Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

332 294. országos ülés 19ÍÍ november 21-én, kedden. Lássuk, t. ház, mik lesznek a következmé­nyek, a melyeket e reformtól várhatunk. A szö­vetkezett, mondjuk körközséggé alakított köz­ségek képesek lesznek arra, hogy a közös köz­ségi elöljáróságnak magasabb dotácziót adjanak. Ennek fejében a községi elöljáróság dolgozni fog, ott lesz a körjegyző mellett, s a körjegyző nem egymaga lesz kénytelen néha húsz falu Írásbeli teendőit ellátni. Mellette lesz a kör­község egyesült elöljárósága, a mely állandóan irodájában fog tartózkodni, hogy neki segítsen. E mellett (iiZ Újít eredmény is elérhető lesz, hogy a fizetések terhén kívül eső terheket is az egyes községek könnyedén fogják elviselhetni, s a rá­juk bizott feladatokat végrehajthatni. Nevezete­sen könnyebben végrehajtható lesz a népiskolai és óvodai törvényeknek a községekre vonatkozó rendelkezése, arányosabban lesznek eloszthatók a szegényügyi és gyermekvédelmi terhek, köny­nyebben tehetnek eleget a tenyészállattartási kötelezettségnek stb., sőt az adó- és pénzügyek­kel egybekötött teendők és az ezekkel együtt járó irásmunkák ellátása is egyszerűbb és köny­nyebb lesz. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés jobbfelöl.) De különösen nagy eredményt várok ettől a reformtól közegészségügyi téren, a mely szem­pontból a kérdést ezúttal tárgyalni kezdtem. (Halljuk! (Halljuk!) Először is rendelkezni fogunk oly községi elöljáróságokkal, a melyek a közegószségi törvényeket végrehajtani képesek lesznek; meg fog változtatni a bábaügynek mai rendezetlen volta; tökéletesedni fog a halott­kómlési rendszer és a nagyobb és gazdagabb községek megfelelő fertőtlenítő és elkülönítő intézeteket lesznek képesek tartani. (Élénk he­lyeslés jobbfelöl.) Akkor, a mikor a közigazgatás reformja küszöbön van, szükségesnek tartottam, hogy a községi reformról, bár különben nem is egészen szorosan tartozik a tárgyhoz, kissé bővebben beszéljek. (Helyeslés jobb felöl.) Még csak röviden akarok hivatkozni arra, hogy hasonló rendszer van több külföldi államban; így van Horvát­országban, hasonló rendszer van Észak-Ameri­kában^ township-rendszerben; ugyancsak hasonló rendszex van érvényben Ausztriában, ilyenféle a rendszer. Angliában is, a hol a községi union-ok vannak, továbbá hasonló a Constituante által megalkotott franczia közigazgatási rendszer is, és a közigazgatás ismerői a jelenlegi franczia rendszer legnagyobb hibájának épen azt tartják, hogy Napóleon megszüntette a Constituante által létrehozott ezen kantonrendszert és 17.000 francia kisközséget saját erejére utasított. A reform megalkotásánál természetesen őrködni kell a, felett, hogy az általam kontem­plált körközségek túlságosan nagyok ne legye­nek, hogy a falvak egymástól túlságosan távol ne feküdjenek és a mellett ugy képzelem a dol­got, hogy a körközséget alkotó minden egyes községben megmaradjon a bírói állás, az azon­ban ne legyen egyéb, mint a községi elöljáróság végrehajtó és mondjuk, rendőri közege, a mely körülbelül azt a teendőt látná el, a melyet ma is ellátnak a kisközségi birák, tehát a község rendőri és kisbirói teendői. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy a községi törvény e reformjával a köz­ségi közegészségügyi szolgálat ügye is teljes megoldást nyerne, mert nagy fontossággal bir, hogy ez a községi elöljáróság megfelelő szak­szervvel, szakképzettséggel rendelkező taggal is bírjon. Már előbb mondottam, hogy a közegész­ségügyi reálrendszerü közigazgatást nem tartom lehetségesnek; marad tehát nagyjában véve a mai helyzet, hogy a községi közegészségügyi szakszerv tanácsadó, véleményadó, javaslattevő szerve marad a községi elöljáróságnak. Marad a mai rendszer, s a kérdés az, hogy ennek a mai rendszernek a tényleges megoldása az összes követelményeknek megfelel-e? Leg­újabban a községi közegészségügyi szakszolgá­latot az 1908. XXXVIII. t.-cz. szabályozza. Ennek a törvényezikknek czélja az volt, hogy egyrészt gondoskodjék, hogy minden egyes köz­ségnek, illetőleg minden egyes olyan területnek, a melynek arra szüksége van, meg legyen a maga orvosi szakközege, s hogy ezen tényleg szervezett állások tényleg betölthetők legyenek azáltal, hogy e községi szakközegek megfelelő fizetéssel láttatnak el és egzisztencziájuk nyug­díjjal biztosíttatik. Az a kérdés, hogy elérte-e a törvény ezt a czélt, változott-e a helyzet lényegében a törvény életbeléptetésekor fennállott helyzethez képest? Volt az országban az 1908. XXXVIII. t.-cz. életbelépte előtt 1683 községi- és kör­orvosi állás; a törvény életbe lépte után a törvény alapján szerveztek 136 uj állást. Most vegyük tekintetbe azt, hogy az országban 2000 nagyközség és 10.000 kisközség van. S számít­sunk csak minden nagyközségre egy orvosi állást és számítsunk minden öt vagy tíz kis­községre egy-egy orvosi állást, akkor is arra az eredményre jutunk, hogy 3000 községi és kör­orvosi állásra volna szükség. Ennek ellenében van szervezve 1789 állás, de azoknak legnagyobb része sincs betöltve. Csak példaképen kívánok hivatkozni rá, hogy Sáros vármegyében 1908-ban egyetlen egy körorvosi állás sem volt betöltve és ma is a vármegye 12 állása közül mindössze egy van betöltve. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Nem is kell talán ezekre a számadatokra hivatkozni. Hiszen tapasztalatból láthatjuk, hogy hány olyan községe, sőt hány olyan vidéke van az országnak, a hol még a legsürgősebb baleset­kor is 20—30, sőt néha 50 kilométernyi távol­ságról kell néha hozni orvost. Pedig, t. ház, az ideális és a czélképen ki­tűzendő helyzet az lenne.- legyen minden egyes községben, vagy legalább is minden egyes kör­jegyzőségben orvos, legyen először is azért, hogy annak a községi elöljáróságnak egy állandó szak-

Next

/
Thumbnails
Contents