Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-298

3M. országos ütés Í9ÍÍ november M-en, szombaton. ÍÜ rokat, mert ilyeneket csak a magyarok csinálhatnak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezső; A magyargyülöletet szítják, ez a Tomasics-féle politika ! Kende Péter: Nem kell azokat tanítani a magyargyülölfitre ! Polónyi Dezső: De az ilyen Tomasics-féle emberek tanították meg reá ! (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: Ezek tények, t. ház, a melyeket abszolúte nem lehet megczáfolni, mert itt vannak a bizonyítékai. Ezeket vagy helyeselni vagy helyteleníteni lehet csak. A kinek van gyomra és gusztusa hozzá, ám helyeselje, de én azt hiszem, hogy ennek a háznak egy tagja sem lesz, a ki az ilyen eljárást magáévá tudná tenni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jőbbfelől.) A sajtó üldözése kérdéséről, ha időm engedi, talán még fogok egyet-mást elmondani, előbb azonban, nehogy az időből kifogyjak, egy kérdést fogok itt előterjeszteni, a mely aztán már a horvát bán ur politikai jóhiszeműségére is különös világot vet. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy a horvát bán nemrég Bécsben legfelsőbb audienczián fogadtatott; akkor beadta lemondását és azután megjelent egy legfelsőbb királyi kézirat, a mely a bán lemondását el nem fogadva, őt az ügyek továbbvitelével bizta meg. Ezen legfelsőbb királyi kézirat megjelenése után késő este a horvát-szlavón országos kormány hivatalos lapjának, a Narodni Novinének, egy rendkívüli kiadását nyomatták ki, a melyben közzétették Ö felségének a horvát bánhoz intézett legfelsőbb kéziratát. Ebből a közzétételből azonban — szeretném hinni, hogy tollhiba, nyomdahiba, avagy kezelési hiba folytán — kimaradt a magyar ministerelnök ellenjegyzése. Ez a kézirat olyan formában jelent meg ott, mint Ö felségének »kedves Tomasics urhoz« intézett privát levele. Reggel azután megjelent a rendes száma a Narodne Novine-nak, a hivatalos lapnak ; abban megint közzétették ezt a legfelsőbb kéziratot s véletlenül megint kifelejtették a ministerelnök ellenjegyzését. A horvát bán urnak zágrábi félhivatalosában, az »Agramer Zeitungí-ban megjelent megint ez a »kedves dr. Tomasich«-hoz intézett legfelsőbb királyi kézirat s véletlenül megint innen is elfelejtették a magyar ministerelnök ellenjegyzését hozzányomatni. Nem vagyok az az ember, a ki a kákán is csomót keres. Ha egyszer megtörténik, hogy egy ityen ellenjegyzés kinyomása elfelejtetik, elmarad, ezt egy tévedésnek, feledékenységnek volnék hajlandó betudni; azonban, mint mondom, a tervszerűség egészen nyilvánvaló, mert hiszen több izben történt ez meg. S a mig ennek a legfelsőbb kéziratnak közzététele ilyen formában történt 26-án, 28-án azután — minthogy közben történt valamelyes esemény, a melyre leszek még bátor reátérni — a hivatalos lap egészen apró betűkkel •— itt van különben — hozott egy kis rektiflkációt, hogy ezen a legfelsőbb kéziraton rajta van a mínisterelnöknek ellenjegyzése. Hogy hová czélozhatott ez a tévedés vagy feledékenység, a magyar ministerelnökről való ez a megfeledkezés, erre nézve az akkor még fennállott és a horvát bánnal tudvalevőleg igen jó nexusban álló szélső jogpártiak s a Starcsevicsánusok egyik lapjában a következő kommentár jelent meg (olvassa) : »Ezen királyi kéziratért, a mely csak Ő felsége aláírását viseli, sem a magyar, sem a horvát kormány felelősséggel nem tartozik s így az országgyűlésen diszkusszió tárgyává sem tehető. Közjogi szempontból a közjogi párt tagjainak kellemes és meg is felel elveinek, hogy a király közvetlenül érintkezzék a horvát kormánynyal; mi épen azon dolgozunk, hogy az uralkodó és Horvátország közti fal — értsd Magyarországot — lebontassék. Az uralkodónak ezen közvetlen érintkezése a bánnal a kiegyezés fennállása óta ritka eset.« Bocsánat, ezt nem czenzurázták meg addig, mig a horvát bánnak kedves »Hrvatski Pravo«-ban jelent meg. Polónyi Dezső : Jogpárti lap, a trialistáké ! Gr. Batthyány Tivadar: Igen, jogpártiak, trialisták és a horvát bánnak kedvenczei Horvátországban, a mire leszek bátor még egy konkrét példával rátérni. A midőn ezt a határozottan falzifikatumot — mert ilyen nagy jelentőségű közokiratban kihagyni kétszer a magyar ministerelnök ellenjegyzését, ez már olyan ostobaság lenne, hogy ilyet senkiről fel nem tételezhetek, itt a tendenczia megvolt, mihelyt pedig ez tendencziával történt, akárki csinálta is, falzifikatumot követett el — a midőn, mondom, a »Hrvatski Pokret« az előadott tényállást egy czikkben megkritizálta olyképen, hogy elmondja »Tomasics falsificat« czim alatt, hogy ez bizony meghamisítása egy legfelsőbb királyi ténynek, a midőn ezt lekritizálta és bátorkodott e lap a »Hrvatski Pravo«-nak az imént felolvasott részét is reprodukálni : az egész czikket nem konfiskálták ugyan, hanem harmadnap megjelent az összes lapokban egy kommüniké, hogy a horvát bán ő exellencziája a Pokret ellen azért, mert ezt az igazán minősíthetetlen tényt a Pokret meg merte kritizálni, mondom, a Pokret és szerkesztője, Lorkovics volt képviselő ellen felségsértés és Isten tudja mi miatt, a bűnvádi eljárást megindította. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. igazságügyminister urat, képes lenne-e ilyent elkövetni Magyarországon ? Ugy-e, hogy nem ? Az ő igazságérzete, szabadelvű gondolkodása, törvénytisztelete sohasem engedné meg azt, hogy egy lapot, a mely a hivatalos tényezőket ily erős mulasztás miatt megtámadja és megkritizálja, bíróság utján üldözőbe vegyen. Engedelmekérek, ez nem Európába, de valahová a legsötétebb Afganisztánba való. Polónyi Dezső: Horvátországba ! Gróf Batthyány Tivadar: Vagy pedig Horvátországba ! Kénytelen vagyok még a sajtóeljárás tekintetében egy-két konkrétummal előállani, mert