Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-296
370 296. országos iilés 191i november 23-án, csütörtökön. orvosi állásokat betölteni, mert a fiatal orvos mindenütt sokkal inkább hozzá van szokva a kávéházhoz, a városi élethez, semminthogy vidékre menjen. De ennek is nagyon könnyen elejét vette azáltal, hogy törvényt alkotott, mely szerint minden orvos köteles két évet faluhelyen, mint körorvos szolgálni és csak azután szabad neki bármiféle praxist folytatnia. Tehát privát praxist sem folytathat, állami szolgálatba sem léphet, egyáltalában nem szabad neki másnemű praxist folytatnia, a mig nem állott két évig az állam szolgálatában körorvosi minőségben. (Helyeslés a középen.) Nagyon örülök, hogy végre-valahára önök is azt mondják, hogy jó volt, hogy Romániába mentem. Eleget küldöttek, hát elmentem és tanulmányoztam az ottani közegészségügyi intézményeket. (Derültség.) Azonkívül az összes állampolgároknak joguk van ezeknek az orvosoknak szolgálatát ingyenesen igénybe venni. Ezek az orvosok kötelesek teljesen ingyen végezni az összes orvosi feladatokat a falusi községekben. Komániában megvan még az a nagyszerű intézkedés is, hogy az összes betegek teljesen ingyen láttatnak el nemcsak kórházi ápolással, hanem orvosi kezeléssel és orvosszerekkel is. Meg vagyok győződve, hogy a mi lehető volt Romániában, az lehető nálunk is. Meg vagyok győződve, hogy ha az igen t. belügyi kormány kiküldene valakit Romániába, hogy tanulmányozza az ottani egészségügyi berendezéseket, azokat nálunk is bevezethetné és foganatosíthatná. Miután a belügyi költségvetésről van szó, kötelességemnek tartom az igen t. ministerelnök úrhoz ministerelnöki és belügyministeri minőségében azt a kérést intézni, hogy tartsa számon az ország lakosainak azt a kívánságát, hogy végre valahára terjeszsze be az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választójogról szóló javaslatot. Ezer év alatt a kiváltságos osztályok bebizonyították, hogy nem képesek az ország sorsát ugy intézni már, hogy megnyissák a sorompókat és lehetővé tegyék a népnek, bogy magát itt képviseltethesse, hogy a nép a néphez beszélhessen és végre a nép is szóhoz juthasson, mert hisz ezer éven át nem a kiváltságos osztály, hanem a nép volt az, a mely ezt az országot fentartotta, a mely az országért küzdött, munkálkodott és vérét feláldozta. Bátor vagyok a következő határozati javaslatokat előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk I Olvassa.) ^Határozati javaslat. Utasittatik a belügyi kormány, hogy ministeri rendelet utján sürgősen intézkedjék aziránt, hogy a korcsmák vasár- és ünnepnapokon zárva tartassanak. (Helyeslés a középen.) Utasittatik a belügyi kormány, bogy lépéseket tegyen egy önálló közegészségügyi ministerium szervezése iránt. Utasittatik a belügyi kormány, hogy egy szakértő-bizottságot küldjön ki a romániai közegészségügy szervezésének tanulmányozása végett. Utasittatik a belügyi kormány, hogy haladéktalanul terjeszsze elő, az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választói jogról szóló törvényjavaslatot.* (Helyeslés a középen.) A költségvetési tételt nem fogadom el. Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos: T. képviselőház! Nemcsak parlamentáris szokásból kifolyólag, de egyébként is szükségét érzem annak, hogy az előttem felszólalt t. képviselőtársamnak beszédére tegyek egy pár megjegyzést. (Halljuk ! Halljuk !) Ha nem kalandozott volna el olyan térre . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sümegi Vilmos : .... a melynek tendencziája egyenesen magyar- és nemzetellenes volt, bátorsággal figyelmen kivül hagyhatnám, . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: ... mert az egészségügyre vonatkozó megjegyzései közül sokban magam is egyetértek, de politikai vonatkozású beszéde méltó volt eddigi múltjához, a mikor itt minden alkalommal és minden felszólalásában valósággal sértette mindenkinek nemzeti önérzetét. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Felszólalása nem is annyira szavaiban, mint irányzatában és tendencziáiban volt olyan, hogy higyje el nekem, a világ egyetlenegy alkotmányos parlamentjében ilyen irányú beszédet nyugodtan meg nem hallgattak volna, a mi bizonyítja leginkább a magyar nemzet türelmességét, nyugodtságát és higgadtságát, a melylyel igazsága tudatában tűr Vajda képviselő úrtól és társaitól. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Sümegi Vilmos: Azt kérdezte, hogy mi az a nagy eszme, a mely egyesíteni tudná ennek az országnak népességét és társadalmát ? Hát ez a kérdés magában foglalja a sértést, mert tudnia kellene, bogy mindenkinek, a ki e hazában él, igenis egyesülnie kell abban a nagy nemzeti eszmében, a mely mellett kívánatos, hogy e hazában élő minden állampolgár egyformán elégedett, gazdag és boldog legyen, hogy igy a nemzet magyarrá lehessen. (Ugy van ! a baloldalon.) Azt mondja, hogy rákényszeritették önvédelmi harezra és szembeállítják a nemzet egyik részét a másikkal. Ez is nyílt felhívás azokhoz, a kik még mindig hallgatnak az ő szavukra, pedig igen jól tudjuk mi, a kik az erdélyi részeken ismerősek vagyunk, hogy az a becsületes, szegény idegen nemzetiségű nép nyugodt, higgadt és ha elégedetlen, arra épen annyi oka van, mint a magyar állampolgárnak. Vannak azonban egyesek, a kik izgatnak folytonosan, még pedig nem is faji okokból, hanem üzleti czélzatból. (ügy van ! balfelől, Zaj.)
