Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-289

289. országos ülés 1911 november 15-én, szerdán. 227 az a lehetetlen rendszer, a mely mostanáig ott inaugurálva van, immár a tetőpontját érte el. Ott minden ember kivétel nélkül abban az állandó veszélyben lehet, hogy Tomasics Miklós bán intézkedései folytán bármikor bűnvádi eljárás alá kerülhet, így vannak különösen a képviselők és természetesen leginkább az ellenzéki képviselők. Már most, t. képviselőház, szabad-e nekünk megengednünk azt, hogy olyan esetben, a midőn közjogunk szerint kétségtelen, hogy a feloszlatott szábor tagjai közül azok, a kik a magyar képviselőháznak is tagjai voltak és kiket ugyancsak a magyar képviselőház mentelmi joga is véd, tekintettel egy ilyen érvényben lévő báni rendeletre, állandóan ki legyenek liferálva egyes horvát hatóságok, mondjuk, alkalmazkodó zaklatásának? A magam részéről ebben látom a sürgősséget, mert egyrészt e mentelmi jog természete megkövetek, hogy az arra vonatkozó ilyen fontos kérdések végre-valahára tárgyalás czéljából a t. ház elé kerüljenek, de főleg sürgősnek tekintem a dolgot azért, mert ha e kérdésben is majd csak a választások után fogunk határozni, ha addig nem nyilvánítjuk álláspontunkat, akkor ez majd ismét csak eső után köpenyeg lesz és mi is hozzá fogunk járulni ahhoz, hogy e szerencsétlen testvérnemzet, a mely valóban jobb sorsra volna méltó, szabadon prédájává bocsáttassék annak a mérhetetlen korrupcziónak és annak a rendszernek, a mely most ott inaugurálva van, és végezetül össze fog omlani, még pedig ugy, hogy soha többé e részben velük rendet csinálni képesek nem leszünk és közjogunkat ott tovább föntartani nem lesz módunkban. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ezen az alapon tisztelettel kérdezem a t: ministerelnök urat (olvassa) : »1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak, hogy a horvát-szlavon-dalmát országos kormány igazságügyi osztályának 1910. szeptember 19-én 17.595. sz. alatt kelt azon rendelete, mely a magyar képviselőház mentelmi jogát súlyosan sérti, még ma is érvényben fennáll és visszaélésekre ad alkalmat ? 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur intézkedni, hogy ezen rendelet visszavonassák, avagy a magyar közjognak megfelelő uj alakban adassék ki ?« Elnök." Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Ki következik ? Rudnyánszky György jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos : T. képviselőház ! Az erdélyrészi földgáz felhasználása és értékesitése tárgyában már ezelőtt 8 hónappal meginterpelláltam az igen t. pénzügyminister urat, a ki akkor azonnal adott válaszában eléggé megnyugtató kijelentéseket tett és az erdélyrészi közönséget, a mely nagy reménységgel tekint a földgáz felhasználására, bizonyos mértékig meg is nyugtatta. Sajnos, nyolcz nap múlt el azóta és az értékesítés dolgában komoly lépés nem történt. Tizenkét esztendeje, hogy épen az igen t. pénzügyminister ur megindította az akcziót ezen energiák feltárása érdekében és ugy tudom, hogy három esztendő előtt ' kaptak is megfelelő mennyiségben és kiváló minőségben földgázt Kissármáson. Szakemberek kiszámították, hogy Kissármáson naponta 120.000 lóerő illan el, a mi az egyik szakvélemény szerint, a kolozsvári egyetem tudós professzorának véleménye szerint 100.000 K értéket képvisel; igaz ugyan, hogy a másik oldalon találkozunk szakvéleménynyel, a mely szerint ez naponta csak 4—5000 K-t jelent, de igy is milliókra megy az a kár, a melyet a gáz felhasználatlan elillanása három év alatt okoz, pedig az erdélyrészi közönség, a mely nagyon rá van szorulva az állam és társadalom támogatására, innen várja gazdasági és kulturális fellendülését. Az igen t. pénzügyminister ur egy anketten nagy perspektíváját tárta fel ezen energia felhasználásának, ugy hogy mindenki beletalálta magát a gondolatba, hogy ez fogja megoldani a nagy problémát, a melyet Magyarország gazdasági függetlenítése alakjában kivan minden magyar ember. Múltkori beszédemben szakemberek állítása alapján megjelöltem három olyan helyet, a hol földgázvonulat van és a hol nagyobb energia kapható. Tegnapelőtt értesültünk arról, hogy Dicsőszentmárton vidékén kaptak is földgázt. Sajnos, a másik két helyen, Udvarhely vármegyében, Székelykeresztur táján, Szejke fürdőn, valamint Zabolán, Háromszék vármegyében nem eszközöltek fúrásokat. Sőt megtörtént, hogy e nagy költséggel elzárt terület felrobbant és nemcsak anyagi áldozatot követelt, de emberáldozatot is. T. képviselőház ! Nagy nemzeti szempontok követelik, hogy az erdélyi elhagyott magyarságot és székelységet felkaroljuk. E részben azonban még nem történt semmi pozitív dolog. Marosvásárhely város és annak ügyes polgármestere, Bernády egy kérvényt is intézett a földgáz felhasználása érdekében a pénzügyministerhez, de mindez ideig választ sem kapott. Mondhatom, maga a földgáz is megunta a várakozást, mikor felrobbant és nyugtalanul várja, mikor fog az emberiség javára szolgálni. En tehát nag}?on kérem az igen t. pénzügyminister urat, ne kíméljen ez irányban áldozatot és ne igazolja azok állítását, a kik azt mondják, hogy mivel az állam törvényes utón monopóliumot csinált belőle, késik a dolog, mig ha magánkézben maradt volna, már rég füstölögnének ott a gyárak. En tehát azt a tiszteletteljes kérést terjesztem a pénzügyminister ur elé, hogy végre-valahára létesítsen egy komoly akcziót, a melynek meglegyen az az iparfejlesztő hatása, a melyet várunk tőle. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ezért a következő interpellácziót intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : >>Interpelláczió a pénzügyminister úrhoz. >>Szándékozik-e a pénzügyminister ur sürgősen intézkedni, hogy az erdélyi földgázforrások mielőbb felhasználhatók és értékesíthetők legyenek ?« (Élénk éljenzés balfelóí.) 29*