Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-296

296, országos ülés 1911 november 23-án, csütörtökön. 367 Tessék, t. ház, szerte a világirodalomban egy hasonló nivóju, úgynevezett élczlapot keresni. Lehetetlen, az egész kerek világon egy ilyen alacsony nivóju, egy ilyen disznó lapot, mint a milyen ez a »Fidibusz«, találni. (Igaz ! Ugy van I a jobb- és a baloldalon. Egy hang : De olvasni szokta !) Én, t. ház, mint orvos, nemcsak a Fidibuszt olvasom, én, mint orvos, a legnagyobb emberi bajokat is kell hogy tanulmányozzam, de hála Istennek én, meg önök, a kik már koj>aszodunk, (Élénk derültség a ház minden oldalán.) olvashatjuk az ilyesmit minden veszedelem nélkül, de nem olvashatják az önök gyermekei és nem olvashatják az én gyermekeim a nélkül, hogy ezáltal étküket meg ne mérgezzék és testüket is tönkre ne silányitsák. (Igaz ! Ugy van I Általános helyeslés.) Én, t. ház, belátom azt is, hogy lehetetlen, hogy a belügyi kormány ez ellen a férczlap ellen állást foglaljon, mert hiszen akkor mindnyájan, még én is, a ki szintén radikális ember vagyok, a szent és sérthetetlen sajtószabadság nevében támadni volnánk kénytelenek a kormányt. (Igaz! Ugy van!) De azt hiszem, hogy ennek az országnak az elitjének egy része talán mégis csak mi vagyunk a képviselők, és hogyha azok a képviselők, a kik itt ülnek, kötelességüket társadalmi utón is teljesitenék, ha mindenütt állástfoglalnának az ilyen lelki méreg és testi fertőzés ellen, — mert az ilyesmi a testet is megfertőzi — akkor lehetetlen volna, hogy az egész társadalom felháborodása ellenére ez a lap tovább is végezhesse a maga káros, romboló^ működését. (Igaz I Ugy van ! Altalános helyeslés.) T. ház ! Meglehetős csekélységnek tűnik fel, hogy a belügyi költségvetés tárgyalásánál én a Kdibuszszal foglalkozom, de tessék egyszer azoknak, a kiknek gyermekeik vannak, gyermekeiket kikérdezni, tessék egyszer megnézni és tanulmányozni, hogy milyen kárt tesz ez a lap a jövő generáczió lelki épségében s akkor nem fogják többé csekélységnek tartani az én felszólalásomat. (Helyeslés.) T. ház ! Áttérek egy másik kérdésre. Ha a kormány harczát tanulmányozzuk, melyet az alkoholizmus ellen folytat (Halljuk! Halljuk!) és elolvassuk a költségvetésnek a kiadások czimén szereplő 7. tételét, hogy (olvassa) : »Alkoholizmus elleni küzdelem — 10.000 K«, akkor eszünkbe jut, hogy az a ministeriumi tisztviselő, a ki ezt leirta, bizonyosan elgondolkozott és mosolygott azon, hogy »Difficile est satiram non scribere»' Mert az állam azt mondja nekünk hivatalosan költségvetésében, hogy küzd az alkoholizmus ellen. A magyar állam küzd és parturiunt montes, nascetur — 10.000 korona ! Sajnos, t. ház, hogy a belügyministeriumban legalább annyit sem tettek még meg, hogy azokat a vármegyei s törvényhatósági határozatokat, a melyek a korcsmák vasárnapi zárvatartásának elrendelésére vonatkoznak, helybenhagyták vagy szentesitették volna. (Ugy van! Ugy van ! a középen.) Es ugyan miért, -1. ház 'í Mert a fogyasztási és italadókból több folyik be az államkincstárba évenkint 266,630.000 K-nál, a mi legnagyobb öszszegét teszi a bevételeknek. Ebben azonban nemcsak az italadó, de a fogyasztási adó is benne van, a mely biztosan legalább a felét teszi ennek az összegnek. Még meg tudnám érteni, mikor ezt a sok pénzt elképzelem magamnak, hogy a pénzügyminister és a belügyministcr nem szivesen mondhatnak le ilyen nagy összegű bevételekről, ha ennél az öszszegnél nem volna sokkal nagyobb az az áldozat és kár, a mely az alkoholfogyasztásból az országra hárul. (Ugy van ! Ugy van ! a közéfen.) De hiszen az az érték, a melyet egészségben, emberi életben és életenergiában már a mai generáczió vészit, nagy mértékben felülmúlja ezt az összeget és még sokkal nagyobb az a veszteség, a mely majdan a jövő generácziókat éri utói dekadencziájuk révén. (Ugy van ! Ugy van ! a nemzetiségek 'padjain.) Az alkoholizmusnak, a gyermekhalandóságnak és a fertőzőbetegségeknek csak két eszközzel lehet útját állani, t. i. egyfelől a nép kulturnivójának emeléssé által, a mit csakis az anyanyelven való oktatás utján lehet elérni, másfelől azáltal, hogy egy jóravaló és becsületesen szervezett közegészségügyet honosítunk meg az országban. Mert igazán szégyenérzet fogja el az embert, ha pl. a drezdai egészségügyi kiállításon a magyar pavillonba lép és az ajtóval szemben látja az óriási nagybetűs felírást, hogy : »In Ungarn hat jedes Kind das Recht auf staatliche Versorgung.« Egy német kollegám azzal a kérdéssel fordult hozzám ennek láttára, hogy »maguknál, ugy látszik, nagyszerűek a viszonyok ?« — »Meglehetősen«, mondom én. — »Jó, jó, — mondja erre ő, — itt az van mondva, hogy »hat das Recht<< — aber hat der Staat auch die Pflicht ?« Hát ez a baj ; ez is csak falláczia, a mit a gyermekvédelmet illetőleg hirdetnek ; mert az ország gyermekei tényleg ki vannak szolgáltatva nemcsak a betegségeknek, nemcsak a fizikai pusztulásnak, hanem a korai halálnak is, hiszen az összes halálesetek 50%-ánál több esik tíz éven alóli korban elhalt gyermekekre. 1909-ben 266.373 ilyen gyermek pusztult el; és ha mi minden gyermeknek az életét csak 50 K-ra becsüljük évente, akkor ez évi 133,186.500 K-t tesz ki. Ekkora nemzeti vagyon pusztul el évenként az által, hogy az állam nem fordit kellő gondot a gyermekhygienára. Nem számítva azt a kárt, a mely abból áll elő az országra nézve, hogy ezeket az életeket örökre elvesztette a helyett, hogy munkájukat a közjó érdekében felhasználhatta volna. De, t. ház, tessék figyelembe venni nemcsak az ezek ellátására és nevelésére kidobott nagy összeget. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor : . . • hanem tessék egyszersmind tekintetbe venni, hogy mennyit tenne ki, ha pénzben számitanók azon elveszett időt, a melyet