Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

m 294-. országos Illés Í9Ü november %1-en. kedden. választásokat kereset forrásává tette, s a mely ma már egész nagy agentura % Ha visszamegyünk időről-időre a régebbi választásokig, annak előtte láttuk, hogy micsoda más ideákkal mérték össze a pártok az ő fegyvereiket minden téren. És most ? Hol nőtt ki, az ég tudja, a főidből nőttek ki, mint a gombák, azok, a kik arra várnak, hogy a választásoknál az agenczia hasznát vegyék, s ellepik az egyes kerületeket és mint kutmérgezéseknél szokott történni, megfertőzik, megmérgezik a tömegeket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez mutatja, — és ez minden pártra nézve tanúságként szolgálhat — hogy a viszonyok annyira elfajultak, hogy azok további romlását összetett kezekkel nézni nem lehet. Ábrahám Dezső : A magyar királyi kortesek ! Holló Lajos : Ezek az indokok azok, a melyek nálunk nemcsak ma, de már évtizedekkel ezelőtt előtérbe tolták a választási reform kérdését. Már évtizedekkel ezelőtt, a mikor a függetlenségi párt megszakitás nélkül követelte a választási reformnak nagy, széles alapokon, az általános választói jog alapján való megalkotását, volt egy obstrukczió a Tisza ministerelnöksége alatt. Ez az obstrukczió a választási reform miatt nyert befejezést. Én magam részt vettem azon az ankéten, a melyet Tisza akkori ministerelnök ur és belügyminister összehívott e választási reform kérdésében. Akkor maga az akkori ministerelnök ur is erre az álláspontra helyezkedett és elismerte, hogy a választási reform megalkotása a legelsőrangu feladata a jiarlamentnek. De a mint megszűnt az obstrukczió, tovább szünetelt a választási reform megalkotására való törekvés is. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Jött azután a koaliczió alatt a királylyal való megállapodás, a mi szintén egy nagy harcznak volt átmeneti befejezése. Ekkor is előtérbe lépett a királylyal való megállapodás, a melyben szintén egységes kivánságként merült fel a választói jog reformjának megalkotása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez is mutatja, hogy miként hömpölygött, gomolygott ez a kérdés előre, a mint a megvalósítás stádiumába akart jutni, és ebben magában is kifejezést nyert az a gondolat, hogy minden nehezebb és nagyobb közkérdés megoldása előtt a választási reform alkottassék meg. És kifejezésre jutott ebben az a gondolat is, hogy a, korona és nemzet között a katonai kérdésekben a nemzeti igények érvényesítése tekintetében fennállott évtizedes harcz és küzdelem háttérbe szorittassék mindaddig, mig a választási reform terén ki nem elégíttetik az a szükséglet, a melyet az ország kívánt és a mely a királynak hozzájárulását is megnyerte, időközben az ő támogatását is megkapta. Mindebből látszik, — ismételem — miként nyomult ez a kérdés előtérbe. Hiszen most is, midőn megalakult a jelenlegi kormány, ezt a kérdést állította fel a maga nélkülözhetetlen, legsürgősebb és elodázhatatlan feladatául. Ez állott, hogy ugy mondjam, a kormányzati programm homlokterében, ezzel állott a kormány a választók elé. Midőn tehát mi, e kérdés megoldását kívánjuk és a kérdést magát ismét előtérbe hozzuk, olyat teszünk talán, a mi a kormány programmjával ellentétben áll ? Nem teszünk olyat. Olyat teszünk talán. a. mi a király akaratába ütközik ? Nem teszünk olyat. Olyat teszünk talán, a mi pártunk törekvéseivel ellenkezik ? Nem teszünk olyat, mert évtizedeken keresztül sürgettük és kívántuk e reform megvalósítását. (Ugy van! balfelől.) Avagy azt mondják talán, hogy nemzeti téren veszedelmet kívánunk előidézni ? Hát talán a fennálló választási törvényben van meg a nemzeti védelem ? Talán fel lehet azt találni a nemzetiségek csatlakozásában, a kik tolongva-tolongnak, nemcsak önöknek, hanem minden kormányhatalomnak támogatására ? (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Lehet a mai szervezetben őket felhívni a nemzeti czéloknál segítségül ? Hiszen azok a nemzetiségek eltűnnek innen, midőn nemzeti harczokról van szó. Igenis idejönnek akkor, midőn árulkodni vagy vádaskodni kell, de midőn a nemzeti küzdelemben kell résztvenni, akkor azok nincsenek sehol.' (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bennünket sem támogatnak, a kik pedig az általános választói jogot követeljük, a mely állítólag az ő javukra is fog szolgálni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Képesek inkább megtagadni ezt is, csak hogy attól a hatalomtól el ne távozzanak, a melynek érdekeit támogatva, ők a maguk jövőjét is szolgálni kívánják, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet tehát nemzeti szempontokat hozzáfűznünk a mai viszonyok ferrtartásához: nem lehet a nemzeti érdekek szempontját hozzáfűzni ahhoz sem, hogy ezt kiszélesítsük, mert el lehetne még képzelni a mai helyzet fentartását a függő elemeknek még nagyobb szaporításával. De ehhez nemzeti érdekek nem fűződnek, hanem igenis ahhoz fűződnek nemzeti érdekek, midőn a jogosulatlanoknak olyan tömegeit akarjuk bevezetni a választói jog sánczaiba, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) a melyeknek áttörése lehetetlenség; a melyek oly hatalmas és nagy falankszot és gyűrűt képeznek, a melyre nem törhet semmiféle hatalmi erő, hogy azon keresztülgázoljon, hanem a mely a nemzeti akarat érvényesülését és megnyilatkozását ebben a parlamentben lehetővé teszi. (Élénk, helyeslés a szélsőbaloldahn.) A midőn olyan választási módot akarunk behozni, a mely a meghamisításoknak a kijátszásoknak útját állja, a mely lehetetlenné teszi a mai választási és szavazási eljárást. A mai szavazási mód tűri azt a lelketlen pressziót, a melyet ma gyakorolni jónak látnak, (Ugy van! ügy van! a, szélsőbaloldalon.) midőn a függő elemeknek egész sokaságát alávetik (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől. Elnök csenget.) a legkíméletlenebb, és azt merem mondani, a leglelketlénebb pressziónak, (Ugy van I ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a melynek nyomása alatt az illető vagy egyéni egzisztencziáját tagadja meg, vagy pedig meggyőződése ellenére érvénye-