewaltakt zu gering«, vagyis, hogy semmi erőszak nem elég gyenge arra, hogy ezt keresztülvigyék. E kérdéssel, t. képviselőház, két szempontból kell egész röviden foglalkoznom. Az egyik az, hogy én azt látom, hogy a horvát bán egy egész tervszerű akcziót folytat a horvátországi szerbség eUen. És itt ne méltóztassék tőlem rossz néven venni a t. ministerelnök urnak, hogy kénytelen vagyok őt megdicsérni. A ministerelnök ur 20 éves horvát báni működése alatt soha sem helyezkedett arra az álláspontra, a melyre a mostani horvát bán. Ö mindig igyekezett a horvát-szlavón szerbséggel szemben igazságos lenni és nem üldözte őket, nem csinált olyan »Gewaltaktokat«, mint a minőket itt a Drau most bejelent. Azonban nemcsak a Drau, hanem a tények is mutatják, hogy mind a két szerb párt ellen, — mert csak két párt van ilyen, az önállók és a radikálisok — a legvadabb üldözést folytatják, a mi azt a közhitet terjeszti el a szerbeknek a körében, hogy a magyar kormány exponense részéről, a magyar kormányzatnak, a magyar közvéleménynek támogatása, helyeslése és jóváhagyása mellett történik ez a szerb üldözés. Ezzel a szerb üldözéssel egyszer már felsültek évekkel ezelőtt, a mikor a szerbekre abban a nagy szerb perben a hazaárulás vádját akarták rásütni. Nagyon ajánlom a t. ministerelnök urnak, hogy a horvát bán hagyja már abba ezt a szerb üldözési politikát, a mely a választási campagneból nyilvánvalóan kitűnik, mert ennek jó vége nem lesz. Nem is engedhetjük meg, hogy a horvát-szlavónországi szerbek egyszerűen vogelfreioknak deklaráltassanak és velük szemben igy járjanak el. Utóvégre ezek is magyar állampolgárok, a kiknek ugyanannyi joguk van, mint a horvátoknak, németeknek, vagy bárki másnak. A Drau czikkéből és ezen szemelyvényekből, a melyeket itt előadtam, különösen pedig a hivatalos lapban megjelent legfelsőbb királyi kéziratból le lehet vonni azt a következtetést, a melyet előttem már elég alaposan indokolva, Polónyi Dezső t. képviselőtársam és barátom levont, hogy t. i. az igen t. horvát bán, a midőn egyrészt az unionista párt szent nevében követi el ezeket az üldözéseket és ezt az erőszakot, ugyanakkor támogatja és — politikailag értve — kokettiroz azzal a párttal, a mely Magyarországnak Horvát-Szlavonországban a legnag3^obb ellensége. így politikát csinálni a mi támogatásunkkal, Magyarország és a magyar horvát barátság érdekében nem lehet. Ez ellen kellett és kell állást foglalnom a jövőben is. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Végül t. képviselőház, minthogy az idő már nagyon előrehaladott. . . Egy hang (a jobboldalról) : Bizony! (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: ... Hát ez az, hogyha azt kérjük : tegyék felegyre az interpellácziókat, akkor ez nem tetszik a t. képviselő uraknak. így tessék csak számolni azzal, hogy két órán tul terjed a felszólalás és tessék csak egészen nyugodtan lenni. Elég lojális tőlünk, hogy a tanácskozásképesség kérdését föl nem vetjük. Polónyi Dezső: A tanácskozásképesség kérdését ! Tizen vannak a munkapárton ! Gr. Khuen-Hétlerváry Károly ministerelnök: És hét ellenzéki. Polónyi Dezső: A miniszterelnök ur nem jól lát ! Gr. Batthyány Pál: A ministerelnök ur későn jött be ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: Tessék megnézni; mi itt heten vagyunk, ott pedig tizen vannak j Egy hang (balfelől) : Szavazzunk ! Elnök (csenget): Tessék csendben lenni, t. képviselő urak. Gr. Batthyány Tivadar: Ki kell azonban terjeszkednem, t. képviselőház, egész röviden, mert interpellácziómba szóba hoztam, azon egyes perekre, a melyeket egyes horvát politikusok ellen inditottak. Az idő annyira előrehaladott, ismétlem, hogy ezt a kérdést ma nem akarom részletesebben taglalni. Csak konstatálni kívánom a következőket : Különféle pereket indítanak különböző ellenzéki férfiak ellen. Egyet azonban a legrigorózusabban kerülnek és ez az, hogy a sajtótörvénynek érvényt szerezzenek. Horvát-Szia vonország sajtótörvénye mindazokat az ügyeket, a melyek nem kizárólag magánpanaszra üldözendők, a zágrábi és eszéki esküdtszék elé utalja. Már most százszámra konfiskálják a lapokat mindenféle büntetendő cselekmények jogczimén, de soha ezeket a pereket az esküdtszék elé nem viszik, mert nagyon jól tudják, hogy az marasztaló Ítéletet csak ritka esetben hozna. Ha A-t mondanak, mondjanak B-t is, ha konfiskárják a lapot, adják meg a módot arra is, hogy törvényes bírája elé kerüljön, de az mégsem lehetséges, hogy rendőri eljárással egy lapot megkárosítsanak, annak politikai törekvéseit megbénítsák a nélkül, hogy az ügyet bírói útra terelnék. Ez a sajtótörvény kijátszása, a mit voltam bátor bebizonyítani a ministerlnök ur múltkori felszólalásával szemben. A mi pedig egyes politikusok üldözését illeti, azt a ministerelnök ur mint tapasztalt politikus tudhatná legjobban, ha egyes ilyen embereket sikerül is nem tudom micsoda kacskaringós törvénynyel elmarasztalni, vagy olyan skandalozus dolgokkal illetni, mint most Lorkovich esetében történik, midőn olyan vádakkal illetik őt és ugy akarják politikai jogait elvonni,., .