Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-293

293. országos ülés 1911 november 20-án, hétfőn. 311 kérdése. De ha önök semmit sem tesznek, ha önök arról győzik meg ezt az országot, hogy minden áldozat, a melyet a közigazgatására forditanak, nem a polgárok javára és az egyéni szabadság és boldogulás elősegítésére alkalmas, akkor biztosit­hatom önöket, hogy ezzel még azt a tábort is, a mely eddig az általános, egyenlő és titkos vá­lasztói jogtól óvakodott, önök meg fogják tanitani és rá fogják kényszeríteni arra, hogy ők is a mi táborunkban legyenek. Rossenberg Gyula: Ennek örüljön csak! Győrffy Gyula : Mert hiába, azt a felelősségre vonást, a melyet a községi birótól fel a minister­elnökig itt ebben az országban senkivel szemben sem gyakoroltak, ezt a felelősségre vonást csak ezen általános választói jog révén összegyűlt par­lamenttől várhatjuk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A költségvetést nem fogadom el. (Élénk he­lyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Miháli Tivadar ! Miháli Tivadar: T. képviselőház! Tekintet­tel az idő előrehaladott voltára, kérem a t. ház engedélyét arra, hogy beszédemet a holnapi napra halaszthassam. Elnök: Minthogy még csak fél kettő van, a beszéd elhalasztásának kérése nem indokolt. Kérem, tessék beszélni. Miháli Tivadar : T. képviselőház ! A nemzeti­ségi párt nevében van szerencsém kijelenteni, hogy ugy pártállásomnál, mint azon bizalmatlan­ságnál fogva, a melylyel a kormánynyal szemben viseltetünk, a költségvetést nem fogadom el. Engedje meg a t. ház, hogy ezen bizalmatlanságunk indokait röviden előadhassam. A jelenlegi kormány a béke jegyében jött létre, s a kormány tagjai közül különösen a t. bel­ügyminister ur volt az, a ki kormányra jutása alkalmával minden pártnak a békét felajánlotta. Sajnálattal kell azonban tapasztalnunk, hogy a gyakorlati életben, a tényleges kormányzatban távolról sem volt meg az a béke, a melyet a t. mi­nisterelnök ur felajánlott. Nem akarok most kiter­jeszkedni azokra az erőszakosságokra, a melyeket a jelen kormány a választások rendjén elkövetett. Hiszen azok már itt a házban meg lettek rögzitve, sőt különböző folyóiratokban is részletesen fog­lalkoztak azokkal az irók. Hantos Elemér: Scotus Viator ! Miháli Tivadar: Igenis, Scotus Viator is megörökítette ezeket a dolgokat. Egyebet nem tett, és a t. urak is meggyőződhettek róla, hogy nem mi, nemzetiségiek, vagyunk azok, a kik Scotus Viatort informáljuk, hanem az urak itt a házban adták néki az adatokat. Hantos Elemér: Kicsoda ? Miháli Tivadar: A mennyiben Scotus könyve a képviselőházban elhangzott összes ellenzéki beszédeket és felszólalásokat örökitette meg. (Fel­Máltások a jobboldalon : Kiszínezve !) Ez már az iró dolga. Mi nem járultunk hozzá és nem be­folyásoltuk. A mi a belügyi kormányzatot illeti, igazán elvárhattuk volna, hogy a belügyminister némely intézkedéseket tegyen, hogy az a sok sérelem, a mely az ország összes népeivel szemben, de külö­nösen velünk nemzetiségiekkel szemben a köz­igazgatási hatóság részéről naponkint elkövet­tetik, megszűnjék, legalább részben. Sajnáljuk azonban, hogy ebben a tekintetben közigazgatási áUapotaink nemcsak hogy nem javultak, hanem még rosszabbodtak. A mint előttem szólott Győrffy Gyula t. képviselőtársam is konstatálta, és a mit itt a házban interpellácziók utján és más panaszokban is hangoztatott, igazságszolgáltatást és védelmet az illető közigazgatási tisztviselővel szemben, a ki hatalmával, állásával visszaélt, hiába kértünk ; ebben a tekintetben elégtételt és igazságszolgál­tatást nemcsak hog)^ nem nyertünk, hanem ma már a közigazgatásban bevett szokás, hogy ha a szolgabiró egy igazságtalan Ítéletet hoz, az alispán, a felsőbb fokú hatóság, ugy igyekszik azt a felebbezés sorsát elintézni, hogy valamiképen ne kompromittálja a szolgabírót, a harmadfokú hatóság pedig, különösen a belügyministerium, akképen intézi a dolgot, hogy az alispán, vagy a közigazgatási hatóság ne legyen kompromittálva. (Ellenmondás a jobboldalon.) Nekem tapasztala­taim vannak e tekintetben és tapasztalatból beszélek. Hantos Elemér: Konkrét eseteket kérünk! Miháli Tivadar: Ha konkrét eseteket ki­vannak az urak, szolgálhatok velük, de ha összeállitom a dolgokat, akkor több napra volna szükségem, hogy igénybevegyem becses türelmü­ket, mert olyan hosszú volna a listája azoknak a dolgoknak, a miket a közigazgatási tisztvise­lők elkövetnek, különösen nemzetiségi vidékeken. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon. FeUciál­tások : Erélyesen járnak el!) Szeretem az olyan erélyt, a mely arra irányul, hogy az állampol­gárokat folytonos üldözéseknek teszi ki, annyira, hogy ma már olyan viszony fejlődik ki állam­polgárok és közigazgatási tisztviselők közt, hogy az állampolgárok a legveszedelmesebb ellenség­nek tartják a közigazgatási tisztviselőt, a kinek különben kellene, hogy lelki vezetője, pártfogója legyen, és hogy teljes összhangban legyen a néppel. Kezdjük a községnél. Azt mondja a községi törvény, hogy minden községnek jogában van községi birót választani. Konstatálhatom, hogy a jelenlegi viszonyok és kormányzati szisztéma odáig fejlődtek, hogy alig van Magyarországon község, mely azt az egyént választhatja birájá­nak, a kit óhajt és megérdemel, mivel a fő­szolgabíró visszaél az ő kardinálás jogával és nem jár el választási ügyekben ugy, hogy az ország népeinek érdeke megkívánná, hogy t. i. kipuhatolná, melyik az illető községben a leg­arravalóbb, a legrátermettebb ember és azt ajánlaná. így következik be sokszor az a sajná­latos körülmény, hogy az illető községi biró nem

Next

/
Thumbnails
Contents