Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-289

%89. országos ülés 1911 november í5-én, szerdán. 225 A gondviselés hozzánk kegyes volt. Halálos betegségünkből kiláboltunk. De vigyáznunk keü magunkra és mindig szem előtt tartanunk, hogy az államok életét a barátságos erők állandó közre­működése nyújtja hosszúvá, időelőtti halálát a széthúzó és bontó erők idézik elő. Nekünk, a kik elszigetelt nemzet vagyunk, a helyes útról letér­nünk, hibáznunk többé nem szabad. Nem szabad azért, hogy a nagyvilágban itten legyen szá­munkra hely. (Zajos tetszés és éljenzés jobbfelől.) A »bizalom az ősi erényben« és az »egyesült erővel« jelszavak megértése mellett, a két korona viselőjének jogara alatt álló másik állammal békességben és karöltve, egyedül a 67-es alapon fogjuk helyünket megállani, fogunk fejlődni és gyarapodni. A törvényjavaslat elfogadását kérem. (Hosz­szantartó és megújuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szánokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom 1 Mielőtt áttérnénk az interpellácziókra, a leg­közelebbi ülés idejére és napirendjére nézve teszek javaslatot. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését csütörtökön, november 16-ikán d. e. 10 órakor a következő napirenddel tartsa : az elnöki előterjesztések után a költség­vetés tárgyalása. Méltóztatnak hozzájárulni ? (He­lyzslés.) Akkor a legközelebbi ülés idejét és napi­rendjét megállapítván, áttérünk az interpellá­cziókra, és pedig először Polónyi Dezső képviselő ur sürgős interpellácziójára: Polónyi Dezső: T. ház! Az egész művelt kulturvilágnak, de főleg hazánknak szégyenére válik az, a mi most Horvátországban a szábor feloszlatásával kapcsolatban az u. n. választásokra való előkészülés czime alatt történik. Lovászy Márton : Épugy, mint nálunk ! Polónyi Dezső: Azzal tisztában lehetünk, hogy mi nem vagyunk nagyon kénj-esek, nem vagyunk nagyon kényes Ízlésűek, mikor választási visszaélések elbírálásáról van szó, mert hiszen jól tudjuk, hogy a közelmúltban nálunk is sokak által aposztrofált szomorú jelenségek történtek. Merem állitani azonban, hogy mindaz, a mi ná­lunk történt, oly rózsás a mellett, a mi Horvát­országban történik, hogy ez az oka annak, a miért azt mondom, hogy az egész művelt kulturvilág­nak szégyenére kell hogy váljék az, a mi ott lenn most végbemegy. T. ház ! Tomasics Miklós horvát bánnak a politikája elejétől kezdve mindig apró furfangok­ban, apró kicsinyeskedésekben és különösen ab­ban merül ki, hogy a személyes gyűlölet kifolyá­sának engedett. Most is, hogy a szábort felosz­latta, első dolga volt azokat a politikai ellen­feleit, kiket személyesen gyűlöl, bűnvádi eljárások alá vonni, nekik mindenféle alapon kellemetlen­kedni. Az ellenzéki sajtót nap mint nap elkoboz­KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XII. KÖTET. tatja, igy például a Srbobran és a Hrvatski Pokret nyolcz nap óta mindennap el van kobozva, úgy­hogy az egyetemi ifjak csoportokba verődve ka­parintanak el maguknak néhány példányt, és az utczán kézben tartva olvassák fel az érdeklő­dőknek. Én nem kívánnék most ezen a téren túlságos nagy részletezésbe merülni, csak tisztelettel reá­mutatok néhány olyan sajnálatos körülményre, melyeket nekünk, bármilyen kedvezőtlen legyen is a mai hangulat, megfontolás alá kell vennünk. (Halljuk I balról.) Itt van például dr. Lorkovics Iván volt képviselőtársunk esete, kiről tegnapelőtt egy birói Ítélet intézkedett, elitélvén őt csalásért három hónapi szabadságvesztés-büntetésre. Távol áll tő­lem, hogy én a birói Ítélet méltatásába vagy kritizálásába akarnék fogni, csak konstatálom, hogy az egész horvát közvélemény kivétel nélkül, még a horvát bán félhivatalos lapja is, meg­állapítja, hogy dr. Lorkovics Ivánban Horvát­ország mindnyájuk által tisztelt és nagyrabecsült egyéniséget bírt; konstatálják, hogy politikai izű volt az üldöztetése, hogy vagyon elleni bűn­cselekménjTiyel, csalással vádolták meg és ezen az alapon a birói székben az az ember ítélkezett felette, a ki neki 17 esztendő óta halálosan gyűlölő ellensége. Ilyen és hasonló momentum nap-nap mellett felszínre kerül. Számtalan esetet tudnék felsorolni arra, hogy nyilván politikai üldözés indult meg abban a perezben, a mint valaki a bánnal bármi tekintetben ellenkező nézeten merészelt lenni. Mindez azonban nem késztetett volna engem az ilyen alakban való felszólalásra, ha egy specziális eset elő nem fordult volna. Budiszavlyevies Búdé képviselőtársunk, a ki még ma is képviselőtársunk, a tegnapelőtti napon idézést kapott a horvát büntetőbíróságtól. Mél­tóztatnak emlékezni arra, hogy a báni országos kormány 1910 szeptember 19-én, ha jól emlék­szem, 17.595 szám alatt kiadott egy rendeletet, mely előírja, hogy ha a birói hatóságok egy ország­gyűlési képviselőt kiszolgáltatni kérnek, tekintet nélkül arra, hogy az illető a horvát országgyűlés­nek, avagy a magyar közös országgyűlésnek tagja, a kiszolgáltatást közvetlenül a horvát szábortól kell kérni. E rendelet kiadása után merült fel épen Ban­janin János képviselőtársunknak ismeretes men­telmi ügye, melynek bejelentését itt még boldog­emlékezetű Ugron Gábor volt képviselőtársunk adta elő 1911 január 16-án. Akkor szóba került az is, hogy a mentelmi bizottság erre vonatkozó jelentésének beterjesztése záros határidőhöz köt­tessék, a képviselőház bölcsesége azonban ugy határozott, hogy felesleges a jelentés beterjesz­tését záros határidőhöz kötni, mert hiszen mind­nyájunk által pártkülönbség nélkül egyformán érzett közérdek, hogy a jelentést a háznak mielőbb betérjeszszék. Hallottunk az ügyre vonatkozólag közbeszólás alakjában néhány nyilatkozatot. Azon­29

Next

/
Thumbnails
Contents