Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

29b. országos ülés 1911 november 21-én, kedden. 335 ban töltessenek be. De csak "méltóztassék végignézni az állami és törvényhatósági tisztviselők listáját, valamint a községi tisztviselők listáját és hány idegen hangzású nevet találnak és hány tisztviselő van olyan, a kinek szülei talán egy szót sem tudtak magyarul, és a kinek az anyanyelve nem magyar. De már bocsánatot kérek, arról nem tehetünk, hogy az igen t. urak rögtön megtagadják az illető nemzetiséghez való tartozását annak, a ki valamely állami vagy törvényhatósági állást betölt. (Igás! Ugy van! jobbfelől. Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Bocsánatot kérek, ismét különbséget kell tenni azok között, a kik azon vannak, hogy egy nem magyar anyanyelvá polgár ilyen állást el ne foglaljon, s azok között, a kik azt akarják, hogy ilyen állásba agitátor és izgató be ne kerüljön. S megint azt a kifejezést használom, hogy hitvány volna az a rendszer, a mely állami vagy törvényhatósági tisztviselőkké olyan egyéneket akarna választani, a kik a magyar állam törvényei és egysége ellen izgatnak. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a nemzetiségiek padjain.) A leghatározottabban mutatkozik talán álláspontom a harmadik kifogásban, a melyet igen t. képviselőtársam emiitett. T. i. elmondotta, hogy Erdélyben fordulnak elő esetek, a hol egyes egyéneket azért, mert a romániai nemzeti színeket viselik, üldözik. (Zaj a nemzetiségek padjain. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Igen t. képviselőtársam is kivatkozott arra, (Zaj.) hogy a belügyminister ur (Halljuk ! Zaj. Halljuk ! jobbfelől.) kibocsátott egy rendeletet, a melyben azt mondta, hogy igenis különbséget kell tenni abból a szempontból, hogy a román nemzeti szinek mint a népviselet kiegészítő része viseltetnek-e, vagy pedig azok viselésében tüntető szándék van. (ügy van! a jobboldalon.) Igenis, ez a helyes eljárás. Senkit az ország területén nem fognak bántani, és nem is bántanak senkit sem azért, mert nemzetiségi viseletben jár ; (Közbeszólások a középen. Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) senkit sem bántanak azért, hogy más nemzetiséghez tartozik, nem magyar nemzetiségű, és annak a más nemzetiségnek népszokásait vallja magáénak ; de ismét mondom, hitvány volna az a kormányrendszer és az a közigazgatás, a mely megengedné azt, hogy itt a népszokások és népviselet ürügye alatt az ország egysége, az ország területi épsége és az ország törvényei ellen tüntessenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Elnök csenget.) T. ház ! Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Az én igen t. képviselőtársam tegnap beszélt a nemzetiségi békéről. Én ezt a kifejezést nem találom helyesnek, de igenis magam részéről is igazán őszinte szivből kívánom és óhajtom, hogy jöjjön létre az az állapot, a melyet én a nem magyar anyanyelvű honpolgárok kielégítésének, megbékitésének, megnyugtatásának mondok. (Helyeslés.) Csakhogy, t. uraim, akkor ezeket a fogalomzavarokat ki kell küszöbölnünk. Bocsánatot kérek, az a kérdés, a nemzetiségi béke, nem folyhatik a körül, hogy az agitátorokat, az izgatókat érő sérelmeket küszöböljük ki. Nem a körül foroghat, hogy mi az u. n. nemzetiségi vezér urak részére bizonyos kiváltságokat adjunk. (ügy van !) Folyhatik a tárgyalás a körül, a mi tényleg a nemzetiségeket illeti, a miben tényleg a nép szenved, a mi tényleg a nép kára. (Közbeszólások a nemzetiségi pártból. Zaj. Elnök csenget.) Sümegi Vilmos: Üzlet! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rakovszky Iván : Azok, a miket t. képviselőtársam tegnap elmondott, azok igazán a nemzetiségek sérelmei nem voltak. Azok legnagyobbrészt oly sérelmek, a melyeket az agitátor érez, nem. a nép. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Mondom, t. ház, akkor, a mikor ez az ügy helyes téren fog mozogni, és helyes térre fognak a tárgyalások áttérni, akkor meg vagyok róla győződve, hogy minden magyar ember óhajtani és remélni fogja a békét. Mert hiszen kétféle kötelessége van az államnak. Egyik az, hogy tényleg megbékitse, megnyugtassa, kielégítse minden állampolgárát, de a másik nem kevésbbé fontos kötelessége, hogy őrködjék az állam egysége és jövendője felett, és mihelyt tényleg e kérdés körül lesz szó, meg fogjuk találni az utat, hogy a két kötelesség kellően összeegyeztessék. A költségvetést elfogadom. (Hosszantartó elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Eitner Zsigmond! (Halljuk ! Halljuk !) Elnök (ismételten csenget) : Csendet kérek ! Eitner Zsigmond : T. képviselőház ! A midőn a véderő tárgyalások közepette a kormány beterjesztette az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot, az ellenzéki pártok és azok vezérei jól felfogván az állam érdekét, hogy a költségvetés kellő időben való letárgyalása eminens állami érdeket képez, felajánlotta a kormánynak a költségvetés tárgyalásának a legsimább mederben való keresztülvitelét. Epén ezen okból nem szándékozom a költségvetés tárgyalásával hosszasabban foglalkozni (Halljuk ! Halljuk !) csupán mivel némely mondanivalóm van, ezeket kívántam itt a t. házban előadni. (Halljuk ! Halljuk !) A parlamenti udvariasság és szokás szerint foglalkozni kell az előbbi szónok beszédével. Én azon beszédben, mely az előttem szólott igen t. B.akovszky Iván barátom ajkáról elhangzott, a közegészségügy szolgálatára vonatkozó részében teljesen osztozom, azt aláírom. (Helyeslés.) Helyeslem azon eszméket, melyeket ő előadott, mert némikép előhaladását látom a közegészségügyi dolgoknak. A konklúzióját azonban nem helyeslem egészen, mikor t. i. azt mondja, hogy mindezen tevékenység megvalósítása elviselhetetlen terheket róna a nemzetre. Semmi sem elviselhetetlen teher a nemzetre akkor, ha közegészségügyről, a nép felneveléséről és egészségéről van szó, (Helyeslés balfelől) sokkal elviselhetetlenebbek