Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-289

226 3S9. országos ülés lyll november 15-én, szerdán. ban annak ellenére, hogy a mentelmi bizottság működését rögtön megkezdette, és hogy értesülésem szerint a helyes közjogi állapotnak megfelelő javaslatát is megszerkesztette, a bizottság jelentése érthetetlen, vagy előttem nagyon is érthető okokból mind a mai napig a ház elé nem került. Darvai Fülöp : Megvan ! Ki van osztva ! Polónyi Dezső: Darvai Fülöp t. képviselőtársam, a mentelmi bizottság előadója, már több izben akasztott meg beszédemben közbeszólásával, mikor erről szólottam. Tisztelettel kérem azonban annak konstatálását, hogy 1911 január végén száznál több mentelmi ügy feküdt a mentelmi bizottságnál elintézetlenül, s azóta valamennyi mentelmi ügyet elintézték, de kettő kivételével. Ennek nyilvánvalóan megtalálható a politikai oka ; e kettő között ott van a Bánj anin-féle mentelmi ügy is, mert ezt mai napig sem tárgyalta még a ház. Darvai Fülöp : Az igaz, de a jelentés megvan ! Polónyi Dezső: Ennek megvan a specziális értelme. Ugyancsak Darvai Fülöp, mint a mentelmi bizottság előadója, egy múlt alkalommal tett közbeszólásában is engem e kérdésben tanusitott felfogásomban dezavuálni igyekezett. Mindjárt leszek bátor rámutatni arra, mennyire fontos, hogy ez végre-valahára ide kerüljön és megtárgyaltassék. A Banjanin-féle dologban annak idején Tomasics Miklós horvát bán, a mint azt már több izben kifejtettük többen ebben a képviselőházban, az ő szokott modorában ismét bizonyos kétlaki hírszolgálatot berendezve, kétféleképen viselkedett. : másképen beszélt ide Magyarországnak és másképen a horvát száborban. A horvát száborban ugyanis a gyorsirói hivatalos kommüniké szerint az ő felszólalása ekként hangzott — először Lukinics képviselő szólott — (olvassa) : »Banjanin ur még mindig a horvát szábor kiküldött képviselője a horvát-magyar országgyűlésen, daczára annak, hogy a múlt választásokon nem választatott be képviselőnek a horvát száborba. Ennek folytán őt mint ilyent, a mentelmi jog védi, az a mentelmi jog, mely a horvát száborból folyik ki, s mely a horvát szábort védi. Maga a kormány ezen az egészen korrekt állásponton áll. Ép ugy teljesen korrekt állásponton áll a bánnak 1910 szeptember 19-én kiadott rendelete is«. Erre felelt Tomasics Miklós bán, és azt mondotta (olvassa) : »A képviselő ur fejtegetéseire meg kell mondanom, hogy a képviselő ur egészen helyesen magyarázta az immunitást és nincs kétség, hogy mindamazt, a kit ezen szábor mint képviselőt küld a közös országgyűlésbe, ezen szábor mentelmi joga védi mindaddig, a mig a mandátumot teljesiti.« Ez volt Tomasics Miklós bánnak akkor a horvát száborban e kérdésben tett kijelentése, a mint az a hivatalos gyorsirói jegyzetekből megállapítható. Ezután történt, hogy a mentelmi bizottság bekérve a Banjanin-féle aktákat, e kérelme első izben megtagadtatott, másodízben azonban tudomásom szerint ezen akták fordításban rendelkezésére bocsáttattak. Akkor azonban a mentelmi bizottsághoz az a jelentés érkezett, hogy a dolog tárgytalanná vált, mert a báni tábla amúgy is megsemmisítette az eljárást. Ide az a jelentés érkezett, illetve Tomasics Miklós bánnak a félhivatalosban leadott hírlapi közleménye alapján az a tudósítás küldetett, hogy azt azért semmisítette meg a báni tábla, mert rájöttek a tévedésre. Tisztelettel bemutatom a háznak a báni táblának 1911 február 3-án 3306. szám alatt kelt döntését a Banjanin-féle ügyben, a mely következőkéjDen szól (olvassa): »Megfontolva, hogy tekintettel az 1867 május 16-án kelt és a szábori követek sérthetetlenségéről és felelőtlenségéről szóló törvényczikkre (1874. évi gyűjtemény, IX. darab, 18. szám) a szábor külön engedélye nélkül a vizsgálóbírónak nem volt szabad Banjanin Jován, nűnt a közös magyar-horvát országgyűlésen levő delegátus ellen kiadni az idézést, minek folytán megtámadott határozat, mely által a vizsgálóbírónak ezen törvényellenes intézkedése megerősíttetik, törvénytelen és semmis.* A báni tábla tehát nem azért semmisítette, meg a Banjanin-féle ügyben hozott határozatott, mert a magyar képviselőháztól nem kérték ki őt, hanem azért, mert az ő joga a száborból folyik és a szábortól nem kérték ki. Tisztelettel ajánlom ezt a mentelmi bizottság figyelmébe, annál is inkább, mert magánúton szerzett értesülésem szerint e ténykörülmény tekintetében tévútra lettek vezetve. Már most tény az, — és ez az, a mi engem mai felszólalásomra ilyen alakban késztetett — hogy a bánnak e nyilván a közjogba ütköző sérelmes rendelete, a melynek sérelmességét maga a mentelmi bizottság is a saját álláspontjával dokumentálta, ma is érvényében fennálL Hogy ez mit jelent, t. képviselőház, legyen szabad rámutatnom arra, hogy épen tegnapelőtt, a mint voltam szerencsés rámutatni, Budiszavlyevics jelenlegi képviselőtársunkkal szemben is egy bíróság eljárást kísérlett meg. A dolgok természetes folyománya, ugyebár, az lett volna, hogy én ismét egy ujabb mentelmi jog megsértésének bejelentésével álljak a t. ház elé. Azonban a gyors összeköttetés, a telefon gyorsasága, eredményezte azt, hogy Zágrábban előbb szereztek értesülést arról, hogy én ebben a kérdésben akcziót szándékozom indítani, mint a magyar közvélemény. Ennek folytán még a tegnapi napon gondoskodás történt arról, hogy ismét nem a helyes közjogi alapon, hanem a ténykérdés tekintetében tévedést konstatálva, a dolgot egyelőre elsimítsák. Épen ez az oka annak, t. képviselőház, hogy ma nem a mentelmi jog sérelmének a bejelentésével, hanem sürgős interpelláczióval lépek a t. ház elé, és a sürgősséget indokolja az a körülmény, a mint voltam bátor rámutatni, hogy Horvátországban