Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-294
324 294, országos ülés 1911 november 21-én, kedden. idézett. A franczia arronclissementoknek és a porosz "Ejeísausscmissoknak nem volt semmi életképessége. A külföldön is, különösen Francziaországban és Angliában a vármegyei szervezetek azok, melyek képesek voltak tevékeny életet kifejteni. De az is tény, hogy beigazolást nyert a nagy vármegyei testeknek alkalmatlan volta arra, hogy azokban helyes önkormányzati élet keletkezhessek. A mint a történelem összedobált több vármegyét a ma fennálló vármegyei szervezetekbe, ép ugy kellene, hogy idők folyamán azokat ismét szétbontsuk különböző apró, életképes vármegyékre, és ezekbe vigyük bele azután az önkormányzat teljességét. Ez egy helyes és egészséges feladat, mert egy túlzott nagy területen nem fejlődhet ki az ellenőrzésnek, az egymás érdekei megismerésének és az összműködósnek az a szükségessége, melyet egy kisebb terület önként magával hoz. (Helyeslés a baloldalon.) Rá kell itt mutatnom arra, a mit előbb máiröviden érintettem : a virilizmus elfajulására a vármegyékben. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék pártkülönbség nélkül vizsgálni azt a fejlődést, melyet a vármegyék ez irányban feltüntetnek. Ugyebár, a mi vármegyei szervezetünk ezeréves alkotmányunkban arra volt bazirozva, hogy a vármegyék független, vagyonos lakosai a vármegye közgyűlési termében összegyülekeznek, és aimak közéletét ott ellátják, politikai működését irányítják, közigazgatását ellenőrzik. Igen ám, de az idő nagy változást hozott létre. Ennek a vármegyei független elemnek egy része letűnt a közszereplés teréről. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ha a vármegyei listát nézzük, évről-évre nagy változásokat látunk abban. Uj elemek jönnek, kik nem olyan helytállók, nem azért, inert uj elemek, hanem azért, mert egész életük, működésük, felfogásuk még nincs összenőve nemcsak a vármegyei élettel, hanem még az állami, a nemzeti élettel sem. Ezek igen kiváló gazdasági egyedek lesznek és lehetnek is, és példájukat bizonyára tanulságként vehetjük, mint a gazdagodásnak a példáját; (Ugy van ! balfelől.) de hogy ezekre legyen azután bazirozva az állam egy ilyen fontos szervének, mint a vármegyének az irányítása, ezt egyáltalában nem fogadhatjuk el, (Helyeslés balról.) mertezek mindent reprezentálnak, csak független elemet nem. (Ugy van! balfelől.) Ezek nem független elemek, hanem befolyásolható elemek, melyek ma igy, holnap ugy befolyásoltatnak a saját érdekeik által. Ezek nem visznek emelkedettebb szellemet ebbe a nagy közintézménybe, a mely ennek az országnak ezer éven keresztül védő szerve volt, hanem beviszik abba az egyéni spekulácziót. (Ugy van ! balfelöl.) Hiszen sokszor idegenek, a kik nem is ismerik az állam nyelvét, a kik esetleg szubvencziók segítségével itt vállalatokat alapítanak és ezen az alapon nagy adót fizetnek, beülnek a vármegye székházába és csak várják a felszólítást, hogy abban az irányban érvényesítsék szavazataikat, a mely irányban felülről kívánják. így jött létre az eltorlódása ennek a nagy vármegyei intézménynek, mely, sajnos, nem letéteményese többé azoknak a szellemi irányzatoknak, melyek ezer éven keresztül benne megtestesülve voltak. Ismétlem, ezt j>ártkülönbség nélkül meg lehet állapítani, ez a viszonyok fejlődése folytán következett be. Hozzájárult ezekhez még az a sajnálatraméltó változás is, mely megyei tisztviselői karunknál beállott. Tisztviselői karunk képzett, derék, független elemekből álló testület, de nála is az idők során bekövetkezett szándékos rongálásnak következményeit lehet megállapítani. Egy nemes intézmény, mint a vármegye vagy a parlament, olyan, mint a legfinomabb precziziós műszer. Ha kiteszszük az idők viszontagságainak, a rozsda és más elemek ennek a finom műszernek működését egyre lassítják, végre képesek működésében teljesen megállítani. Hátha még kiállítjuk ezt az értékes műszert as utcza közepére, telidobáljuk két kézzel sárral, szenynyel! (Ugy van! balfelől.) Nem az intézményben, nem a műszer jóságában és tökéletességében, hanem az idő rongálásában és abban a szándékos kártételben, melylyel e műszer működését meggátolni iparkodnak, kell keresnünk az okát annak, hogy ez az intézmény nem képes tevékenységét ma már ugy kifejteni, mint régeb ben. (Ugy van ! balfelől.) így vagyunk a tisztviselői karral is. A tisztviselők hivatása, hogy a közigazgatást pártatlanul, a törvény értelmében, igazságosan intézzék. De kérdem, kitől függ a tisztviselők egész exisztencziája ? Attól az egyéntől, a kit a mindenkori pártkormányzat bizalma állit a vármegye élére. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ennek az egyénnek felfogása nem kvadrát a tisztviselő felfogásával, sokszor a legcsekélyebb hibákat is óriási mérlegre helyezik és bűnné avanzsálják, más esetben pedig a legnagyobb bűnt is leszállítják a legcsekélyebb tévedésre. Embereket állítani oda intézmények helyett a vármegye élére, a mindenkori pártkormányzat bizalmasait, kiktől nemcsak a tisztviselők, hanem azok családjának élete, jövő exisztencziája, nyugdíj képessége függ : ez valóban szándékos tönkretételére vezet a vármegyei intézménvnek, (Helyeslés a bal- és a szclsőbaloldalon.) A ki súlyt helyez arra, hogy közigazgatásunk pártatlan legyen, a ki súlyt helyez arra, hogy ne vigyék be a közigazgatásba a különféle befolyásokat, legkevésbbé pedig a csúf politikai és párthatalmi befolyásokat, az a mai állapotokon okvetlenül változtatni kivan. His> látjuk, hogy valósággal parallel közigazgatás folyik sok vármegye ben ; folyik egyrészről a hivatalos utón való közigazgatás, másodszor folyik nem hivatalos utón, a privát informálások, besugások alapján való közigazgatás, a mi lehetetlenné teszi épen azoknak a szerveknek igazságos működésót, pártatlanságát, a mihez pedig mindannyian ennek az országnak közérdekeit fűzzük és közczéljait is ebben látjuk megvalósítva- (Helyeslés balfelől.)
