Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-293

2S2 W3. országos ülés 1911 alap, a mely az 1898: XXI. tezikk által ezen tárcza körébe utalt feladatok költségeinek fedezése czéljából létesült. Az országos betegápolási alapot illető pótadót a törvény eredetileg 3%-ban kontemplálta, minthogy azonban ez a kiadások fedezésére elégtelen volt, a költségvetés rendjén már évek óta állandóan és most is 5%-ra emeltetett az fel, azonban, a mint majd a kiadásoknál látni fogjuk, még igy sem fedezi a pótadó azon kiadások felét sem, a melyeknek fedezésére kell szolgálnia. Ezenkívül nagyobb tétel ennél a tárezánál a pénzügyi tárczának 4 millió K-nyi hozzájárulása a városok részére adandó segélyhez, a mely egyszerűen csak átutaltatik a pénzügyi tárcza jövedelmeiből. Megjegyzendő, hogy azok a bevételek, a melyek a betegápolási alapnál, a kórházi költségeknél s gyermekvédelmi költségeknél szerepelnek, részint a, megfelelő nagyobb kiadásokból való visszatérítésekből, részint a csendőrség és rendőrség czimén való nagyobb hozzájárulásból erednek. Ennek megfelelően a múlt évi 17,573.135 K-val szemben ez évben mutatkozó 19,651.421 K-nyi bevétel 2,085.154 K-nyi többlete abból áll elő, hogy a pénzügyi tárczából 1 millióval több utaltatott át a városok segélyezése czimén, a betegájjolási pótadó az egyenes adók emelkedésének megfelelően 410.94" K val többre rug ; továbbá, a kórházi és gyermekvédelmi költségeknél megfelelő nagyobb kiadásokkal szemben nagyobb téritmények, a csendőrségnél és a rendőrségnél pedig nagyobb hozzájárulások vétettek számba. Ezek szerint tehát az állam más követelményeiből folyó fedezetlen kiadások a múlt évi 96,495.449 K-val szemben a folyó évre 106,969.281 K-val irányoztattak elő és igy 10,473.832 K-t tesz ki azon többlet, a mely a kormány gondoskodása folytán a belügyi tárczának jut, hogy az ennek keretébe tartozó adminisztratív és közegészségügyi czélok megvalósítására szolgálni hivatott intézmények fejlesztésére felhasználható legyen. Ezen tekintélyes többlet igen nagy részét lefoglalják azonban olyan régebbi törvényhozási és kormányhatósági intézkedéseken alapuló intézmények, a melyeknek humánus intencziói és elért sikerei határainkon messze tul is sok elismerést szereztek nekünk, de a melyeknek akkor legalább ilyen mértékben számításba nem vett anyagi terhei folyton nőnek, szaporodnak és a tetőpontot máig sem érték el, az azokról való gondoskodás súlyos gondot okoz a kormánynak ma is. Ennek igazolására legyen szabad felhoznom azt,. hogy mig a betegápolási és gyermekvédelmi költségek ezelőtt 10 esztendővel, 1901-ben még csak 4,573.290 koronával irányoztattak elő, addig a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetésben már 19,772.962 koronával szerepelnek. A közegészségügyi rovatban az elmebetegek, trachomás és vérbajos betegek ápolására szolgáló intézményekre az, 1901. évre 3,315.254 korona, volt előirányozva, november 20-án, hétfőn. ma pedig már ezek az intézmények 7 millióba kerülnek. Az 1901-ben még csak 2,476.168 koronával előirányzott, de az 1910. évi zárszámadások szerint már 8,271.067 koronáig felmenő gyermekvédelmi költségek ez évben a 9 milliót fogják megközelíteni, különösen ha számításba veszszük azt, hogy a 7 éven felüli gyermekek ápolásával járó költségek fedezi]etésére a községek részérc 350.000 korona segély van előirányozva. Sőt ha látjuk azt, hogy a községeknél a hét éven felüli gyermekek gondozásáért járó kiadások megtérítése Czimén még 4,332.933 korona hátralék van künn, s ha nézzük azt, hogy ezen évben is 3 millió korona ilyen kiadásnak megtérítése van számításba véve, másfelől pedig ha halljuk a mindenfelől felhangzó azon panaszokat, a melyek itt a kéj)viselőház előtt megfordult kérvényekben is előadattak és méltányoltattak, s a melyeket a múlt évben Szabó János képviselőtársunk részletesen is előadott, hogy t. i. a községek nem birják ezen u. n. állami gyermekvédelem czime alatt reájuk utalt tetemes kiadásokat: akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy. maholnaj) ezeknek a terheknek egy részét is át kell vennie az államnak. (Igaz! ügy van! balfelől.) Megnyugtatásunkra szolgálhat az. hogy ezen, habár némileg erőnkör felüli nagy kiadások és áldozatok az állam háztartásában a legbecsesebb dolog, az emberi élet megmentésére és az egészség fenntartására hozatnak. Azért nem is szabad sajnálnunk az erre fordított kiadásokat, s a mi erre valóban szükséges, azt ugy most, mint ezentúl is minden habozás nélkül meg kell adnunk. (Helyeslés jobbfdől.) De, a mint már erre a bevételeknél utálni bátor voltam, a betegápolási adó, daczára annak, hogy az eredeti 3% helyett 5%-ra emeltetett fel, a maga jelenlegi 8,745.382 korona bevételével még csak felerészben sem tudja fedezni az ezzel járó kiadásokat. Részben azért, hogj^ ezen pótadó emelését elkerülhessük, de másfelől épen ezen czéloknak továbbra is való megvalósítása és más czéloknak felölelhetése czéljából foglalkoznunk kell azzal, hogy a hol csak lehet, ezeknél a kiadásoknál a takarékosság követelményei a legszigorúbban érvényesíttessenek, építkezéseknél, berendezéseknél minden felesleges fényűzés mellőztessék s a legszigorúbb gonddal őrködjünk a felett, hogy az államnak ezen jótéteményeiben csakis azok és csalds olyan mértékben részesüljenek, a ki és a milyen mértékben valóban rá vannak utalva. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ugyanis látjuk azt, hogy milyen rohamosan emelkedik azoknak a száma, a kik igy közvetlenül vagy közvetve az állam jótéteményeit igénybe veszik s államköltségen való elhelyezést keresnek, hogy mióta szaporodnak, bővíttetnek a kórházak, és mégis mennyire elégtelenek a betegek befogadására, hogy az elmebetegintézeteket folytonosan szaporítjuk s mégsem vagyunk képesek az ön- és , közveszélyes elmebetegeket elhelyezni : akkor önkénteleír ül is felmerül a kérdés, hogy vájjon