Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-293

293. országos ülés 1911 november 20-án, hétfőn. 293 egyáltalán és meddig fogja államháztartásunk ezeket a reá nehezedő terheket birni ? Ezzel szemben tehát kötelességünk vizsgálni, hogy az állami ellátást élvező gyermekek közt nincsenek-e olyanok, a kiket szüleik annakidején tényleg fennállott vagyontalansága vagy keresetképtelensége miatt elhagyatottaknak nyilvánítottak és az állam terhére biztak, de a kiket most már szüleik tudnának tovább nevelni, hogy a hét éven felüliek közt nincsenek-e olyanok, a kik az amugyis tanonczhiánynyal küzködő kisiparosoknál elhelyezhetők volnának, hogy a kórházakban — megfelelő szegény- és aggkori ellátási intézmények hiánya miatt — nincsenek-e olyanok, a kik nem kórházi ápolásra szoruló betegek, hanem csak öregek, gyengék és szegények, a kiknek a téli hideg elől nincs hová menekülniük, csak a kórházba, és a nyomor és éhség elől nincs más menedékük, mint a kórházi koszt. Bele kell mennünk annak vizsgálásába, hogy a mostani kor lélekemésztő és idegölő küzdelmei közepette mindinkább szaporodó ön- és közveszélyes elmebetegek nem azért nem helyezhetők-e el a kórházakba, az elmebeteg-intézetekbe, mert már olyanok foglalták el a helyeket, a kik egyszer bejutva, az állam terhére és költségén, egész életükön át ottmaradnak, azért, mert hozzátartozóik nem akarnak eltartásukról gondoskodni, maguk pedig már nem képesek elhelyezkedni a társadalomban, a melyből egyszer kiszorultak. Pedig a mint a családi ápolás terén tett tapasztalások mutatják, megfelelő gondoskodás mellett visszahelyezhetek a társadalomba, ott nagy munkálatokat végezhetnének és végeznek is, különösen akkor, ha a más téren áldásos patronázs gondoskodása rájuk is kiterjesztetik. A mikor pedig, a mint a gyakorlati példák számtalan esetei mutatják, csakugyan igy van a kérdés, akkor minden habozás nélkül hozzá kell fognunk a bajok orvoslásához. Szép feladat vár itt magára a belügyministeriumra, a törvényhatóságokra, de a társadalomra is, mert csakis vállvetett munkával érhetjük el, hogy ezeknek az oly áldásosán működő intézményeknek fentartása továbbra is lehetővé váljék, és hogy továbbra is az eddigi sikerrel szolgálják üdvös czéljukat. Ily irányban járt el a belügyministerium akkor, a mikor kiadott körrendeletével nagy sulylyal mutatott rá arra, hogy a hét éven aluli gyermekek elhagyatottakká nyilvánítása körül szigorúbb eljárás követendő, hogy a hétéven felüliek számára pedig elhelyezést kell keresni tanonczipari és más helyeken, a mennyire ezt testi fejlettségük és koruk megengedi. (Helyeslés a jobboldalon.) Továbbá ily irányban intézkedett a belügyministerium akkor, a mikor a közegészségügyi felügyelői intézményt eredeti hivatásának megfelelően ugy rendezte be, hogy a felesleges bürokratikus és statisztikai munkáktól megszabadítván, a felügyelők kimehessenek a vidékre és megvizsgálják j az ottani kórházi és egyéb közegészségügyi intézményeket. Ilyen intézkedés a szegénységi bizonyítványoknak a helyszinen való felülvizsgálata, a mi épen annak az elérésére van hivatva, hogy e jótéteményben csakis azok részesüljenek, a kik igazán rászorulnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezeknél nagyobb és eredményeiben közgazdaságilag is fontosabb dolog az, hogy az elmebeteg-ügynél nagyobb tér nyittatott a családi ápolásnak. Hogy ez a családi ápolás intézménye nálunk is mennyire, bevált, annak igazolására legyen szabad hivatkoznom a dicsőszentmáríoni példára, a hol egy kis vidéki kórház keretében most már 800-on felüli elmebeteg talál családi ápolásban elhelyezést. Miután a betegek gondosabb ápolásban és jobb ellátásban részesülnek, testileg és egészségileg jobban érzik magukat, ennélfogva elmebetegségük hamarabb gyógyul. Másfelől valódi áldás ez az ottani népre nézve, a mennyiben ezen az utón a kisember exisztencziájában legnagyobb helyet betölteni hivatott s leginkább hiányzó készpénzhez jutnak. (Igaz ! ügy van 1) Ennek következtében ma már az ottani községekben a jólétet látjuk, a közegészségügyi intézmények iránti fogékonyság növekedik és valóságos versengés folyik nemcsak a népben, hanem az iparos- és középosztályban is azért, hogy ilyen elmebetegeket kapjanak ápolásra. Mindezeknél nagyobb, eredményeiben meszszebb kiható akczióra készül a belügyministerium akkor, mikor a szegényügyi gondoskodást kívánja működési körébe bevonni, és e tekintetben nagyszabású tervet készül megvalósitani. (Helyeslés.) A büntetéspénzek országos alapjába bejutó kihágási büntetéspénzek mutatják, hogy azoknak megfelelő összeg, közel 1,400.000 korona jut a községek szegényalapjára, az árvaügj-eknél pedig 350 millió árvavagyont kezelnek a vármegyei árvaszékek, melyek után 20 millió tartalékalapnak 700.000 koronányi jövedelme folyik be. Ha mindezek egyesittetnek ug)^, a mint a belügyministerium kívánja, a szegényügy szolgálatára, ezen a téren egy nevezetesebb lépést tehetünk előre, és rég óhajtott intézményt valósithatunk meg. (Helyeslés.) E tekintetben már megindult a belügymimsterivnnhan a nagyszabású adatgyűjtési és előkészirői munka, melynek eredményeit remélhetőleg nemsokára látni fogjuk. A kiadások fedezésére jutó többletnek tekintélyes részét, mint más tárczáknál, ugy itt is olyan intézkedések veszik igénybe, melyeket az általános drágaság miatt kellett tenni. A tisztviselők státusrendezése, a lakbérosztályok emelése, és különösen az itt, ezen tárcza körében oly nagy szerepet játszó ellátási és élelmezési költségeknek az élelmi szerek drágasága következtében elengedhetetlen emelése emésztik fel ezen többlet igen tekintélyes részét. Ezen, a fennálló helyzet kényszerűségéből folyó, de azért mégis szintén a haladást és fejlődést szolgáló kiadásokon kivül azonban a költségvetés majdnem minden rovatának minden eziménél | tekintélyes összegek vannak felvéve, melyek arről