Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-296

296. országos ülés 1911 november 23-án, csütörtökön. 371 Farkas Pál: Főleg bankdirektorok ! Sümegi Vilmos: Azt mondja a képviselő ur, hogy a magyarosítás politikája csődöt mondott. Én azonban a magam részéről kijelentem, hogy végtelenül sajnálom, hogy a magyarosítás politikáját a kormány részéről nem folytatják, még kevésbbé folytatják erélyesen, de hogy az csődöt mondott volna, ez nagy tévedés. Tessék csak megnézni a statisztikát, a mely azt bizonyítja, hogy a magyar városoknak mindegyike a leghatalmasabb mértékben, mint kulturegység, igenis a magyarosodás felé közeledik, mert ebben az országban mást, mint a magyar állameszmét és a magyar kultúrát el nem ismerhetünk semmi körülmények között. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Sőt még az erdélyi városokban is, a hol az üzletes agitátorok folytonosan áskálódnak és aknamunkát végeznek ... Milláli Tivadar: Nem igaz! (Nagy zaj.) Nem igaz ! Rágalom ! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.) Sümegi Vilmos: ... aknamunkát végeznek üzleti czélokból. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és balfelől.) Miháli Tivadar : Nem igaz ! Rágalom ! (Nagy zaj és felkiáltások bal- és jobbfelől: Maguk a rágalmazók !) Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a kritikának határai vannak. (Folytonos zaj.) Sümegi Vilmos : A képviselő ur azt mondotta, hogy privilegizált állampolgárok vannak ; persze, ezzel a magyarajkú állampolgárokat értette. (Zaj.) Hát ha olyan sokat foglalkozik a képviselő ur a választói joggal és a választójogi statisztikával, akkor nézze is meg azt a statisztikát és meg fogja találni abban, hogy a mai választási rendszer mellett nemzetiségi vidékeken 80 filléres és 1 koronás czenzussal szavaz a tót meg az oláh, mig a magyar vidékeken 16—80 korona adó a szavazatra jogosító czenzus. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Hogyan lehet tehát akkor itt, a nemzet szine előtt, ilyeneket állítani, mikor mindennek épen az ellenkezője igaz, s ha vannak privilegizált állampolgárok, ugy önök azok, a kiktől eltűrjük, hogy nemzetünket idegen országok előtt is megszégyenitsék rágalmaikkal. (Igaz! ügy van! Általános helyeslés. Zaj a közép hátsó padjain. Elnök osenget.) T. képviselőház ! A ki figyelemmel hallgatta az előttem felszólolt képvsielő ur beszédét, az észrevehette, (Zaj a közép hátsó padján. Halljuk ! Halljuk I) ... hogy a képviselő ur azt mondotta, hogy vannak egyes községek, a melyekben a tót vagy az oláh biró becsülettel kezeli a község dolgát és nem sikkaszt, de egyszer csak oda vetődik, bevándorol egy magyar, egy örmény vagy egy zsidó — szóval, ő az erdélyi részeken az oláhságot tartja az államfentartó elemnek és a magyart tartja bevándorlónak, idegennek. Milláli Tivadar: Nem azt mondotta! (Nagy zaj. Halljuk!) Sümegi Vilmos: Szószerint ezt mondotta és ez a felfogás megvüágitja az önök egész gondolkodásmódját. (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon. Zaj a középen. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Magam is azt tartom, a mit talán épen a tegnapi napon a túloldalról Rakovszky Iván t. képviselőtársam mondott, hogy ebben az országban azoknak, a kik akár községi, akár más közfunkczionáriusi tisztséget viselnek, az állam nyelvét tudniok és ismerniök kell. (Igaz! Ugy van. Általános helyeslés.) Miháli Tivadar: Nevetséges! (Nagy zaj és felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Rendre! Rendre !) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni; (Halljuk ! Halljuk I) ilyen nagy zajban nem lehet a tanácskozást ellenőrizni. < Sümegi Vilmos: Még csak egyre kívánok válaszolni azon vádak közül, a melyeknek egész sorozatát emiitettem itt, arra t. L, a mikor panaszként felhozzák, hogy az államhatóság rendeleti utón intézkedett, hogy az oláh neveket meg kell magyarosítani. Farkas Pál: A családi neveket! Sümegi Vilmos: Hát, t. képviselőház, a kik ezt mondják, élő példái annak, hogy mennyire nem folyik itt magyarosítás, annál kevésbé erőszakos magyarosítás. Hiszen ők, a kik magyar emberek volnának, sőt ugy tudom, hogy magyar nemes emberek is, mint Vajda, Miháli és Pop Csicsó, valójában nemcsak hogy nem magyarok, hanem ellenkezőleg, egész életczéljukul azt tűzték ki, hogy becsületes magyar embereket áttéritsenek az ő izgága és nemzetellenes czéljaik támogatóinak sorába. (Zaj a közép hátsó padjain. Igaz! ügy van ! a jobb- és a baloldalon. Helyeslés.) Azt mondják, hogy az állami anyakönyvvezető nem akarja beírni az ő neveiket, megmagyarositja azokat, holott az igazság az, hogy egy állami anyakönyvi felügyelő — hogy megemlékezzem én is arról a rendeletről, a melyre hivatkozott az előttem felszólalt képviselő ur — kérdést intézett felettes hatóságához, hogy bizonyos kétséges esetekben mi volna az eljárás, s erre a felvetett kérdésre a belügyminister, a vallás- és közoktatásügyi, valamint az igazságügyministerrel egyetértőleg, 16 esztendővel ezelőtt megadta a maga válaszát. Nem akarom az egészet felolvasni. (Halljuk!) de arról van szó benne, hogy olyan esetekben, — ez mind fel van a rendeletben sorolva — a mikor tényleg megtörténik az, hogy ilyen agitátorok végigjárják a községeket, s a kinek a becsületes neve Kulcsár, azt Coltsárnak íratja be az oláh pópánál, azt pedig, a kinek Szűcs volt a neve, beíratják Suciunak, (ügy van! a szélsőbaloldalon) szóval, a becsületes magyar neveket Magyarországon — hiszen ez elképzelhetetlen volna a világ bármely államában — ők idegen nyelven, idegen hangzással akarják beíratni az anyakönyvbe, és erre vonatkozólag mit mondott a ministerium ? (Olvassa.) 47*