Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-296
366 296'. országos ülés 1911 november 23-án, csütörtökön. ban meg fogják ítélhetni, hogy mi minden következik abból, ka a családi neveket most államosítják, mert ez, t. ház, nem egyéb, mint államosítás. (Derültség a jobboldalon.) Fordulnak elő majd nagyon gyakran olyan esetek, a melyek máris előfordultak, például a hagyatéki perek tárgyalása alkalmával, a mikor az egyének azonosságának és illetőségének megállapítása körül e miatt nehézségek fognak felmerülni. Fordult elő ilyen eset máris egy nagy ji>erben, a hol milliókról volt szó. Romániában ugyanis elhalt egy Timotei nevű egyén, és annak hagyatékát a magyarországi rokonok megperelték. A román bíróságok egyszerűen elutasították őket, — mert odáig nem megy már a testvéri szeretet, a mint látják, hogy kivételt tegyenek — elutasították őket követelésükkel, már t. i. az idevaló magyarországi atyafiságot, azért, mert konstatálták, hogy a nevük nem azonos az elhalt nevével. A hivatalos adatok alapján ugyanis az állapíttatott meg, hogy az egyik rokon örökös Tyimotyéinak, a másik pedig szép hangzású magyar névvel Timonfinak nevezi magát. Vertán Endre : Az öröklést nem a név állapítja meg, hanem a vérbeli rokonság ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor : A mi a közigazgatás reformját illeti, t. képviselőház, azt hiszem, ennek szükségességét nem kell bővebb argumentáczióval kifejtenem. Ott van gróf Andrássy Gyula volt belügyministernek 1908 május 16-ikán tartott beszéde, de ott van annyi meg annyi más ministeri beszéd, a melyekből, azt hiszem, kitűnik és csak időpazarlás volna ezt bővebben fejtegetni, mert nincsen kétség aziránt, hogy közigazgatásunk javításra szorul és e felett disputálnunk felesleges. Ahhoz sem fér kétség, nem is lehet diszkusszió tárgya, hogy ez bármilyen kormánynak egyik legsürgősebb feladata. Hogy a közigazgatás reformja államosítás utján történjék-e vagy, hogy az autonómia tovább is fentartassék, eziránt a mi pártunk még állást nem foglalt ; de arra nézve, hogy a jelenlegi kormánynak nincsen joga a közigazgatás reformját diszkusszió tárgyává tenni, teljesen egyetértünk gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam felfogásával, a mely szerint igenis, a kormánynak kötelessége, ha a közigazgatás reformját államosítás utján akarja keresztülvinni, hogy előbb a házat feloszlassa és az országot erre nézve megkérdezze. T. ház ! Hogy a nép sorsa szerte e hazában milyen rossz, azt legjobban világítja meg a statisztikai évkönyv. De mielőtt a statisztikai évkönyv tanulmányozására áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy ezen statisztikai adatok egyikével foglalkozzam, t. i. a tuberkulózis és a járványok elleni küzdelemmel, hogy milyen küzdelmet visz az állam a tuberkulózis és a járványok ellen. Szerény 600.000 K-val akarja a belügyi kormányzat ugy a tuberkulózis kérdését megoldani, és a tuberkulózist az országról elhárítani, mint a többi járványokat és valószínű, hogy ezek között van a kolerajárvány is, ugy hogy ha ezen szerény összeget tekintjük, elég ez ahhoz, hogy megértsük, miért dühöng már másodéve országszerte a kolera. Ki van téve mindennap az ország annak, hogy egy általános nagy járvány üssön ki. De van még egy nagy baja az országnak ; az egyke, a mely különösen magyar vidékeken pusztít. Természetes, hogy ezt nem lehet egoisztikus és korlátolt nemzetiségi szempontból megítélni, sem magyar, sem román, sem más szempontból, hanem csakis általános állami és emberi szempontból, mert ez is épen olyan veszély reánk, románokra nézve, hogy inficziálódik a mi népünk is a magyar néptől, mint a hogy veszélyes a magyar népre, ha vörhenyjárvány van, a szomszédos román községben. Az egyke kérdéséről a napilapok gyönyörű czikkeket irtak, különböző társadalmi osztályok érdeklődtek, felolvasásokat tartottak, a papok prédikáltak, tehát minden szépet és jót megkíséreltek. De nagyon furcsa, hogy ugyanabban az időben, a mikor a sajtó gyönyörű vezérczikkekben az egyke veszedelme ellen állást foglalt és a népesség szaporodására a legpoétikusabb frázisokat tálalta fel, ugyanakkor ugyanaz a sajtó az apróhirdetésekben a prostitucziónak tett és tesz szolgálatot és közvetít. Hát bizony egy ilyen lapban nagyon sok fér el a vezérczikktől egészen az apróhirdetésig. De ne higyjék, hogy a radikális lapok talán jobbak, hogy a Nap, vagy a Népszava különbözik a többi napilapoktól, mert itt is áll Heine azon mondása : »Niemals habt Ihr mich verstan den, Noch aber verstan den ich Euch ; Doch wenn wir uns im Kothe fanden : Da verstanden wir uns gleich.« i Teljesen az az eljárása van a Napnak és a Népszavának, mint a többi lapoknak. A Napnak szeptember 21-iki számában megjelent a következő apróhirdetés (olvassa) : »Ásszonyok figyelmébe. Egy magyar kézikönyv, német szövegben is, a mely a bő gyermekáldás ellen megtanít védekezni, kapható 1 korona 20 fiUér beküldése ellenében ievélbélyegekben is, szétküldi Boros és társa Budaj^esten, gróf Zichy Jenő-utcza 30. sz.« Azután pedig a Népszava folyó évi november hó 19-iki számában a következő apróhirdetést olvashatjuk (olvassa) : »önnek óvnia kell a feleségét. Minden család részére legfontosabb illusztrált könyv« ... — ez tehát már illusztrálva is van — »... a túlbő gyermekáldás ellen, melynek eredményét a hálairatok ezrei igazolják. Diszkréten küldi 90 fillérért magy T ar levélbélyegekben Frau AnnaKaupa Berlin és Budapest.« Hát, t. ház, legalább ilyen formában importálunk mi is a művelt nyugatról eszméket. (Derültség.) De még jellemzőbb a szellemi dekadencziára, a mely elsősorban a magyarságot sújtja, de, a mint kifejtettem, nem sújthatja a nélkül, hogy minket is ne sújtana, — mondom, jellemző erre a dekadencziára, a mely megnyilatkozik a »Fidibusz« czimű úgynevezett élczlapban.
