Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-296

372 296. országos ülés 1911 november 23-án, csütörtökön. >>Minden olyan esetben, midőn valamely magyar eredetű családnév a felekezeti anyakönyvekben elferdítve fordul elő . . . (Felkiáltások jobbfelől: Ahá!) Farkas Pál : Tékát elferdítve J Sümegi Vilmos : ... és az elferdités akár az illető egyén és család általi használat, akár a köztudomás által nyilván bebizonyitottnak tekinthető, az egyes felmerülő anyakönyvi esetek bejegyzése alkalmával az illető magyar családnév az állami anyakönyvbe magyarul, illetőleg a magyar helyesirás szabályai szerint vezetendő be.« (Mozgás balfelől.) Tehát nem arról van szó, t. képviselőház, hogy itt erőszakosan magyarosítanak, hanem arról van szó, hogy az urak ott erőszakosan oláhositanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon és jobbfelőL) Wliháli Tivadar: Vájjon ki hiszi el? (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.} Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos : Azt kérdezi Miháli Tivadar t. képviselőtársam, hogy ki hiszi el. Vajha ne volna nekem igazam ! Hiszen példákkal, statisztikai adatokkal be tudom bizonyítani, hogy a legmagyarabb székely vármegyékben is (Ügy van! Ugy van I a baloldalán és jobbfelM.J folyton-folyvást fogy a székelység száma az oláhság javára. Tessék megkérdezni az előadó urat, hogy Maros-Torda vármegyében az utolsó 25 év óta mennyire megfogyott a magyarság és hogyan terjed ott az oláhság. Vajda Sándor : Kivándorolnak Romániába ! Sümegi Vilmos : Inkább önök vándorolnának ki! (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Magában Csik vármegyében, a melynek azelőtt 96%-nyi magyar lakossága volt, most a vallás ürügye alatt befészkelődnek az oláh pópák és oláh tanítók és olyan községekben, a melyeknek lakosai közül egyetlenegy sem tudott azelőtt másképen, mint magyarul, oláhul tanítják a gyermekeket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es tessék csak elmenni a vallás- és közoktatásügyi ministeriumba, minő förtelmes dolgoknak jutottak ott tudomására! Természetesen ott, a hol rájönnek az ilyen dolgokra, elcsapják azt a Vörösmarthy nevű magyar származású egyént, a ki ma Veresmarteán Nicefornak írja nevét és a magyar állameszme ellen izgat még olyan vármegyében is, a milyen Csikmegye. Ilyen körülmények között az uraknak nemcsak panaszra nem lehet okuk, de áldaniok kellene a kormányzatot, a melyet mi szidunk azért, hogy eltűri az önök magyarellenes izgatását. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelöl. Mozgás a középen.) Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos : T. képviselőház ! Mint többi t. képviselőtársaim, a kik ezen az oldalon ülnek, ugy én sem hagyhatom szó nélkül azt a két felszólalást, a melyeket a túloldalról hallottunk a napokban Haydin Imre és Rakovszky Iván t. képviselőtársainktól, a kik igenis —nem ugy, mint egy közbeszólás formájában azt megczáfolni igyekeztek — a leghatározottab formában követelték, hogy a a választói jog megalkotása előtt a közigazgatás államosittassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Haydin Imre t. képviselőtársam azt mondotta, alludálva azokra a panaszokra, a melyek a közigazgatás ellen itt elhangzottak, hogy azok orvoslása pedig másképen, mint a közigazgatás államosítása utján egyáltalában meg nem történhetik. Es erre Rakovszky Iván t. képviselőtársam szintén azt mondotta (olvassa) : »Nekem azonban az a felfogásom, hogy más sorrendben ezt a kérdést, mint abban a sorrendben, hogy először a közigazgatási reform és csak azután a választói jogi reform alkottassék meg, megoldani nem is lehet.« így tehát nem állhat meg Rakovszky Iván t. képviselőtársamnak czáfolata, mert szószerint idéztem az ő beszédét, és őszintén mondva, igenis nagyon sokunkban súlyos aggodalmakat keltettek ezek a felszólalások, azért, mert bármennyire tiszteletreméltók legyenek is ezen t. képviselőtársaim, abban a véleményben voltunk, hogy talán magasabb helyről kapták azt az instrukcziót, hogy ezt be kellene adni a parlamentnek, hogy lássák, vájjon hogyan fogadná azt az eszmét, hogy a választói jogi reformot előzze meg a közigazgatás államosítása. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nagyon természetes, t. ház, hogy mi a mai közjogi és politikai viszonyok között nemzetünk végső veszedelmének tekintjük a közigazgatás államosítását (Igaz ! ügy van ! balfelől.) és ezért nemzeti szempontokból a legélesebb élethalálharczot jelentjük be az esetre, ha a kormánynak ez komoly szándéka volna. (Helyeslés Ja bal- és a szélsőbaloldalon.) Farkas Zoltán : Élethalálharczot ? Sümegi Vilmos: Igen, élethalálharczot, mert a vármegye az utolsó foszlánya a magyar alkotmányos életnek. (Mozgás jobbjelöl.) s ha ez kipusztul, kipusztul a magyar önkormányzattal a magyar önálló gondolkodás is, és akkor vége Magyarországnak és a Suciuk és bécsi ügynökök fognak uralkodni Magyarországon. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Rátérve a költségvetés egyes tételeire, nagy örömmel hallottam a mélyen t. előadó ur beszédéből egyet-mást, a mi mindenestre javulást jelent a jövendőre nézve. Különösen a közegészségügyre nézve fel kell említenem nekem is, hogy bármennyit áldozzunk is gyermekvédelmi és egyéb közegészségügyi czélokra, az mind kevés, és bizony ebben a szerencsétlen országban, a hol száz és százmilliókat dobunk oda improduktív czélokra, a közegészségügy még mindig mostohagyermeke az államnak. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ezrével járkálnak az elmebetegek a nélkül, hogy elhelyezést találnának, holott Sándor János t. képviselőtársam — s ez az ő egyéniségét dicséri — mutatott rá példát, hogyan lehetne csekély költséggel az elmebetegek elhelyezésének kérdését megoldani. Ott van a dicsőszentmártoni példa, a hol egy kis kórház keretében magánál a lakosságnál 800 elmebeteg van elhelyezve, s a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez a példa fényesen bevált,