Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

104. országos lilés Í9Ü november 2l-én, kedden. 821 hanem Tgy kis bátorság és egy kis elhatározás is szükséges ahhoz, hogy belenyúljanak a dolgok mélyébe, s egy rendezést vigyenek keresztül, a mely az előítéletekkel és sok más hatalmas befolyással szembehelyezkedik. A kérdést itt kell megfogni és az igazság erejénél fogva itt lehet legyőzni és letiporni az ellenáramlatokat és csak igy lehetséges egyáltalában ezeket a kérdéseket az annyira kívánatos megoldáshoz juttatni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Micsoda nehézség volna pl. abban, hogy egy ötszakaszos törvényjavaslatot terjeszszen be a pénzügyminister ur, a mely törvényjavaslat azt mondja, hogy ezeket a visszaéléseket, a melyek a helyhatósági adóztatás terén fennállanak, orvosolni fogom ? Mert ezeket a visszaéléseket nem valami nagy, történelmi idők nevezetes fejlődései hozták létre. A városokban és községekben fennálló ezeket az aránytalanságokat, ne méltóztassék hinni, hogy valami felettünk álló rendkivüli körülmények idézték elő. Előidézte ezeket az egyéni önzés, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) előidézte az az életrevalóság, hogy egyesek másoknak indolencziáját, vagy jóhiszeműségét felhasználva, egyéni előnyöket iparkodtak a maguk részére kicsikarni és elérni, (ügy van! balfelől.) Hiszen látunk. t. képviselőház, egészen nagy, virágzó városokat, a melyek határába belenyúlik egy-egy nagy latifundium és ezeknek a nagy latifundiumoknak területére már nem vonatkozik az illető városnak adminisztrácziója. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez nemcsak az adminisztráczió szempontjából káros, hanem káros és igazságtalan abból a szempontból is, hogy az a nagy latifundium lehetővé tudta magának tenni azt, hogy a közigazgatás terheiből csekély fizetésekkel kivonja magát, ellenben az illető községeknek és városoknak közép- és kisbirtokosai kénytelenek az adminisztráczió költségeit súlyos terhek viselésével ellátni, fedezni. (ügy van! balfelől.) Ezek nem olyon dolgok, a melyeket el ne lehetne intézni. Mondjuk ki, hogy a vármegyékegész arrondirozását uj alapokra kell helyezni, minden városnak és minden községnek területén a forgalmi viszonyok szempontjából a hozzátartozó határoknak természetes fekvése alapján kell kijelölni, nem ugy, a mint azt az idők folyamán egyes hatalmasságok érdekei és önzése a^ ő számukra kiváltságként megteremtette. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor ezzel egyszerre óriási rendet teremtünk; nem fogunk 200 és 25<3%-os pótadékkal találkozni egyes városoknál, hanem a területek kellő arányosítása és arrondirozása mellett el fogjuk érnifazt, hogy minden területen pl. 50 százalékos adózásokkal képesek lesznek e helyhatósági szolgáltatások kérdését megoldani. Ezt kívánja az igazság s ezt kívánja az egyenlő teherviselés elve, a melyet már régen keresztül kellett volna vinni. (Ugy van ! Ugy Van ! a szélsőbdoldalon.) Mi a XX. században élünk és ime itt van egy törvényhozás, a mely a nemzeti érdekeket KÉPVH. NAPLÓ 1910 — 1915. XII. KÖTET. volna hivatva képviselni és nem képes áttörni ezen régi elavult oligarchikus felfogást, (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a mely nem engedi meg azt, hogy az egyenlő teherviselés elvét ebben az országban utolsó részleteiben is keresztül vigyük, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem állítom, hogy a kormányzat részéről e viszonyok fentartása tendencziózus törekvés lenne, de azt látom, hogy nincs meg a kellő felfogás és nincs meg a kellő belátás az iránt, hogy ezeknek a kérdéseknek fontossága a közönség szempontjából milyen nagy jelentőséggel birnak és milyen nagy kihatásokat eredményezhetnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A másik t. ház, a mire itt rá akarok mutatni. az, hogy a t. pénzügyminister ur felfogása szerint egy nagy adóreformnak kellene megelőznie azt, hogy a városok és köiségek anyagi viszonyai más tekintetben is szabályozás alá vétessenek. E részben sem áll ez a felfogás, mert a ki a külföldi viszonyokkal egy kissé ismerős, az tudja azt, hogy azoknak a külföldi városoknak és községeknek rendkívül fontos bevételi forrásait képezik azoknak a közüzemeknek bevételei, a melyeket minden város és község a külföldön igen gyönyörűen beállított a maga jövedelmi forrásai közé, s a legtöbb vagy legalább is számos helyen minden más megterhelés nélkül képesek a községek és városok e közüzemek iövedelmeiből a maguk szükségleteit fedezni. Nálunk ujabban történik ebben az irányban valami, a midőn némileg lehetővé teszszük e városok számára a közüzemek átvételét, azonban e tekintetben is ezer és ezer akadálylyal kell küzdenünk. A kik ismerik a viszonyokat, tudják azt, hogy az ilyen nagy vállalatoknak, pl. a villamos világitásnak berendezése mennyire hátráltatva van a községeiméi és városoknál azon kartellek által, a melyek talán az állam tudomásával is jöttek létre oly czélból, hogy az ő beszerzéseiket és berendezéseiket megdrágítsák és ezáltal azok jövedelmező képességét is csökkentsék. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De, más téren is egyenes, direkt akadályozásokra találunk. A külföldi városok és községek jövedelmei között p. o. egy igen kiváló forrást képeznek a községi és városi takarékpénztárak jövedelmei. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem mondom, hogy ezekkel az összes takarékpénztárak működését pótolhatjuk ; azok olyan áldásdus tevékenységet fejtenek ki, hogy nemcsak hogy üldözni nem kellene, de támogatni és pártolni kellene azokat, azonban ezek mellett a községi és városi takarékpénztárak ideáját is megvalósításra kellene juttatni, mert az nem áll ellentétben a többi takarékpénztárak működésével. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek a községi és városi takarékpénztárak épen arra szolgálnának, hogy azt az olcsó tőkét levezessék s annak természetes csatornáivá váljanak. Ezeknek a takarékpénztáraknak kellene a jegybank pénzei, az állam letétéi, a helyhatq41