Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

320 HU. országos íilés tíli november 21-én, kedden. sénél kellőképen honorálja és figyelemre méltassa. Egyébként a törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ! Lovászy Márton jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! A belügyi tárczával kapcsolatos politikai kérdéseket én sem kivánom érinteni; kizárólag a választási törvényre vonatkozólag leszek bátor beszédem végén néhány észrevételt tenni. Előttem szóló t. képviselőtársam felemiitette azonban a -közigazgatás államosítását, gondolom, különösen a vármegyei közigazgatás államosítását; erre vonatkozólag beszédem folyamán leszek bátor észrevételeket tenni. Most csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy a ház ezen oldalán ülő pártok a közigazgatás államosítása ellen a legerősebb küzdelmet fejtik ki. (TJgy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A mi közjogi viszonyaink, még ha a közigaz- ' gatási érdek indokolttá tenné is, — pedig ez is igen problematikus kérdés, — közigazgatásunk államosítását egyszerűen lehetetlenné teszik és ahhoz mi soha hozzá nem járulunk. Még kevésbbé járulnánk hozzá ahhoz, hogy az az államosítás junktimba hozassék a választási törvény megalkotásával. A választási törvénynek ugy is annyi nehézsége van, azt a mi viszonyaink szerint helyesen, a nemzet érdekeivel megegyezően megvalósítani egyike a legnehezebb problémáknak. Ha ezt most mi még azzal a kérdéssel akarjuk nehezebbé tenni, hogy junktimba hozzuk a közigazgatás uj irányú rendezésével, a milyenre t. képviselőtársam világosan rámutatott, akkor az a választási törvénynek egyszerűen meghiúsítása, ennek a reformnak a lehetetlen problémák közé való sorozása volna. Engedje meg a t. ház, hogy most rátérjek felszólalásom tulajdonképeni tárgyaira. Inkább szervezeti és közigazgatási kérdések azok, a melyekkel talán kissé hosszasabban kívánok foglalkozni, de a melyek olyan feladatokat képeznek a közigazgatás és a belügyi kormányzat terén, a melyeket állandóan tapéton tartani szükségesnek találunk. Az egyik probléma, a melyet mi a városok és a községek anyagi helyzetének rendezése tekintetében évről-évre megismétlünk, azon érdekekkel áll összeköttetésben, a melyek az exekutiva czéljait szolgálják. Hiába vannak a legáldásosabb törvények meghozva, ha azok részére nem biztosítjuk a végrehajtás lehetőségét. Ha a városi és a községi közegeket nem teszszükarra alkalmasakká, hogy ezeket az igazgatási feladatokat az életben keresztiüvigyék, akkor a legáldásosabb törvények is hatálytalanná válnak és az életben semmiféle előnyöket fel nem mutatnak. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) En teljesen csatlakozom Hammersberg László t. képviselőtársam tegnap elhangzott beszédéhez a ki azt mondotta, hogy gondozásunkat ne csak a városok fejlesztésére, hanem a községek anyagi helyzetére is terjeszszük ki. Ez teljesen egészséges idea, a melyet a magam részérői is mindig pártolni és a ház figyelmébe ajánlani kívánok. (Helyeslés a baloldalon.) De nemcsak a közigazgatás érdeke ez ; méltóztassék elhinni, hogy az egyenlő teherviselés nagy problémái is belenyúlnak ebbe a kérdésbe. Mert hiszen egy modern korban, egy kultur államban olyanféle adóztatási viszonyokat, mint a minők Magyarországon vannak, hogy t. i. az egyenlő teherviselés kigunyolására a közszolgáltatások a legképtelenebb ellenmondásokban és a legképtelenebb összehalmozódásokban állanak fenn egymás mellett, továbbra is fentartani egyáltalában lehetetlenség. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végre is az adóztatási viszonyok nemcsak abban nyilvánulnak meg, hogy mi az állami adóztatásokat lehetőleg már a modern kor követelményei szerint bizonyos mértékben — a mennyire az lehetséges — a progresszivitásra helyezzük ; nemcsak ez a kívánság nyomul mindinkább előtérbe, hanem egyúttal az is, hogy ezt az adóztatást a közteherviselés másik ágazatában, t. i. a helyhatósági szolgáltatások terén, lehetőleg szintén ezen alapokra helyezzük. Nálunk pedig a helyhatósági szolgáltatásokba nemcsak hogy a progresszivitás gondolata nincsen belevive, hanem, ismétlem, a legképtelenebb adóztatási viszonyok vannak egymás mellett, midőn bizonyos városok és községek 10—15%-os szolgáltatással képesek megoldani helyhatósági kötelezettségeiket, mig mellettük álló más helyhatóságok 150—200—250%-os szolgáltatással is képtelenek ezt a kötelezettséget teljesíteni. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igen tisztelt pénzügyminister ur egyik képviselőtársamnak, a ki ezt a kérdést itt szőnyegre hozta, a költségvetés tárgyalásánál azt mondotta, hogy a városok és községek anyagi helyzetének javítása azért sem lehetséges, mert az adóreformok az egész országban még nincsensk keresztülvive, tehát elsősorban az állami adóreformokat kell megvalósítani, hogy azok alapján azután a helyhatósági adóztatási viszonyok is változást seznvedjenek. Hát, t. képviselőház, először is az adóreformok keresztülvitettek ; hiszen 3—4 évvel ezelőtt az előző kormány idejében egy mélyreható nagy adóreform tárgyaltatott le itt ebben a képviselőházban, a mely reform törvényerőre is emelkedett. Ezek az adóreformok nem szoktak olyan nagyon gyorsan, egymásutánban ismétlődni, hogy azt remélhetnénk, hogy talán majd öt év múlva, vagy még rövidebb időn belül egy

T ilyen gyökeres, ujabb adóreformnak tárgyalása előtt fogunk állni. (Mozgás jobbfelől.) Különben pedig ezek a kérdések semmiféle adóreformmal összefüggésben tulaj donképen nincsenek. (Ugy van I bálfelől.) mert ezek önállóan is megoldhatók. A megoldáshoz azonban nemcsak a kormánynak jóakarata kell — a mi nem hiányzik, és a mi, én meg vagyok róla győződve, megvolt és megvan ugy ezen, mint az előző kormányoknál, —