Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-293

Síá 293. országos ülés Í9Í1 tud anyagi garancziákat Tállalni, ha a község pénztárából a pénz hiányzik. (Zaj) T. ház! Nem volna szabad, de nálunk ma a gyakorlat tulajdonkéjien az, hogy a biró csak névleg biró, csak anyagilag felelős, de a pénzkezelést tulajdonképen ma a jegyzők szokták végezni. (Ellenmondás a jobbóldalon) A jegyzőválasztással szintén ugy vagyunk, mint a biróválasztással, hogy jön a szolgabíró és azt kandidálja, a kit ő akar és ezzel illuzóriussá van téve a választás joga. Én nagyon szeretném, ha nem volna igy, ha máskép volna, de nálunk, legalább azon a vidéken, a hol én lakom és élek, ez igy van., A nemzetiségi és községi törvény határozottan előir ja, hogy a nemzetiséglakta vidékeken, a mennyiben lehet, az illető nemzetiségbeli képzett egyének alkalmazandók minden hivatalos funkczióra; ha pedig ilyen nem találtatnék, akkor oly egyének, kik az illető község és vidék népének nyelvét értik. Ma., sajnos, talán a községi jegyzők fele sem birja az illető nép nyelvét, hanem tolmács utján kell magát megértetnie. (Ellenmondás a jobboldalon.) Azon jegyzői körzetben, hol az én birtokom van, legutóbb olyan jegyző volt alkalmazva a nép akarata ellenére, ki egy szót, egy kukkot sem tudott románul. (Zaj.) Elképzelhetetlen, hogy minő állapotok vannak abban a községben, hol a jegyző tolmács utján kell, hogy érintkezzék a néppel. Sümegi Vilmos: Tanuljanak meg magyarul. Miháli Tivadar: Ezenkívül a nemzetiségi és községi törvény biztosítja a nemzetiségeknek, hogy a községi ügyvezetésben saját nyelvüket alkalmazhatják jegyzőkönyvi nyelvül. E tekintetben a megelőző kormány érdemes vezérférfia, dr. Wekerle Sándor ministerelnök ki is nyilatkoztatta e házban, hogy a nemzetiségeknek a községi életben joguk van gyakorolni saját nyelvüket a bíráskodás és a közigazgatás terén. A jegyzőkönyvi nyelvről beszélek, mert sajnos, a nemzetiséglakta vidékeken az illető nemzetiségnyelve ki van zárva a hivatalos térről, minél fogva azt jegyzőkönyvvi nyelvül nem használják. A választásokkal ugy vagyunk, hogy meg van adva ugyan a jog a választóknak, hogy neesak jegyzőt és birót válaszszanak, hanem megyebizottsági tagokat is. Sok helyen megpróbáltuk már választóink organizálásával megyebizottsági tagokat választani olyan helyen, ahol a lakosság 90°/o-a román. Ez sikerült is néhány esetben, azonban a közgyűlés az ilyen választásokat rendesen megszokta semmisíteni és megsemmisiti mindannyiszor, a hányszor a mi embereink közül való az uj megyebizottsági tag, sőt megtörtént olyan eset is, hogy a mi jelöltünkkel szemben, ki ügyvéd vagy más diplomás ember volt, a megye egy hivatalnokszolgát állított ellenjelöltül, mig a kétszeri újra választás után a mi választóink végre is beleuntak a dologba. november 20-án, hétfőn. De nálunk ki van mondva, hogy van szabadság, hogy van választói szabadság. Csakhogy mi ezt a szabadságot nem gyakorolhatjuk, mert a közigazgatási hatóságok visszaélnek és illuzóriussá teszik a nemzetiségeknek ezt a jogát. Ma a nemzetiségek úgyszólván nem is kísérlik meg, hogy nemzetiségi jogaikat a községben vagy a megyénél, vagy más téren érvényesítsék, ma kénytelenek arra szorítkozni, hogy megvédjék legalább emberi jogaikat. A mi küzdelmünk ma tulajdonképen nem is annyira a nemzetiségi eszme, mint a humanizmus eszméjének a szolgálatában áll. (Felhiáltásoh a jobboldalon: Nagy mondás!) Nagy mondás igen, de sajnos, igaz mondás. Ma a t. belügyminister ur még azt sem teszi meg, hogy a közigazgatási tisztviselőket legalább figyelmeztesse arra, hogy azon a határon túl ne menjenek, a mikor már az emberi érzést tiporják el. (Felhiáltásoh a jobboldalon: Autonomiájuh van!) Autonóm jogunk van, de azt nem gyakorolhatjuk a mai közigazgatási rendszer mellett. Tudok konkrét esettel is szolgálni arra nézve, hogy a közigazgatási tisztviselők semmibe sem veszik az érvényben levő magánjogi törvényeket. Tudok rá esetet, amikor egy bank megvett árverés utján egy azelőtt erdőkezelés alatt álló közbirtokossági erdőt és már nyolcz esztendő óta kéri, hogy szabadítsák fel az erdőkezelés alól, de még a mai napig sem ért czélt, megfizettetik a bankkal az erdőkezelési költségeket és másfelől a községek lakosait egyremásra büntetik, mivel abban az erdőben legeltetnek. (Közbeszólások a jobboldalon.) Azelőtt a közbirtokosságé volt az erdő, de árverésen megvettük, tehát ma magánbirtok. (Zaj.) Én azt hiszem, hogy a tulajdonjog a részvénytársaságra nézve is ép ugy biztosítva van és ép olyan korlátlan, mint egyes magánosokra nézve, legalább én ugy tudtam és ugy tudom. Akár erdő- akár mezőterület legyen az, ép ugy korlátlanul rendelkezik vele, mint a magános. Más az, ha véderdőről van szó, itt a magántulajdonos is korlátozva van. Ugyancsak a közigazgatási hatóság részéről nap-nap után történnek üldözések a miatt, hogy különösen nálunk románoknál szokásban van, hogy saját nemzeti viseletünkhöz nemzetiszínű szalagot használunk. Baiia Ödön: Menjenek Romániába a saját színeikkel! Wliháli Tivadar: Sok összeütközés, sok súrlódás történt a békés nép és a csendőrség között e miatt. Az ember igazán csodálkozik, hogyan lehetséges az, hogy ha békés polgárok, a kik ártatlanul mulatnak, a nemzeti viselethez tartozó olyan jelvényeket viselnek vagy hordanak, a melyeket már ősi szokásból is viselnek és a melyeknek viselésére joguk is van, a csendőr egyszerűen csak beleavatkozik és sokszor a legszerencsétlenebb kimenetelű összeütközések fordulnak e miatt elő.