Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-298

432 298. országos ütés 1911 i hiszen a t. ministerelnök ur tanácsát követve, konkrét dolgokkal jövök. (Helyeslés a jobboldalon.) Megjelent néhány nap előtt a horvát bánhoz intézett e legfelsőbb királyi kézirat közzététele után az »Egyetértés« cziniü budapesti politikai napilapban egy rövid kis kritika erről, és ennek az volt a tenorja, hogy utóvégre könnyű ott fenn Bécsben legfelsőbb helyen kapaticzálni Tomasics mellett. Az Egyetértés czikkét letelegrafálták vagy letelefonálták Zágrábba és azokat a horvát lapokat, a melyek az Egyetértés közlését hozták, valamenynyit konfiskálták. Zágrábban most előlállott az a tény, hogy az Egyetértés ezzel a czikkel a kávéházakban, nyilvános helyen ott feküdt, természetesen a közlemény révén közérdeklődést keltett, mert mindenki tudta, hogy ez az a czikk, a melyet Zágrábban a kávéházakban mindenki eredetiben olvashat, de a horvát lapokban nem olvashatja, mert ezért a czikkért valamennyit konfiskálták. A horvát bán ő exelleneziája elég ügyes és ravasz ember, mert odáig nem mert elmenni, hogy az Egyetértést vagy más magyar lapokat konfiskáljon ; hagyta, hogy az közkézen forogjon, csak a horvát lajjokat üldözte e miatt. Ez is mutatja, hogy nincs czenzura, miként a t. ministerelnök ur a múltkor mondta, Horvátországban, hogy teljes a sajtószabadság s hogy ott igazán a t. ministerelnök ur szerint semmi panasz és jogczim nincs, hogy sajtóatroczitásokkal álljunk elő ! Hallom különben, hogy tegnap vagy ma hasonló eset történt. Ha jól vagyok értesülve, valamely budapesti német lapban jelent meg egy ilyen czikk, a melyet leközöltek és mint hallom, e czikk miatt a horvát lapokat ismét konfiskálták. A kép teljes tisztázására bátorkodom még a sajtóügyekre vonatkozólag a t. ház figyelmét két körülményre felhívni. Az egyik a következő. A mint méltóztatott látni, Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja, a végső rigorózitással, a sajtószabadság súlyos sérelmével jár el bizonyos ellenzéki lapokkal szemben Horvátországban. Megkövetek ott a legrigorózusabban minden formalitás betartását és azonkívül, mint láttuk, a legszigorúbban üldözi, czenzurázza az egyes lapokat. Mikor a horvát bán ilyen szigorú és rigorózus bizonyos ellenzéki lapokkal szemben, ugyanakkor mostanában megjelent egyszerre egy uj lap Zágrábban. Ezt az uj lapot, melynek első száma most 6 héttel ezelőtt jelent meg, Politicke Novosti-nek hivják. Egy boulevard-lap, mely nyilvánvalólag a választási campagne-ra lett kiadva, a választások után valószínűleg megint eltűnik a láthatárról. Czélja, hogy a bán politikája mellett, bizonyos ellenzéki pártok politikájával szemben, agitácziót folytasson. Semmi kifogásom ellene. Ha a horvát bán egy ilyen lapot ki akar adni, adja ki, de ugyebár, tőle, a sajtó oly rettentő szigorú bírálójától elvárhatjuk, hogy az a lap, mely az ő politikáját támogatja, a formalitásokat a legvégső minucziózitással tartsa be. A sajtótörvény előírja nálunk vember 25-én, szombaton. is, Horvátországban is, hogy minden lapon rajta kell, hogy legyen: a nyomda, a hol nyomtatják, a szerkesztő neve, a szerkesztőség czime, a kiadótulajdonos, és a kiadóhivatal czime. Ez a lap, mely a bán politikáját pusszirozza, első négy számában megjelent a nélkül, hogy abból bárki is, akár a rendőrség, akár a sértett ki tudná venni, hogy hol szerkesztik ezt a lapot, hol adják ki, hol nyomtatják, mert mindez a lapon nincs rajt, mindössze annyi van, hogy szerkesztő Mocnei Milán. A ki megtalálja ezt a Mocnei Milánt, az kérdőre vonhatja, de a ki nem találja meg, az ehhez a laphoz egyáltalában hozzá nem férhet, mert ismétlem, sem szerkesztőség, sem* kiadóhivatal, sem nyomda nincs rajt megjelölve. Pár nap előtt ezek az urak, ugy látszik, mégis megemberelték magukat, lelkiismereti furdalásuk volt és a hatodik számban annyit mégis megtettek, hogy kinyomatták a szerkesztő mellett azt is, hogy ezt a lapot a királyi országos nyomdában nyomták, vagyis az államnyomdában. Tehát egy lap, melyet állami közegek az államnyomdában kiadnak, a legsúlyosabban megsérti a lap kiadására vonatkozó törvényes rendelkezéseket. Ezekkel szemben a horvát bán urnak és közegeinek szava nincs ; azokat ellenben, kik nem az ő politikáját folytatják, üldözi a czenzuraval és a konfiskáczióval, ugy hogy idestova anyagilag tönkre fognak menni. T. képviselőház ! Ha ez törvényes eljárás, ha ez olyan eljárás, mely az igazságnak megfelel, s a melylyel a magyar kormányzat magának Horvátországban szimpátiát és barátokat tud szerezni, akkor tévedtem. De nem hiszem, hogy ilyen eljárást a magyar politika czéljaira szolgálónak lehetne elismerni, eltekintve attól, a mire kénytelen vagyok még kiterjeszkedni, hogy ez a lapocska, melyről tehát annyit tudunk, hogy a rendőrség elnézéséből a törvényes kellékek teljes mellőzésével jelenik meg, melyről most a hatodik szám óta tudjuk, hogy az országos nyomdában készül, ez a lap természetesen polemizál — a mihez joga van — az ellenzékkel. Hogy ő exczellencziája, a horvát bán ur e laptól nem állhat messze, az valószínű, mert a milyen erélyes ember, aligha engedné meg, hogy az országos nyomdában nyomtassák, pláne ilyen formában. Nos, ez a lap hatodik számában polemizál a horvát-szerb koaliczióval, és többek közt egy czikkben, ez alatt a czim alatt, hogy »Magyarska skole u Hrvatskoj«, »Magyar iskolák Horvátországban«, foglalkozik azzal a kis polémiával, a melyet nekem szerencséin volt itt a ministerelnök úrral 17-én a magyar iskolákról folytatni. Előrebocsátom, — a lojalitás megkívánja — hogy a lapszámban igen hatalmasan ki van dicsérve a ministerelnök urnak itteni felszólalása és az az állásfoglalása velem szemben, melylyel meg akarja védeni a horvát ifjúságot attól, hogy a magyar iskolákba önként is beléphessen. Támadja a czikk