Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

322 294. országos ülés 1911 november 21-én, kedden. ságok tőkéi segélyével épen a közvetítőknek lenniük azon vidéki, helyi, kisebb takarékpénztárak között és azok számára kellene az olcsóbb tőkét rendelkezésre boesátaniok, a mely műveletükért a köz részére a megfelelő közvetítési dijat le kellene vonniok. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem a vagyonosodás ellen küzdünk és kell küzdenünk, tisztelt uraim, mert kiszen nekünk szükségünk van ebben az országban arra, kogy a vagyonosodás nagyobb mértékben történjék ; sokkal fokozottabb mértékben van erre szüksége Magyarországnak, mint más államoknak, a melyek elvégre ezen a téren is már nagyobb előmenetelt tettek. De smim cuique, nem kell lefoglalni olyan jövedelmeket a magánvagyonosodás részére, a melyek a köz részére vannak rendelve. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem kell kitenni a községeket annak, kogy csak súlyos terkek árán legyenek képesek ellátni szükségleteik fedezését, hanem ezen a köz czéljaira rendelt jövedelmeket el is kell juttatni a köznek, kogy azokban azután az egész jjolgárság egyeteme részesüljön, s kogy a közérdeknek nagy szükségletei nyerjenek ez által fedezetet és ellátást. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezeknek a községi és városi takarékpénztáraknak az ügye ott fekszik a pénzügymini ster ur (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) és a kormány előtt. Megakadályozzák egyáltalában egynek is a létesítését. Azt mondják, nagy reformok gátolják ezt is. Ott vannak a takarékpénztárak nagy reformjai. En nem bánom, ha akarnak ilyen reformokat csinálni, azokat mi is kívánjuk, de ezt a kérdést ilyen akadályok elé állítani egyáltalában nem lojális és nem. helyes, mert a ki ezt teszi, annak lehetnek szép és nemes tervei, de hogy működése nem szolgál javára a városoknak és községeknek, azt nagvon is el lehet mondani. (Igaz! Ugy van ! balfdől.) Végül a mi ezen a téren nagy reformot nem kivárnia, az azoknak a közvetlen segélyeknek a községek és városok részére nagyobb arányban való rendelkezésre bocsátása, a melyet a kormányzattól várunk. Hála Istennek, az utóbbi időknek nagy mozgalmai és a képviselőknek is önzetlen támogatása előidézte azt, hogy a városok részére az a bizonyos segély, a mely ma már 4 millió koronában van a költségvetésbe beállítva, meg fog szavaztatni, s a mint tudjuk, ez 8 millió koronáig fog felemeltetni. Azonban kétségtelen, hogy ennek a leendő 8 milüó koronának nem az a czélzata, hogy ezáltal a városoknak, vagy még inkább a községeknek helyzetén segítsünk, mert ezzel egyedül a tisztviselőknek kívánunk jobb ellátást nyújtani, mivel ezen a téren a városi tisztviselők tényleg oly hátrányban állottak a többi közpályán működő tisztviselőkkel, akár a vármegyék, akár az államnak tisztviselőivel szemben, hogy ezeket az aránytalanságokat pótolni kellett ebből addig is, a mig a városok kedvezőbb anyagi kelyzetbe jutnak. Ez • azonban nem megoldása az állam közreműködésének a városok és községek terheinek könnyebbitésénél, ez csak egy specziális czélnak lojális és humánus megoldása, a melyet mindannyian helyeslünk és a melvnek továbbfejlesztését mindnyájan kívánjuk. A városok segítése az állam részéről abban állana, hogy az állam nem foglal le minden jövedelmi forrást a maga részére, hanem azokból a jövedelmekből, a melyek a városok és községek polgárainak adóztatásából állanak elő. bizonyos összeget, bizonyos százalékot átenged a városok vagy községek czéljaira. Különösen két jövedelmi forrás van, a mely a polgárok szolgáltatásából áll elő, tudniillik a fogyasztási adóknak és az ingatlan forgalmi adóknak összegei. A fogyasztási adók a városokban és községekben hozzák össze azokat a milliókat és miniókat, a melyek az államnak a pénztárait megtöltik, ezeknek egy részéhez tehát, minthogy a polgároknak hozzájárulásából keletkeztek, igazán közük és illő részük van azon városoknak és községeknek, a melyeknek polgárai részéről, ez a beszolgálatás megtörtént. Es ezen a téren az előrehaladás megakadt. Volt egy törvényünk, a mely a regálé-kártalanításból illendő jövedelmet juttatott törvénj-es alapon a városoknak. Ezt is kasszál ták, ez is megszűnt, s most kizárólag egy bizonyos, labilis alapon nyugvó segély az, a melyet a nagyobb városok, vagy általában a városok ebben az irányban eg}'űltalában igényelhetnek. Nekünk törvényhozásilag — ez is néhány szakaszos törvénynyel volna megoldható — ki leketne mondanunk, hog3^ ezekből a fogyasztási adókból — értve, csak a szesz, bor és sör fogj^asztásából előálló jövedelmeket — bizonyos százalékot átengedünk a városok és községek czéljaira. Nem helyes az, hogy őket pótadóknak kirovására utaljuk itt. Nem helyes azért, mert e pótadó révén különböző tételeket állítanak fel az ország különböző részeiben, tehát ez egyenetlenné teszi ismét az adók kirovását. (Igaz! ügy van! balfelöl.) De a pénzügyminister ur ujabban ugy sem járul hozzá ujabb pótadók kivetéséhez a fogyasztási adóknál, s igy megfosztjuk a városokat és községeket a jövedelmeknek természetes szerzési módjától. Ennek következtében ismételten kívánnám és a városok és községek anyagi kelyzetének javítására nézve döntő fontosságúnak tekinteném azt, ha az állam ebben az irányban nagyobb akczióval jönne a városoknak és községeknek támogatására, ka azért a munkáért, a melyet e városok és községek az állam czéljaira, meg az egész közigazgatás ellátására nyújtanak, az állam is nyújtana nekik részesedést ezekből a tőlük eredő jövedelmekből, a mivel azután lényegesen lehetne kevesbíteni az illető városok vagy községek közterheit. (Helyeslés baljelöl.) Ugyanide tartozik az az ingatlan-forgalmi adó is, a melyet már egyes városok fel is használtak arra, hogy örökösödéseknél és vagyonátruházásoknál hozzátettek egy bizonyos százalékot az állami illetékekhez. Ezt észre vette az állam, s most jön a pénzügy-