Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-298

298. országos ülés 1911 november 25-én, szombaton. 429 bekerült a VIII. díjosztályba, egyszerre 2600-K.-ról o600-ra emeltetvén fel fizetése, vagyis pretereált értesülésem szerint a 17 tagból álló státusban 15 embert. Ugy vagyok értesülve, hogy ezek között pretereált olyan tisztviselőt is, a kinek sokkal nagyobb minősitése volt, olyat is, a kinek annyi vagy hosszabb szolgálati ideje volt, mint a mennyi koros egyáltalában ez a fiatal ur. Ugy vagyok értesülve, hogy Gáy ur körülbelül 32 éves és pretereált olyan tisztviselőt, a kinek körülbelül 32 év vagy ennél több szolgálati ideje is van. Kérném a ministerelnök urat, a ki a múltkor a leghatározottabban kijelentette, hogy nem pretereált senkit, vagyis nem soronkivül lett előléptetve, nézzen utána és győződjék meg maga is, hogy az én informáczióm a helyesebb vagy az övé. Kénytelen vagyok még egy kérdésre kiterjeszkedni, a mely ugyancsak azt mutatja, mintha a ministerelnök ur nem lenne egészen tájékoztatva és mintha a ministerelnök urat az emlékezőtehetsége egy kissé elhagyta volna. Azt méltóztatott mondani egyik itt tartott beszédében, hogy a midőn a horvát bán kormányra jutott, a horvát-szerb koaliczió vezérei kvázi maguk kinálkoztak fel a horvát bánnak, és azt is méltóztatott mondani, hogy akkor a tárgyalások során maguk ezen horvát-szerb koaliczió vezető férfiai tudtak volna arról és hozzájárultak volna ahhoz, hogy a horvát bán ezen bank-állásait megtartsa. Kénytelen vagyok itt ezzel szemben a t. ház nagybecsű tudomására hozni Nikolics Vladimír dr.-nak, a ki a horvát-szerb koaliczió kormányzása idejében viczebán és belügyi osztályfőnök volt, nyilatkozatát, a mely a helyzetet egészen más színben tünteti fel. Nikolics doktor a következőket mondja (olvassa) : »Nem felel meg a tényeknek, hogy a horvát-szerb koaliczió azt a kérést intézte dr. Tomasics Miklóshoz, vállalja el a báni méltóságot. Ellenkezőleg épen Tomasics maga volt az, a ki Budapestről jövet a horvát-szerb koalicziónak Zágrábban időző képviselőihez fordult azzal a közléssel, hogy gróf HédeTváry ministerelnök eüsmeri annak szükségességét, hogy a Horvátországban akkor fennálló s Tomasics, később gróf Khuen részéről is alkotmányellenes és anarchikus rendszer megváltozzék, ezt azonban csakis Tomasicscsal a báni székben hajlandó keresztül vinni.« Polónyi Dezső : Mindig hazudik ! (Mozgás.) Gr. Batthyány Tivadar (folytatólag olvassa) : »Tomasics hozzátette, hogy ő hajlandó volna a megbízatást elvállalni, de csak rövid időre, 4—5 hónapra és így is csak az esetben, ha sikerülne neki a horvát-szerb koaliczióval megegyezésre jutni. A koaliczió számolva azzal a körülménynyel, hogy gróf Khuen okvetlenül Tomasicsot ülteti a báni székbe, felhasználta ezt az alkalmat, hogy az ország számára a legszükségesebb és legsürgősebb követeléseket, elsősorban választói jog kibővítését valóra váltsa. így jött létre az ismeretes paktum 1910 január 25-én Tomasics és a horvátszerb koaliczió között. Csak ennek utána küldték Tomasics kívánságára a koaliczió több képviselő tagját gróf Khuen ministerelnökhöz, hogy közöljék vele a paktum tartalmát. Ez alkalommal jutott a horvát-szerb koaliczió első izben érintkezésbe gróf Khuen ministerelnökkel. A ministernek az az állítása tehát, hogy a horvát-szerb koaliczió kérte Tomasicsot, vállalja a báni méltóságot, téves mformácziókon alapszik, úgyszintén azon nyilakozata is, mely szerint Tomasics a koaliczióval folytatott tárgyalásai során a báni állás elfogadásának feltételéül kikötötte, hogy az ezzel összeférhetetlen állásokat különféle horvát pénzintézeteknél megtarthassa. Erről sem Toma-slo csal, sem a ministerelnökkel folytatott tanácskozás során soha említés nem történt.« Ezeket mondja Nikolics Vladimír dr. volt belügyi osztályfőnök. Azt hiszem, a t. ház helyeselni fogja, ha én volt t. képviselőtársamnak szavahihetőségét ebben a kérdésben feltétlenül elismerem annál is inkább, mert ő volt az, a ki ezeket a tárgyalásokat vezette, ő tehát feltétlenül jobban van, kell is, hogy jobban legyen informálva, mint maga a ministerelnök ur. Ezekből méltóztatnak látni, hogy a midőn a ministerelnök ur kegyeskedett volt minket figyelmeztetni, hogy vigyázzunk, hogy csak autentikus adatokat hozzunk itt elő, . . . Polónyi Dezső: Rossz tapasztalatai vannak Tomasich-csal, ő tőle kap rossz adatokat. Gr. Batthyány Tivadar: ... azt hiszem, teljesen fel vagyok jogosítva a magam részéről figyelmeztetni a ministerelnök urat, hogy azokat az adatokat, a melyeket ő a horvát-szlavonországi eseményekre vonatkozólag feltálal itt az ország szine előtt, méltóztassék jobban megrostálni, mert mégis csak kellemetlen talán reánézve is, reámnézve mindenesetre az, ha itt az ország szine előtt vagyok kénytelen a ministerelnökkel szemben ilyen ténybeli helyreigazitásokat előterjeszteni. (Helyeslés balfelöl.) Most pedig áttérek ugyancsak a ministerelnök urnak egy másik nyilatkozatára, a melyet a minap tett és a mely vonatkozik arra a panaszomra, hogy Horvátországban a sajtószabadságot nem tartják tiszteletben. Azt mondja a ministerelnök ur november 17-iki beszédében (olvassa) ; »A sajtó tekintetében ott — t. i. Horvátországban — oly törvény áll fenn, a mely sokkal szabadabb a magyar sajtótörvénynél, ugy hogy panaszra igazán nincs ok, mert megtorlásra sincs mód; nem is tudom, honnan keletkezhetnek a panaszok e tekintetben. Lovászy Márton : Konfiskálás, czenzura !. Gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök : Nem tudom, hogyan panaszolhatják fel, hogy a sajtóval szemben az, el bánás attroczitásokkal járna. Lovászy Márton : Czenzura és sajtó-szabadság ! Gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök : Nincs czenzura ! ?« Ezekkel szemben a tényállás a következő. Igaza van a ministerelnök urnak, hogy HorvátSzlavonországban egy aránylag liberális sajtó-