Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-296

296. országos ülés Í9Í1 november 23-án, csütörtökön. 369 »Itt azok éltek, kik nem éltek. A legkülömbbek soh'sem éltek, Itt meddő a nagy gerjedés S legboldogabbak a vetéltek.« Ezt nem egy hazátlan bitang, nem egy titmttáruló pánszláv, pángerman vagy dákó-román mondja, hanem a magyar ugar szülötte. Ebből is kitetszik és meggyőződhetnek arról, hogy nem boldog a magyar, és nem is lesz soha boldog, mig vele együtt nem lesz boldog a nem-magyar is. (Zaj.) Miféle vigasztalás az reánk, neni-magyarokra nézve, hogy a dekadenczia terén a magyar vezet ? Mi ugy vagyunk ebben az országban, mint egy Prokrastes-ágyban. Az egyik a kar, a másik a láb, a harmadik a sziv, a fő ; és hiába, ha zsibbadt a kar, megérzi és megsínyli azt az egész test. önök meg azt akarnák, hogy az egyik rész egészen kényelmesen kinyujtózzék, mig a másik a Prokrusteságyban fekszik. (Zaj és ellenmondás jóbbfelől.) Ez az a hamis eszme, melyet ugy a kormányzat, mint a magyarság köteles volna egyszersmindenkorra elhagyni. Mint már mondám, lehetetlen a nép jólétét és egészségét emelni mindaddig, mig a nép általános műveltsége nem emelkedik. Ezt a legkönnyebben és kizárólag ugy lehet elérni, hogy végrehajtják a nemzetiségi törvény azon intézkedését, mely szerint nemzetiségi vidékeken a nemzetiségi nyelven tarthatja fenn az állam az iskolákat. Boldog lehet az a tanitó, ha a 6—10 éves gyermeket anyanyelvén hozza odáig, hogy legalább kis fogalma van arról, hogy mi a kultúra. Ezenkívül kötelessége az államnak olyan orvosokról gondoskodni, kik a nép nyelvét megértik. Hiába követelik meg a román néptől és hiába büntetik meg az anyákat, hogy nem mennek orvoshoz, mig az orvos nem tud vele értekezni, mig előfordul az az anomália, a mely Pogaras vármegyében és más felé is tapasztalható, hogy van olyan orvos, ki nem érti a nép nyelvét, mely körülöttük csupa román. Akkor megspórolhatná a költséget az állam és a megye azáltal, hogy állatorvosokat nevez ki, mert ugyanazt az eredményt érné el, mert ez sem tudja a nép baját megérteni. Egy hang (jóbbfelől) : Rossz vice ! Vajda Sándor: Meglehet, hogy rossz vicc, de menjen t. képviselőtársam Spanyolországba, betegedjék meg ott és próbálja magát egy ottani orvossal megértetni. (Derültség.) A mi a közegészségügy szervezését illeti, nagy baja ennek az országnak és parlamentnek, hogy a jogászi és az ügyvédi elem olyan nagyon vezet és olyan nagy befolyással bír az egész közéletre, mert minden a közigazgatási kormányzat szempontjából Ítéltetik meg. Kérdem én, elképzelik-e önök, hogy miután X vagy Y képviselő ur szolgabíró korában vagy később mint alispán vagy főispán nagy rekordot ért el adminisztratív téren, mindenre képes, még arra is, hogy közegészségügyünket rendezze í Van a németnek egy közmondása, mely ugy KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. XII. KÖTET. hangzik, hogy »Wem Gott ein Amt gibt, dem gibt er auch Verstand«. Hát ez sok mindenre találó lehet, de arra nem, mikor arról van szó, hogy a közegészségügyet kinek kellene rendeznie. Mert elvégre sok esze lehet annak az alispánnak vagy főispánnak, jegyzőnek, szolgabírónak, prókátornak, nagy részében jó esze lehet a tisztviselői karnak is, de arra, hogy a közegészségügyet rendezze és rendszeresítse, egyedül csak az orvosi kar képes és hivatott. Épen ezért, ha jó közegészségügyet akarunk, ez más alapon, mint az államosítás utján, elképzelhetetlen. Államosítani kell a közegészségügyet, egy önálló ministeriumot kell szervezni, a mely rendelkezne az orvosok felett. A múlt koalicziós parlamentben több Kossuth-párti és Justh-párti, legutóbb egy mostani kormánypárti képviselőtársam és én is hivatkoztam a kórházügyek tekintetében Románia példájára. »Warum in die Férne schweifen, wenn das Gute liegt so nah?« Mert az bizonyos, hogy sokkal nagyobb a hasonlatosság a romániai viszonyok és a mi viszonyaink között, mint pl. az, angol vagy a franczia viszonyok és a mi viszonyaink között. Ép ezért akarom figyelmüket Románia közegészségügyi szervezetére irányítani. A romániai viszonyok ép oly gyatrák voltak, mint a mieink, mindaddig, a mig az országnak élére Bratianu Jon ministerelnök került. Gueth Gyula: Magyarosítsa meg ! (Derültség.) Vajda Sándor: Hát hagyan magyarosítsam meg a Bratianu nevet? (Derültség.) Bratianu ministerelnök meggyőződött arról, hogy Románia a dekadenczia és a tönkremenés lejtőjére jutott és ezen az utón feltartóztathatatlanul halad előre, ha közegészségügyét nem rendezik. Megerősítette őt ebben a nézetében Dr. Jon Cantacuzino híres egyetemi tanár, mire a ministerelnök kinevezte Dr. Cantacuzinot teljhatalommal az egészségügyi szolgálat főnökévé miniszteri rangban és felhatalmazta, hogy rendelkezzék olyan pénzösszegek felett, a melyeket szükségesnek tart. Ez a két zseniális férfiú meg is teremtette Romániában a modern közegészségügyi szervezetet. Nem akarom az egészet részletesen ismertetni, csak néhány rövid adatot hozok fel annak illusztrálására, hogy miképen van ez a közegészségügy szervezve. Az egész országot felosztották öt nagy körzetre, minden körzetnek középpontjában, egy nagyobb városban közegészségügyi intézetet állítottak fel, melyben az illető körzetre kitérj edőleg az összes bakteriológiai, vegyészeti stb. vizsgálatokat végzik. Ezeken a körzeteken belül 10—10 községből álló közegészségügyi köröket létesítettek, mert dr. Cantacuzino nagyon jól tudta, hogy ha egy kör orvosra 10 községnél több jut, nincs az az ember, a ki képes volna arra az emberfeletti munkára, hogy ott az egészségügyi szolgálatot el is lássa. Tehát minden tíz községre esik egy-egy körorvos. Ezeknek a körorvosoknak biztosított szabad lakást, fűtést, világítást és 200 franknál több kezdő jövedelmet havonta. De nagyon természetes, hogy ennek daczára sem lehetett volna az összes kö47