Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-294
394. országos ülés Wlí november %1-én, kedden. 327 stb. van, behozzák a városi kórházba, ott először is megfelelőbb gyógykezelésben részesül, másodszor pedig megakadályozzák a további infekcziót. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miféle eszközök szükségesek erre ? A ki gyakorlati kérdésekkel foglalkozik, az tudja, hogy egy vidéki kórház felállitása 20—25.000 korona évi segitéssel már lehetséges ; igen jó és modern kórházat lehet igy felállitani. Egy milliót kellene tehát csak vidéki kórházakra beállitani és ezzel már 30—40 kórház volna létesithető. De állítsunk be két milliót : mindjárt el lehetne látni a nagyobb községeket is ilyen kórházakkal, melyekben ugy a saját erejükkel, mint az állam hozzájárulásával birnák ezeket a költségeket fedezni. Hiszen, hogy ne éljek vissza a t. ház türelmével, még csak egy megjegyzést legyen szabad megkoczkáztatni : azt méltóztatnak hinni, hogy mindenütt olyan könnyedén veszik a városok és a községek közegészségügyi és kulturális czéljait ? Ellenkezőleg, a kormányok rendkívül hatásos eszközökkel támogatják azokat; egyik ilyen eszköz az is, hogy a jegybank szabadalma alkalmával kikötik, hogy bizonyos nagyobb összeget, pl. Francziaországban 200 milliót kamatmentesen bocsásson, nem a kormány czéljaira, hanem arra, hogy ezeket a nem jövedelmező befektetéseket abból a pénzből lehessen fedezni. Ha nekünk a jegybank felállitása alkalmával csak 100 millió korona bocsáttatott volna is rendelkezésünkre, a mely a kormány közreműködésével rendelkezésére állana a városoknak és a községeknek ilyen közegészségügyi és kulturális alkotások czéljaira, akkor ez lehetővé tenné mindezen igények kielégítését, mert évről évre visszafizet tésre kerülne és felszabadulna több millió é& ebből azután megint ujabb és ujabb intézmények létesülhetnének. Mert a legfőbb szükséglet nem az; hogy a városok szinházakkal és orfeumokkal legyenek ellátva, hogy az utolsó falusi korcsmában is kabarét legyen a közerkölcs nagyobb gyarapitá* sara, hanem az, hogy azt, a mi szükséges közegészségügyi és kulturális intézmények fejleszté? sere, azt adják meg és azt irányítsák felülről gondozó kézzel. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azért helyeslem azt a tervet, melyet az előadó ur kiemelt, de a melyet Győrffy Gyula t : . barátom kissé talán félreértve emiitett, hogy azokat a műszaki közegeket, a kik a közegészségügyi szolgálatot a földmivelésügyi ministeri umban végezték, átviszik a belügybe. Helyes, csak meg kell erősíteni, fenn nagy és hatalmas műszaki szervezetet kell létesíteni, nemcsak tanácsadás czéljából, hanem az adminisztráczió keresztüb vitele czéljából. Oszszák fel az ország területét rajonokra, s menjenek ki ezek a műszaki emberek, irányítsák ott a fejlődést, vegyék kezükbe az irányítást, adják meg a módokat és az eszközöket és álljanak mindenütt rendelkezésre. Ha ezen a téren teszünk előrehaladást, akkor sok nemes alkotást fogunk létrehozni és a mely kormány ebben az irányban a kezdeményező lépést megteszi, az nevét az ország jóltevői közé iktatja és annak eszméje nem fog meghalni, hanem csak további követőkre fog találni, (ügy van! ügy van ! a baloldalon.} Ezek azok, a miket a belügyi tárczával kapcsolatban a közigazgatás egyes kérdéseiről előadni kívántam. Most méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak a választói jogról is, tartózkodva természetesen attól, hogy a részletekbe belemenjek, ámbár ez a nagy kérdés erre igen csábitana. Csupán azért vagyok bátor ezt a kérdést felhozni, mert a mint látjuk, a mi közviszonyainkat egyensúlyba hozni, itt egj^séges pártalakulást megteremtem a választói reform megalkotása nélkül nem lehet. Hiszen a nemzeti intelligenczia termelése állandóan működik ; minden foglalkozási ágban látjuk az előretörekvést, a kisebb társadalmi osztályokban is, annak gyermekei is mind előretörnek, műveltségre, magasabb intelligencziára akarnak szert tenni. Itt a kiválóságoknak tért kell nyitni a működésre, mert ők önmaguk is ezt keresik, működési teret kivannak, a melyet, ha egy országban egészséges parlamenti viszonyok vannak, megtalálnak a parlamentben vagy a közélet más terein, a hol az egyenlő versenyben a szellemi előkelőség és az energia fegyvereivel vívhatják meg harczaikat. Ezekben a harczokban emelkedik az önérzetük, fokozódik az önbizalmuk és ez serkenti épen őket a nagyobb érvényesülésre és fejlődésre. Nálunk azonban a parlament degenerálódása egészeu ferde irányba tereli épen ennek a nemes intelligencziának az előretörését. Annak czélját nem keresik ott, a hol a szellemi fegyvereknek összemérésével próbálják az ő érvényesülésüket megtalálni, hanem belemennek abba, hogy pártczélokat keresnek, pártczélokat szolgálnak, nagy életrevalósággal észreveszik, hol van az érvényesülés útja. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es ezzel helytelen irányba terelünk sok nemes tehetséget, s kivonjuk őket abból a nemes érvényesülésből, a melyet keresnij[mindenkinek kötelessége volna, hogy ezen a téren egy egészséges, szép fejlődést biztosítsunk nemcsak az intelligenczia, hanem az ország számára is. Azért van, hogy a választási reform nemcsak parlamenti reformot jelent; a választási reform alkotmányos életünket egészen uj alapokra fogja fektetni, annak reformját jelenti, (ügy van! balfelől.) Reformját jelenti ez közéletünknek, a mely pusztulásnak indul, a mely degenerálódik, a mely elfajult, a miben sokaknak van hibájuk, de a mi bűne a közviszonyoknak is. Ezeket kell közös egyetértéssel, ezeket kell nagy elhatározásokkal egészséges alapokra helyezni, (ügy van! balfelől.) Elfajulásról szóltam. Nem látják-e önök is, t. képviselőtársaim, ott a túloldalon, velünk együtt, hogy az utolsó időkben a legkisebb kerületben is keletkezett egy egész nagy társaság, egy egész nagy faj, a mely mesterségévé tette azt, hogy ő a parlamenti választásoknál magát érvényesítse ? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mely a
