Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-295

%95. országos ülés 1911 november %2-én, szerdán. 345 nak-e szolgálni, lesznek olyanok, a kik három évig szolgálnak és lesznek végül — a haditengerészetnél — olyanok is, a kik négy évig fognak szolgálni. Ez is egy ok, melyből kifolyólag kifogásolom ennek a javaslatnak formáját. A javaslatok kilátásba vett formája szerint ezt a rendszert, ha akarom, bátran nevezhetem három évi katonai szolgálatnak ép ugy, a mint nevezem kétévi szolgálatnak. Ha mi is képesek volnánk (Halljuk ! Halljuk !) a kétéves katonai szolgálatot az egész vonalon kivétel nélkül keresztülvinni, akkor nem szólnék ez ellen semmit, igy azonban jogosan teszem kritika tárgyává ezt a formáját a 2 évi szolgálat-' nak. Azt vélem, hogy a javaslatnak egy más, sokkal alkalmasabb formát lehetne adni. (Halljuk ! Halljuk.') Bonyolódott a helyzet nálunk egyébként is. T. i. az ujonczanyag mennyisége a monarchia két államában nem olyan nagy, hogy szabadon mozoghassunk. Nem akarok azzal a kicsit talán kényes kérdéssel foglalkozni, vájjon egyáltalában lehetséges-e a jelenlegi viszonyok között 212.500 embert, ujonczot a közös hadsereg, a haditengerészet és a honvédségek számára előteremteni, lehet-e ezt a szükségletet fedezni még úgyis, ha a póttartalékosoknak u. n. kevésbbé alkalmas kategóriáját bevonjuk s ha a sorozásoknál a srófot erősen megszoritjuk. Mondom, nem tudom, fedezhetjük-e a szükségletet, de egy bizonyos. Bizonyos, hogy arra már nincsen emberünk, hogy a 2 évi szolgálatból kifolyólag emeljük az ujonczlétszámot, ugy mint ezt Caprivi értette a német parlamentben. És ez okból nyúltunk ahhoz az intézkedéshez is, hogy az altiszti anyagot egy harmadik évi tényleges szolgálatra tartjuk vissza. Egy 344.000 főnyi békelétszámot kell fentartanunk, > és minthogy nem rendelkezünk azzal az ujonczanyaggal, a melyből kétévi tényleges szolgálat mellett a szükséges békelétszámot kihozhatnók, annálfogva, hogy ezt elérhessük, visszatartunk bizonyos számú legénységet, — a mint a javaslat mondja, épen az altiszti szolgálatra alkalmas legénységet — a harmadik esztendőre is. Már ez mutatja, t. ház, hogy igenis helyes az a felfogás, a mely a kétéves katonai szolgálat választott formája ellen szól. Szó volt arról, t. ház, hogy az altiszti kérdés nehézségein oly módon lehetne segiteni, hogy 16.000 ujonczczal többet állitanánk be. Akkor nem lenne szükség az altisztek harmadik évi szolgálatára. De honnan veszszük ezt a 16.000 ujonezot ? Kizártnak tekintem, hogy ezt a 16.000 ujonezot megkapjuk, mert hiszen magában az indokolásban az van mondva, hogy (olvassa) : »Nem mondható túlzottnak a feltevés, hogy a 212.500 ember fedezhető lesz«. Tehát már ez is csak »nem mondható tulzottnak«, hogy t. i. ez a 212.500 ember fedezhető lesz. Hogyan fedezzem tehát még azt a 16.000 főnyi mennyiséget is, a melyre szükségem SÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XII. KÖTET. volna akkor, ha az altisztek ezen három évi szolgálatát valami módon pótolni akarnám ? (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) így tehát arra sem lesz elég emberanyagunk, hogy más kedvezményeket effektuálhassunk. így pl. tudjuk azt, hogy a javaslat értelmében az njonczjutalék 4%-át szabadságolni fogják olyan esetekben, midőn maga a védtörvény ezeket a szabadságolásokat családi okokból meg sem engedheti. Honnan veszszük ezek pótlására is a szükséges emberanyagot 1 Már annak is őszintén örülni fogok, ha azt a 212.500 főnyi mennyiséget, a mely a véderő ujonczjutalékát képezi, egyáltalában fedezni tudják és hogyha azután a kiképeztetés idejében, a mely a kétévi katonai szolgálat mellett természetesen egy harmadrészszel intenzivebb kell hogy legyen, mint a három évi katonai szolgálatnál, ha, mondom, a kiképeztetés idején és később, nem fognak nagyobb hiányok felmerülni. (Mozgás a baloldalon.) Egy liang (balfelől) : A bénákat és vakokat ! Bolgár Ferencz : Ezen okokból mondottam azt, hogy a kétéves katonai szolgálatnak választott formáját nem találom helyesnek. Főképen kifogásolom azt, hogy nincsen kellőleg előkészítve az intézmény. Hiszen Németország hosszú esztendőkön keresztül készitette azt elő és egy egész hadsereget csinált magának továbbszolgáló altisztekből, mielőtt ezt a reformot megkezdette. A mikor az 1903-iki törvénynyel ideiglenesen behozta a kétévi katonai szolgálatot, akkor is várt 12 esztendeig, a mig véglegesen életbeléptette ezt' az intézményt. Nálunk e tekintetben a javaslat előkészitve niucs. S ez az előkészítés a legfontosabb momentuma az egésznek, a mit különben nem is akarok magam bővebben kifejteni, hanem méltóztassék megengedni, hogy az indokolásnak egy véghetlenül érdekes passzusát olvassam fel, a mely önmagában mindent megmond erre nézve. Meg akarom itt mellékesen jegyezni, hogy az indokolás igazán teljes elismerést érdemel, mert olyan világos, olyan részletes és alapos, hogy a javaslat tanulmányozásánál alig van az ember arra utalva, hogy más segédforrásokhoz forduljon. Igen érdekes az indokolásnak a kétévi szolgálat előkészitésére vonatkozó megjegyzése. A.z indokolás ugyanis a következőket mondja (olvassa) : »Németország a tényleges szolgálati idő leszállitását vállalhatta, mert a lakosság kulturális fejlettségének magas fokában, a hivatásos tiszti és altiszti kar kitűnő minőségében és végül a nagy békelétszámban, a tényleges szolgálati idő leszállításának némi biztositékát láthatta. Ennek daczára a kétévi tényleges szolgálati idő Németországban 1893-ban egyelőre csak kisérletképen lépett életbe. A német hadvezetőség szeme előtt valószínűleg azok a kedvezőtlen tapasztalatok lebegtek, melyeket a poroszok az 1832. évben egy ízben már életbe lépett, de kellőképen elő nem készített és ezért 1850-ben ismét felhagyott kétévi tényleges szolgálati idővel szereztek. E t'aU