Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-294
294. országos ülés 1911 november 21-én, kedden. 331 ségügyi intézkedések megtételére, de általában az összes községi teendők ellátására ma úgyszólván képtelenek. Es ha azt akarjuk tudni, hogy mily reformmal segítsünk ezen a helyzeten, mindenekelőtt keresnünk kell azt, honnan származik tulajdonképen a községeknek c munkára, tettre való képtelensége. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Az 1886: XXII. t.-czikk, mint tudjuk, háromféle községet különböztet meg: a rendezett tanácsú várost, a nagyközséget és a kisközséget. A kisközség fogalmát a törvény a következőkben adja meg (olvassa): »Kisközségek, melyek a törvény által a községekre ruházott teendőket korlátolt anyagi viszonyaik miatt saját erejükből teljesíteni nem képesek és e végből más községekkel kell szövetkezniük.« Már most, t. ház, a törvény e clefinicziójának utolsó mondata, a mely azt mondja, hogy e feladatai teljesítésére képtelen községeknek e végből más községekkel kell szövetkezniük, csak egy parancsoló módban elmondott óhajtás marad, de a törvényben keresztülvive, végrehajtva nincsen. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyközség és kisközség között mindössze csak az a különbség, hogy a nagyközségnek megvan a saját jegyzője, mig a kisközségnek nincsen meg. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ettől eltekintve, a nagyközségnek és a kisközségnek a teendője, hatásköre és szervezete marad teljesen egy és ugyanaz. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek következménye az, hogy a kisközségekben a községre bizott közigazgatási teendők nagy részét oly község kénytelen ellátni, a mely a törvény saját szavai szerint e teendők ellátására nem képes, e mellett tulajdonképen még a nagyközséggel szemben hátrányban is van, mert az intelligens jegyző ott nem állandóan jelenlévő, hanem csak itt-ott mutatkozó és jelentkező tagja a községi elöljáróságnak. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Azt mondja a törvény, hogy a nagyközség teendőit egymaga is képes ellátni, és ez a valóságban nagyjából igy is van. A nagyközségnek megfelelő anyagi ereje van, hogy tisztikarát megfelelő fizetéssel lássa el, és ennek az a következménye, hogy egyrészt a község intelligensebb lakosai is vállalkoznak az előljárósági tiszt ellátására, és következménye másrészt az, hogy e tisztviselők a nagyobb fizetés fejében tényleg idejüket vagy annak legnagyobb részét a község ügyeinek szentelhetik. Nem igy áll ez a kérdés a kisközségben. Garasokról, nem is forintokról kell beszélnünk, oly csekélyek azok a fizetések és dotácziók, a melyekkel a kisközség az elöljáróságot ellátja. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Lehet-e követelni ennek a fejében, hogy e község előljárósági tagjai a község intelligens lakosainak sorából kerüljenek ki? Vagy lehet-e követelni, hogy idejüket vagy annak legalább egy nagy részét is, a községi feladatoknak szenteljék? (Igaz! Ugy van! jobbról és a szélsöhaloldalon.) Nem, tisztelt képviselőház! És mindezeket a különbségeket kiélesiti és súlyosabbá teszi ma az a tényleges különbség, melyet a kétféle község között a törvény felállít. A munkára, tettre és cselekvésre már magában véve is alkalmasabb, képesebb nagyközségi elöljáróság előnyösebb helyzetben van azáltal is, hogy állandóan helyben levő tagja, az intelligensebb jegyző, a ki a községi elöljáróságot munkára serkenti, tanácscsal látja el; mig a kisközségben csak időnként jelenik meg a tizedik, huszadik községben elhelyezett körjegyző és az elöljáróság a kis faluban marad felügyelet nélkül, tanácstalanul és ügyefogyottságában legfeljebb ha kitölt itt-ott egy-egy marhapasszust, de különben csak gazdasági udvarában és papíron egzisztál. (Ugy van! Ugy van! Tetszés jobbról.) S ezáltal valósággá válik a törvénynek az a meghatározása, hogy: kisközségek azok, a melyek a törvény által reájuk ruházott teendők ellátására képtelenek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) T. ház! Ezekből, a miket mondottam, körülbelül következik a reform is, a mely a kisközségi szervezet e hibáit kiküszöbölné. (Halljuk! jobbfelől.) Azok, a kik az 1886: évi XXII. törvényczikket megalkották, tulajdonkéjDen arra a helyzetre gondoltak, a mely az Alföldön és a Dunántúl egyes részein van ; (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) azokra a 3—4000, néha 10.000 vagy még magasabb lakosszámu községekre gondoltak, a melyekkel szemben azonban az országban 8750 olyan község is van, a melynek lakosszáma az ezer lelken alul van. Az országban van 2000 nagyközség, de 10.000 kisközség; ez utóbbiak legnagyobb része a Felvidéken, a Tisza jobbpartján és Erdélyben van. Azt lehet mondani, hogy ezek a községek csak közigazgatásilag kisközségek, tényleg törpe községek (Ugy van! Ugy van! jobbról.) a melyeknek 69°/o-a ezernél kevesebb lakossal bir. Ezekben azt mondhatjuk, hogy tulajdonképen nincs is községi elöljáróság. (Ugy van! Ugy van!) A ki a felvidéki viszonyokat ismeri, az tudja, hogy ott az elöljáróságra, mint közigazgatási szervre, hatóságra számítani nem lehet, és igy a közigazgatási hatóságok lánczolatából épen a legvégső és legfontosabb szerv marad ki. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) Ha tehát a reform irányát akarom megállajfitani, marad az az egyedüli helyes ut, hogy szüntessük meg a kisközségeknek e mizériáit, illetőleg hajtsuk végre tökéletesen és végső eredményéhen az 1886 : XX. t.-cz. alapgondolatát: (Élénk helyeslés jobbfelől.) azokat a községeket, a melyek teendőik ellátására képtelenek, tegyük szövetséges^községekké; alkossuk meg a körközségeket. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) 42*
