Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

326 2M. országos ülés 1911 november 21-én, kedden. adatát képezi, és ugy tudom, meg is vagyok róla győződve, hogy ujabb intézkedések által mindinkább erősödik e tekintetben a kormánynak az eljárása, nem ugy, mint akkor, a mikor a kormányhatalom túlságos elnézéssel kezelte ezt a kérdést. De erre csak néhány szóval akartam kitérni. Tulaj donkép azzal a másik kérdéssel akarok foglalkozni, hogy a közegészségügy terén milyen nagy veszélyekkel vagyunk körülvéve, inert ezen a téren sehol a művelt világon olyan pusztítást nem látunk, mint itt, a mi országunkban. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És érdekes, hogy ezen a téren a működésünknek semmi akadálya sem volna Itt nincsenek német hajóstársaságok, titkos ageníurák, semmi akadály sincsen. Teljesen szabad a tér, a melyen az állam intézkedhetik; itt kizárólag csak azon mizerábilis financziális okok és akadályok szerejxűnek, a melyek az áUamnak és a kormánynak megkötik a kezét, hogy ebben a kérdésben hatályosabb működést fejthessen ki. Nézetem szerint csakis preventív intézkedésekkel lehet ezt a kérdést megoldani. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldahh.) Laikus is 'megmondhatja, hogy a közegészségügyi kérdés rendezése csakis jireventiv intézkedésekkel lehetséges. Hiszen helyes dolog az, t. képviselőház, ha megfogjuk a beteget és azt gyógyítani törekszünk. Ez hasznos dolog. De a nagy, népegészségügyi viszonyokat másként megoldani nem lehet, mint csakis prevenczió által. Csakis ezzel háríthatjuk el a községekben és városokban óriási perczen tuácziókban megnyilatkozó gyermekhaland rványok által okozott óriási romlásokat, csakis igy tudjuk ezt a számot redukálni, kevesbíteni, nem pedig ugy, hogy ha ezeket a tüneteket tovább is tétlenül nézzük, mint eddig. Hogy kis dolgokkal is — de különben ezek nem is mondhatók csekélységnek, sőt nagy dolognak nevezhetők — milyen szép eredményeket vívhatunk ki, mutatja egymaga a községeknek és városoknak egészséges vizzel való ellátása. Ezen a téren már gyönyörű eredményeket értünk el. Ott, a ho] diftéria, vagy tífusz fészkelte be magát és végzetes pusztítást vitt véghez az emberek sorában, ott a városoknak és községeknek egészséges vizzel való ellátása, artézi kutaknak a fúrása, a forrásvizeknek bevezetése egyszerre, mintegy varázsütésre megváltoztatta a viszonyokat. A preventív intézkedések között elsősorban tehát igen hebyes a községeknek és városoknak egészséges ivóvízzel való ellátása. És most méltóztassanak megnézni, hogy mily pénzügyi eszközöket szán erre a kormány. 170.000 korona van felvéve erre a czélra, hogy Magyarország városai és községei egészséges vizzel láttassanak el. Igaz, hogy azon városok vagy községek anyagi ereje nem is volna képes ezeket a kiadásokat vállalni. Hiszen a mikor egyes községekben 160—200%-os pótadó van : lehet-e csodálni, hogy annak a községnek nem igen van kedve arra, hogy egy artézi kut fúrására akár csak 3—4000 koronát is áldozzon, hanem akkor oda kell jönnie a kormánynak és e súlyosabban megterhelt községek részére lehetővé kell tennie, hogy közönségük e szükségletét el tudják látni. A másik preventív intézkedésnek, a melyről én kevésbbé hatósági közegektől hallok, mint inkább gyakorlati emberektől, az utcza porában rejlő fertőzés megakadályozásának kell lennie. Az utcza pora ugyanis sokkal nagyobb mértékben terjesztője minden miazmának, mint a kontagiózus érintkezés. Az ország fővárosában is látjuk azt a rendkívüli gondatlanságot, hogy egy vadul száguldó automobilnak szabad az utczáknak heteken át összegyűlt sarát és piszkát felkavarni és ezzel megfertőzni a levegőt. A helyzet semmivel sem jobb a vidéki városok utczáin, a hol a hatóságoknak semmi gondjuk sincs arra, hogy a közönséget ettől megóvják. Külföldön igyekeznek kövezéssel, csatornákkal ellátni az utczákat, kert-városokat létesítenek, fákkal szegélyezik az utczákat, hogy a pornak odaözönlését meggátolják. Ezek a külföldi városok útmutatóul szolgálhatnának, hogyan kell egy városban a közegészségügyi viszonyokon ja vitám. Ott elég példát találni a czélnak megfelelő eszközökre. Városainkat és nagyközségeinket — hiszen községeink közül is nem egyben 10—20.000 lakos van összehalmozva — szeretetteljes gondozásban kellene részesíteni és a kormánynak kellene felülről odahatni, hogy ezek az újítások : egészséges vizzel való ellátás, csatornázás, fásítás, utak nyitása ott létesüljenek. Mindez természetesen anyagi áldozatok nélkül nem megy. Hanem az anyagi áldozatok terén is el kellene menni odáig, hogy necsak :azokra áldozzunk, a melyek egy országban, felülről követeltetnek, hanem azokra is, a melyek a nemzetnek közegészségügye javításának, kultúrája emelésének, anyagi gyarapodásának, ennek a hármas nagy kincses háznak szolgálnak. Oda I kellene irányítani haladásunkat, hogy nemzeti íéletünk megerősítése által módunk és alkalmunk legyen azokat a szükséges terheket fokozott mértékben elviselni. (Helyeslés balfelől.) Harmadik intézkedés, a melyet már nem mint preventív intézkedést szoktak feltüntetni, pedig ez is az : a kórházak felállítása. Itt még "inkább látjuk a szűkkeblűséget. Nálunk az a : szokás honosodott meg, hogy nagy központi kórházakat állítsunk fel és azokra milliókat költsünk. Ezekre szükség is van, de ezekkel még nem lehet a bajt orvosolni. Közel kell vinni az egészségügyi intézményeket a hely színéhez ; a nagyobb városokban és községekben kisebbarányu kórházakat kell felállítani, a hova be lehessen vinni az illető vidék infekeziózus betegeit. Mert miben van itt : a preventív intézkedés ? Abban, hogy annak a ; városnak vagy községnek egy infekeziózus betege az egész családját, ismeretségi körét, az egész iskolát megfertőzi; ha azonban azt az infekeziózus beteget, a kinek difteritisze, tífusza, vörhenye