Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

334 2M. országos ülés 1911 az ilyen községet jogosan arra kényszeríteni, hogy egy külön községi, illetőleg körbábát fizessen, nem lehet. (Ugy van!) S ennek következménye az, hogy a törvény ezen intézkedése végre nem hajtható, illetve ha végrehajttatik. az a legnagyobb ellenszenvvel és mondhatnók a községi lakosság gyűlöletével találkozik. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon). Ezeket akartam elmondani, t. ház, a községi közegészségügyi szolgálatról. (Helyeslés jobbfelöl) Két főszempontot kívántam kidomborítani. Az egyik az, hogy hagyjuk ugyan meg a községek kezében a községi közegészségügyi szolgálatot, azonban reformáljuk át ezeket a községeket, mert hiszen jelenleg egyéb teendőik ellátására is alig képesek, másrészt gondoskodjunk arról, hogy minden községben, illetőleg minden körközségben legyen rendszeresítve orvosi állás tényleg be is legyen töltve. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És akkor el fogjuk érhetni azt, hogy a községek közegészségügyi szolgálata nem marad papíron; hogy tényleg gondoskodás fog történni arról, hogy a közhasználatra szánt ivóvíz, a közfogyasztásra szánt tápszer és italnemű tiszta legyen, akkor a talajvizek és mocsarak le fognak vezettetni, a vízvezetékek és víztartók tisztaságára felügyelni fognak, akkor a szemétdombok nem fognak minden gazda udvarán épen a szomszéd gazda ablaka alatt állani és a korcsmárosok nem fognak vitriolt árulni pálinka helyett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szóval, akkor végre fognak hajtatni azok a bölcs intézkedések, a melyeket az irányadó legfelsőbb közegészségügyi hatóságok tenni fognak; kisebb lesz a halálozási arányszám, kisebb lesz a gyermekhalandóság, kevesebb lesz a tűzvész, kevesebb lesz a fertőző beteg és akkor a betegek számához képest több lesz a kórház. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy röviden még néhány megjegyzést tegyek azon beszéd kapcsán, a melyet Miháli Tivadar igen nagyrabecsült képviselőtársam szájából tegnap hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) Haydin Imre t. képviselőtársam nagyjában talán már megbirkózott azokkal a czélzatos állításokkal, a melyeket Miháli képviselő ur tegnap itt elmondott és én tulajdonképen nem is annyira az ő beszédével akarok foglalkozni, mint inkább két általános megjegyzést szeretnék tenni. (Halljuk! Halljuk!) Rá szeretnék mutatni két tévedésre, egy kifejezésbeli és egy ténybeli tévedésre, — csak kíméletből nevezem tévedésnek, mert tulajdonképen visszaélésnek lehetne nevezni (Halljuk ! Halljuk!) — a melyet a nemzetiségi sajtó és az u. n. nemzetiségi vezéremberek állandóan elkövetnek. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a kifejezésre vonatkozik. Ugy a nemzetiségi sajtó, mint az igen tisztelt nemzetiségi vezéremberek akkor, a midőn a magyarországi állapotokat festik, állandóan ilyenféle november 2l~in, kedden. kifejezéseket használnak, mint a nemzetiségek üldözése, a nemzetiségek bántalmazása, atroczitások, embertelenségek a nemzetiségekkel szemben. Egy hang (a középen): Ez üzlet náluk! Rakovszky Iván: Bocsánatot kérek, ezek a kifejezések azoknak a tényeknek, a melyeket ezek a kifejezések illetnek, nem felelnek meg. Igenis ha üldözésről, bántalmazásról, atroczitásról, embertelenségről van szó, akkor mindenki, a ki nem kutatja tovább, hogy miket rejtegetnek ezek között a kifejezések között, azt fogja képzelni, hogy itt talán korbácsütésekkel gázolják le a nemzetiségi honpolgárokat az utczákon, vagy legalább is azt fogja képzelni, hogy mindenkit, a ki valamely nemzetiségi nyelvet használ ebben az országban, börtönbe csukják és kényszeríteni akarják annak abbanhagyására. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A másik ténybeli, hogy igy fejezzem ki magam, gondolatcsere, a melyre rá akarok mutatni, az, hogy ugyancsak a nemzetiségi sajtó és a nemzetiségi vezéremberek nem tudnak különbséget tenni azok között a sérelmek között, a melyek esetleg a nemzetiségi népet, a nemzetiséget magát érték, és azok között a sérelmek között, a melyeket egy-egy agitátor vagy vezérember szenvedett. (Igás! Ugy van!) S hogy ez az állitásom igaz, épen azokra akarok hivatkozni, a miket Miháli Tivadar nagyrabecsült t. képviselőtársam itten tegnap felhozott. Miháli Tivadar t. képviselőtársam azt mondotta tegnap, hogy a főszolgabirák általában visszaélnek azzal a diszkreczionárius joggal, a melyet nekik a községi törvény ad abban a tekintetben, hogy a birőválasztásnál a jelölés az ő kezükben van meg. Nincs ugyan határozottan kimondva ebben a beszédben, de hiszen folyik abból, hogy a nemzetiségi árnyalat egyik szónoka ezt a sérelmet felhozta, az, hogy ezek a főszolgabirák egyes nemzetiségek hátrányára élnek ezzel a diszkreczionárius joggal. De kérdem az igen t. nemzetiségi párthoz tartozó urakat, vájjon tudnak-e olyan esetet, a mikor egyetlenegy főszolgabíró is az országban valahol azért nem jelölt valakit a bírói székbe, mert az anyanyelve nem magyar, azért nem jelölt volna valakit birónak, mert idegen nemzetiséghez tartozik? Bocsánatot, kérek, talán fordult elő eset, hogy egy-egy nem magyar ajkú honpolgárt nem jelöltek birónak, de nem azért, mert nem magyar, hanem azért, mert a magyar állam nemzeti egysége és az állameszme ellen izgatott. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Valóban hitvány volna az a közigazgatás, a mely birónak alkalmasnak tart olyan embert, a ki a magyar állam területi és nemzeti egységét, annak önállóságát sérti. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Hivatkozott igen t. képviselőtársam arra, hogy a nemzetiségi törvény azt mondja, hogy az összes állami és törvényhatósági állások lehetőleg az összes nemzetiségekből egyforma arány-