Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-295

344 295. országos ülés 1911 november 22-én, szerdán. az okok, a melyek egy békelétszám fentartására visznek, teszik szükségessé, hogy a békelétszám ne legyen nagyon kicsiny, mert ha az nagyon mélyre sülyedne, akkor egyszerűen elérkeznék oda, a hol a miliczia kezdődik. így tehát azt, hogy a békelétszámot változtatni nem lehet, axiómának kell tekinteni. E szerint a kétévi katonai szolgálat behozatala esetén, ha a harmadik korosztályt el akarom bocsátani, mit kell tennem? Erre nincs más módom, ha a 300.000 főnyi békelétszám a 100.000 főnyi ujonczjutalékon alapult és ha a harmadik korosztályt elbocsátom, mint az, hogy az ujonczjutalékot ötven százalékkal szaporitanom kell, ugy hogy akkor nem fogunk többé százezer főnyi ujonczjutalékot beállitani, a mely három éven keresztül kiadja a 300.000 főnyi békelétszámot, hanem be fogunk állitani 150.000 embert, a ki két esztendő alatt fogja a szükséges 300.000 főnyi létszámot megadni. Mi következik ebből ? Az, hogy gazdaságilag egy ország a kétéves katonai szolgálat behozatalával nem nyer semmit, mert a nemzettől a kétévi katonai szolgálat esetén épen annyi munkaerőt kell elvonni, mint azelőtt. Az előny csak az, hogy az a százezer család, a melynek fiai három év helyett csak két esztendőt szolgálnak, egy esztendővel hamarabb kapja haza gyermekeit. Ezzel szemben azonban ott van 50.000 más család, a melvnek a fiai eddig a póttartalékban szolgáltak, s a melynek gyermekei most szintén két esztendőt fognak szolgálni. Még azzal sem nyer egy nemzet, hogy azt mondja, hogy mivel egy évvel korábban ]ön haza ez a százezer ember, nem felejt el annyit a foglalatosságából, mesterségéből; mert ez igaz ugyan, ámde a másik részről megint ott van az az 50.000 ember, a ki eddig egyáltalán nem volt megzavarva az ő munkájában, és most két esztendőre félbeszakítja mesterségét. így tehát a kétéves katonai szolgálat tulajdonképen semmi egyéb, mint kiegyenlítési rendszabály oly irányban, hogy e terhek igazságosabban és egyenletesebben lesznek több vállra elosztva, mint előbb. Azonban közgazdasági előnyökről, a melyekről mindenütt beszélnek, tehát nincsen szó. Pénzben is drágább a reform, de moghozza azt az előnyt, hogy a terheket egyenletesebben, jobban, több vállra osztja szét. De most még egy momentum érvényesül. (Halljuk! Halljuk!) A kétévi katonai szolgálathoz nem eiegendő, a mint mondottam, hogy ha az ujonczjutalékot 150.000 emberrel szabjuk meg, ez katonailag nem elég, hanem nekem a kétévi katonai szolgálatnál még többet kell vennem, mint 50%- ot, ha azt a hadsereget épen olyan harczképesnek akarom tekintem a jövőben, mint ma és ha a harczképességet fenn akarjuk tartani a jövőben. Mondjuk, hogy a példa esetében nemcsak 150.000 embert kell vennem, hanem — mondjuk — 160.000 embert. Mi következik ebből ? Az, hogy a békelétszámnak a kétévi szolgálatnál már a reformból kifolyólag nagyobbnak kell lennie, mert 160.000 ember két éven át 320.000 embert jelent, tehát a kétéves katonai szolgálat nemcsak pénzben, hanem gazdaságilag is drágább, mint a hároméves, mert több munkaerőt von el, mint az utóbbi. Nem azért mondom ezt, mintha a hároméves katonai szolgálat mellett akarnék állást foglalni, hanem mert erre az igazságra később annál, a mit a t. háznak javasolni akarok, szükségem van. Miért kell megerősiteni a kétévi szolgálat mellett a hadsereget, szaporitani a békelétszámot ? Azért, mert a mig ma a hároméves szolgálat mellett, a mikor október hónapban az ujonczok bevonulnak, a régi katonák arányszáma kettő az egyhez, vagyis rendelkezésemre áll annyi ember, hogy a szolgálatot lehet teljesíteni és a kiképeztetés nem fog nehézséget okozni, addig a kétéves katonai szolgálatnál októberben az öreg katonák scáma a fiatal ujonczokkal szemben egy az egyhez. Az ujonczjutalékot megkell szaporitanom, azért, hogy minél több öreg katonát kapjak, hogy a mikor az ujonczok bevonultak azokat kiképezhessem. Ezért szaporitják még 5%-on felül és hogy ennek milyen fontossága van, csak egy példára fogok utalni. (Halljuk ! Halljuk !) Amikor Németország 1893-ban a kétéves szolgálatot behozta, nagy viták voltak a német képviselőházban ; a bizottságban már leszavazták a javaslatot, később leszavazták a házban is, úgyhogy fel kellett oszlatni a képviselőházat. Mielőtt leszavazták volna a javaslatot, egyik ellenzéki pártnak a vezére Richter Jenő felszólította Caprivi akkori kanczellárt, hogy az ellenzék beszünteti a vitát, illetőleg hagyja a javaslatot passzirozni, ha a kormány a kétévi katonai szolgálat érdekében nem fogja szaporitani az ujonczlétszámot. E szerint nem azt kifogásolták Németországban, hogy emelik az ujonczlétszámot, hanem azt, hogy a kétéves katonai szolgálat reformjából kifolyólag is szaporitják azt, illetőleg a békelétszámot. És akkor Caprivi inkább megengedte, hogy a kormány javaslatát a képviselőház leszavazza, semhogy ebbe belemenni hajlandó lett volna. .Azt mondta, hogy nem fogadhatja el az ajánlatot, mert mint katona nem akarhatja, hogy a hadsereg egy milicziának nívójára sülyedjen. Ez adja világos képét a kétéves katonai szolgálatnak. Ha mi azt tennők, a mit Francziaország tett, hogy ott minden ember, kivétel nélkül minden csapatnemnél, csak két esztendeig szolgál, — s még az egyévi önkéntességet is megszüntették — akkor a kétévi katonai szolgálat formája ellen mást felhozni nem lehetne, mint azt, hogy drága. De ezt csak Francziaország tette igy. Németország, a mely szintén áttért a kétéves szolgálat rendszerére, a lovasságot és a lovas tüzérséget három esztendeig szolgáltatja tovább is és fentartotta az egyévi önkéntesi intézményt. (Zaj. Elnök csenget.) Bs hogy van nálunk % Látjuk azt, hogy lesznek olyanok, a kik egy esztendeig szolgálnak, olyanok, a kik két esztendeig szolgálnak, ismét olyanok, a kik két esztendeig nem tudják, hogy két avagy három esztendeig fog-