Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-295

342 295. országos ülés 1911 november 22-én, szerdán. Mielőtt a szavazást elrendelném, a házszabályok 233. §-a fel fog olvastatni. (Halljuk! Halljuk.') Szojka Kálmán jegyző (olvassa a házszabályok 233. §-át). Elnök : A magam részéről is kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek a felolvasott házszabályok szerint eljárni és a szavazóurnától távolmaradni. A szavazást ezennel elrendelem. Kérem Szász Károly jegyző urat, sziveskedjék a névsort felolvasni. (Mozgás és zaj. Felkiáltások : Helyre !) Elnök: Csendet kérek! Szász Károly jegyző (olvassa a névsort). Elnök: Fel fog olvastatni a távol voltak névsora. Lovászy Márton jegyző (olvassa a távolvoltak névjegyzékét). Elnök: A szavazás befejeztetvén, a szavazatok a házszabályok értelmében a ház szine előtt össze fognak számláltatni. (Megtörténik.) T. ház ! Van szerencsém a megejtett választás eredményét bejelenteni. (Halljuk! Halljuk I) Beadatott öszszesen 162 szavazólap ; ezek közül üres volt 9 ; a legtöbb szavazatot nyerte Jankovich Béla, (Elénk éljenzés jobbfelől.) a kire 143 szavazat esett, (Élénk éljenzés jobbfelöl.) a többi megoszlott. Kluzsa Gyula: Kire ? Elnök: Farkas Pál, Pál Alfréd és Sztankovánszky Imre között. (Derültség. Zaj. Halljuk! Halljuk!) A megejtett választás eredményéhez képest Jankovich Béla képviselő urat a ház megválasztott alelnökének kijelentem. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) A választás eredménye a házszabályok értelmében ö felségének, a királynak be fog jelentetni. Jankovich Béla alelnök ur kivan szólani. Jankovich Béla: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) őszinte köszönettel tartozom a ház minden tagjának pártkülönbség nélkül azon megtisztelő bizalomért, melylyel engem ma alelnökké megválasztani méltóztattak. A bizalomnak ezen előlegezése annál inkább megtisztelő reám nézve, mert eddigi rövid politikai működésem alatt nem volt még alkalmam ezt a bizalmat kiérdemelni. Minthogy ezt ma szóval és Ígérettel ugy sem pótolhatom, röviden csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy törekedni fogok a házszabályok alapján elnöktársaimmal egyetértésben vezetni a ház tanácskozásait azon alapelvek szerint, a melyekét székfoglalójában a ház nagyérdemű elnök kifejtett. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Mielőtt a napirend tárgyalására áttérnénk, az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. A napirend szerint következik a véderőről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása, Szólásra következik? Szász Károly jegyző : Bolgár Ferencz ! Bolgár Ferencz: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt őszinte örömömnek akarok kifejezést adni a parlamenti helyzet olyanná alakulta felett, hogy a véderőtörvénynyel szakszerűen foglalkozhatunk, és minden félreértés elkerülésével kereshetjük azt az utat, melyen közös egyetértéssel esetleg megtaláljuk a módját annak, hogy a véderő részei, a hadsereg és a honvédség megkaphassák azt, a mire, a mint itt mindenki elismeri, nagy szükségük is van, hogy hivatásuknak megfelelhessenek. En főkép azért szólalok fel, felszólalásomnak az a czélja, hogy a helyzet kellő mérlegelésével és legjobb tudásom szerint keressem és megmutassam, azt az utat, melyen katonai kérdésben az egyetértést talán meg lehetne találni e házban. (Halljuk ! Halljuk !) Meg akarom egyúttal jegyezni azt is, hogy azokat a felfogásokat, melyeket ki fogok fejteni, én már rég vallottam a katonai reform elintézése tekintetében és a keresztülvitel módját is mindig ugy képzeltem, a mint azt most a t. ház előtt ki fogom fejteni. Lehet, hogy itt nem fog mindenki egyetérteni ezekkel a felfogásokkal; azt hiszem azonban, hogy sokan vannak, a kik egyetértenek velem. Nézeteimet vallottam akkor is, a mikor hivatalos állásban volt alkalmam e törvényjavaslat nagyobb részének keletkezésére irányitólag hatni. Kiemelem azonban, hogy ez a javaslat abban az időben még csak alternativ tanulmány jellegével birt és nem lehetett tudni, hogy a véderőreformról szóló törvényjavaslat milyen alapon kerül a ház elé ; akkor még lehetséges volt, hogy épen abban a formában kerül ide, a mint ez most történt; de voltak viszont esélyek arra is, hogy abban a formában került volna a közvélemény elé, a mint én azt gondoltam. De örvendek annak is, hogy mint pártonkivül álló tagja e háznak párttekintetektől nem feszélyezve, objektive fejthetem ki álláspontomat. Én mostani nyilatkozataimban egyedül meggyőződésemet akarom követni és kérem is, hogy beszédemet ebből a szempontból méltóztassék nézni. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom ugyanis, hogy ebben a fontos kérdésben, melyben a monarchia védrendszerének talán évtizedekre való megállapításáról, melyben oly nagy terheknek elvállalásáról van szó, objektív szempontból bíráljuk el a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, (Berzeviczy Albert a terembe lép. Hosszantartó zajos éljenzés és taps a ház minden oldalán.) Kezdem fejtegetéseimet azzal, a mivel tulajdonképen végezni szokták, hogy t. i. jelzem a javaslattal szemben elfoglalt álláspontomat. En a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom, (Helyeslés a jobboldalon.) Teszem ezt nemcsak azért, mert mindig őszinte érdeklődéssel viseltettem a hadsereg érdekei, a hadsereg fejlesztése iránt, hanem teszem azért is, mert a külpolitikai helyzetet olyannak látom, hogy valóban létkérdésnek tekintem azt, hogy egy