Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

330 29í. országos ülés 1911 november 21-én, kedden. tást, melynek életbelépte alatt fog ez a választói reform megvalósulni ? (ügy van ! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy az én demokratikus élet­felfogásommal nincsen ellentétben az, Hogy ilyen fontos, ilyen mélyreható reformok megalkotásánál óvatossággal kívánok eljárni, hogy az én demo­kratikus életfelfogásommal nincsen ellentétben az, ha az ilyen fontos reformok megalkotásánál haza­fias aggodalmaimra is súlyt fektetek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezután engedtessék meg, hogy azzal a témá­val foglalkozzam, melyet felszólalásom tárgyává tettem. (Halljuk! a jobbóldalon.) Kizárólagosan egy tárgygyal kívánok foglalkozni és ez a községi közegészségügyi szolgálat. (Halljuk! Halljuk!) Talán feltűnő, hogy közegészségügyi kérdéseink­nek nagy komplekszusából ott, a hol egész nagy csoport gyermekkorát élő, megoldásra váró kérdés­ről van szó, épen ezt az első tekintetre talán alá­rendelt jelentőségűnek, talán mellékes fontosságú­nak tetsző kérdést választottam. De nekem az a felfogásom, hogy összes közegészségügyi mizériáink­nak, összes közegészségügyi bajainknak alapokát épen a községi közegészségügyi szolgálat hibás és hiányos voltában kell keresni. (Helyeslés jobb­jeléi.) Mert hiába lesznek mind bölcsebbek és böl­csebbek azok a törvények és azok a rendeletek, a melyek közegészségügyünket irányitják; addig, mig ezeknek a rendeleteknek és törvényeknek végső fokon, ott a helyszinén, tényleg és prakticze való végrehajtására hivatott szervek a maguk kötelességének teljesítésére képtelenek lesznek, aldig közegészségügyi állapotunk igazán javulni nem fog, addig a magas halálozási arányszám, a magas gyermekhalandóság, a fertőző betegségek, a tüdővész nagy elterjedése meg nem szűnhetnek, mert hiszen nem az a jó törvény, a mely bölcsen van megírva, hanem az a jó törvény, a mely helye­sen van végrehajtva. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) T. ház ! Községi közegészségügyi szolgálatun­kat az 1876 : XIV. és ujabban az 1908 : XXXVIII. t.-cz. szabályozza. Ezek a törvények mindazokat a közegészségügyi és egészségrendőri intézkedé­seket, a melyeket a köí egészségügy terén preven­tív intézkedéseknek szokás nevezni, a község hatáskörébe utalják ; és pedig a község köteles gondoskodni a jó ivóvízről, a község ellenőrzi a közforgalomba kerülő tápszerek és italok tiszta­ságát, a község gondoskodik a szennyvizek és a talajvíz levezetéséről, a mocsarak kiszárításáról, a község gendoskodik a szemét eltávolításáról, a község ellenőrzi az egészségrendőri intézkedések végrehajtását, a község jelenti fel az egészség­rendőri kihágásokat és teljesít adandó szükség esetén lefoglalásokat. Ázt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy mindezek a községekre ruházott közegészség­ügyi teendők ma az ország legnagyobb részében, kivéve a városokat és a nagyobb községeket, végrehajtatlanok. (ügy van! jobbfelől.) Hiszen a jelenlegi vita folyamán több felszólalás történt már ebben az irányban, és az ezekben a felszólalá­sokban előadottak indokolttá teszik, hogy ne is foglalkozzam bővebben ezzel a kérdéssel, csak röviden kijelentsem azt, hogy igenis, községi köz­egészségügyi szolgálatunk ma rossz és hiányos. (ügy van ! ügy van !) Ha ebből a meggyőződésből indulunk ki, két­féle utón kereshetünk orvoslást és megoldást. Az egyik megoldás az lenne, hogy vegyük ki ezeknek a teendőknek ellátását a községek kezéből; a má­sik megoldás az volna, hogy meghagyatnék ugyan e teendők ellátása, e hatáskör a községek kezében, de a községekkel szemben alkalmazzunk olyan reformot, hogy a község e feladatait való­ban teljesíthesse. (Helyeslés jobbfelől.) Az előbb mondott megoldásnál kétféle módot birunk eszmeileg elképzelni. Az egyik eljárás lenne az, hogy kiveszszük a közegészségügy ellátását az általános közigazgatási hatóságok kezéből és eTre a czélra külön szakhatóságokat szervezünk, tehát megalkotjuk a közegészségügyi közigazgatásnak u. n. reálrendszerű berendezését. Ezt elfogadni nem lehet. Nem lehet pedig két okból. Először ezek a közegészségügyi intézkedések az ismereteknek rend­kívül nagy körét tételezik fel. Ezeknek a közegész­ségügyi intézkedéseknek ellátásánál egyrészt nagy­mértékű közigazgatási ismeretekre, másrészt nagy­mértékű orvosi szakismeretekre van szükség. Eze­ket egy személyben feltételezni lehet ugyan, de megtalálni csak nagyon ritkán lehet, (ügy van! ügy van ! jobbfelől.) A másik szempont pedig, a melyet nem szabad szem elől téveszteni az, hogy ez a köz­egészségügyi hatáskör egy hatósági hatáskört foglal magában, bizonyos parancsok kiadásával, bizonyos tilalmak kibocsátásával jár, és nem. lehet elképzelni azt, hogy egy és ugyanazon közigazgatási területen ilyen hatósági jogkörrel felruházott kát különböző hatóság legyen, mert hiszen ez örökös hatásköri ellentéteket és össze­ütközéseket idézne elő. (ügy van ! ügy van! jobbfelöl.) Maradna egy másik megoldás, az a meg­oldás, hogy a községi közegészségügyi szakszol­gálatot kiveszszük a községek kezéből és bízzuk egy másik hatóságra, és j>edig ugyancsak egy közigazgatási hatóságra, úgy hogy ez a hatás­köri összeütközés meg ne történhessék. Itt pedig csakis egy magasabb közigazgatási hatóságra gondolhatunk, teszem fel a járási hatóságokra. Csakhogy ennek a megoldásnak az lítját állja az, hogy a preventív közegészségügyi szolgálat oly kicsinyes körülményeknek állandó ellenőrzé­sét és felügyeletét kívánja, hogy ezt a néptől, a falvaktól távolabb eső hatóságra bizni képtelen­ség. Ezért csak a legszorosabb értelemben vett helyi hatóságot, a községet bizhatjuk meg ezen teendők ellátásával, és e hatáskör ellátásának továbbra is a község kezében kell maradnia. (Helyeslés jobbról.) Csakhogy altkor a községe­ket reformálnunk kell. (Igaz! TJgy van!) E vita folyamán hallottuk már számtalan­szor, hogy a községek nemcsak ezen közegész-

Next

/
Thumbnails
Contents