Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-289
289. országos ülés 1911 madár mai időben a készfizető gazdag ellenfél. Végtelenül csodálkozom azon, hogy a háborús költségek felett a népek oly keveset meditálnak és nem lebeg szemük előtt az óriási kiadás és a nyomor balsiker esetén, mert ka ez lelki szemük előtt lebegne, akkor azt hiszem, hogy a népek könnyelműen nem szitának a harez tüzét és viszont más oldalról könnyelműen nem tagadnák meg az erős és életképes hadsereg feltételeit. (TJgy van! a jobboldalon. Mozgás halfelöl.) A jelen pillanatban nem akarok részletes számításokba bocsátkozni a hadi költségek tekintetében és pedig azért nem, hogy a most foglalkoztató gondolatmenettől messzire el ne távozzam; elég legyen arra utalnom, hogy a japán-orosz háború, a mely 18 hónapig tartott és a melyben gradátim, tehát eleinte kevesebb, később szaporitva a hadsereg létszámát a végén 800.000 orosz vett részt, pénzben az oroszoknak 5.5 milliárd koronába került. (Mozgási) (Kossuth Ferencz a terembe lép. Hosszantartó élénk éljenzés és taps a ház minden oldalán. Felkiáltások: Éljen Kossuth !) Ha már most egy oly háborút veszünk alapul, a melyben Ausztria és Magyarország az összes hadseregét mozgósítaná, és alajral véve, hogy a háború egy évig tartana, nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy az ily háború 10 milliárd koronába kerülne. Lovászy Márton: Nem kell tehát háborút viselni! Hazai Samu honvédelmi miniszter: Ha mi, Magyarország, a népesség számarányában állítanék ki hadseregünket, akkor a költségekből 43°/o minket terhelne, s igy ez a háború 4'3 milliárd koronába kerülne, ellentétben a mostani kvóta szerint fizetendő 3640 millióval, minélfogva ez az egyetlen háború nekünk 660 millió korona többköltséget okozna. Ha ezt a hadi költséget tekintetbe veszszük, valamint a békében az önálló hadseregért ós esetleg kisebb tengeri flottáért járó kiadásokat, azt kellene mondanom, hogy Magyarország mostani viszonyai mellett mi ezeket az óriási terheket nem bírjuk el. (ügy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Azért nem is csinálnánk háborút. (Derültség a jobboldalon.) Lovászy Márton: Nem kell boszniai okkupácziókat csinálni és nem lesz háború. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Hazai Samu honvédelmi minister: Végre még egy, a hadsereg kettéosztásából származó veszedelemre bátorkodom a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk ! Halljuk!) Ha mind a két állam önálló hadsereggel birna, a valóságos vagy a képzelt erő tudata az engedékenység és a kölcsönös belátás szellemét mind a két államban uralmától megfosztaná és represszáliák rendszere az ütköző pontok egész sorát dobná felszínre, e mellett a külügyi politikában is az egységes november 15-én, szerdán. 221 vezetés teljesen kizárt lenne. (Ugy van! a jobboldalon.) De a hadsereg kettéosztásából származó veszélyek képét nem akarom tovább festeni. (Halljuk! Halljuk!) Azok, a kik az életet, mely nem tűr szentimentálizmust, nem tűr örök nyugalmat sem, hanem örökös és kegyetlen harczokat kivan, ismerik, be fogják látni, hogy nem rajzolok agyrémet. (Ugy van! jobbfelöl.) A hadsereg kettéosztása kérdésének mélyebb átgondolása világossá teszi, hogy ez a kettéválasztás nem szüntetné meg a súrlódásokat, hanem azokat még más pontokon is ; nagyobbakká tenné. (Ugy van! jobbfelöl.) És a mennyiben emberi természetben fekszik, hogy minden rosszért meggondolás nélkül másokat szeretünk okozni, tetéztetnék a baj azzal, hogy nyomorúságunkat lekötöttségünknek és egyes személyeknek tulajdonítanék. Igen jól illusztrálta ezt id. gróf Andrássy Gyula az általam már említett nagyszabású beszédében, mikor azokat a frikcziókat vázolta, melyek abból a kérdésből származnának, hogy ki legyen a fővezér a két önálló hadsereg felett. Azt mondotta, hogy az a közös fejedelem, a ki Magyarország politikai megnyugtatása végett a hadsereg kettéosztásába belemenne, annak volna kitéve, hogy minduntalan azt hallaná, a mint magyar vagy osztrák ember vinné a fővezérletet, — és hozzáteszem, a vezérkari főnökséget — hogy az osztrák vagy a magyar hadsereg nem egyéb, mint drága pénzért és sok áldozattal kiállított ágyutáplálék idegen vezérek számára. (Helyeslés a jobboldalon.) Lovászy Márton : Most jobb a megoldás, mert mindig osztrák ! Hazai Samu honvédelmi minister: Nem lehet tehát kétség az iránt, hogy a hadsereg kettéosztásából származó különféle baj, a lesben álló külföld akcziói Ausztria és Magj^arország társadalmában felszínre kerülő állambontó áramlatok a legjobb esetben elválásra vezetnének. Ha a két állam egymástól elszakadna, a mitől mind a két állam, érdekében az Isten óvjon, (Mozgás és felkiáltások a baloldalon : Nono !) kérdem én, hogy megváltozhatatlan földrajzi és etnográfiai viszonyaink között, mikor a nemzetiségek és fajok egyesítése eszméjének korában élünk, mikor a népek lelkét a gazdasági hegemónia vágya tölti el, mely őket arra vezeti, hogy a kisebb népeket gazdaságilag és politikailag leigázzák, fognának-e országunkra, fognának-e Ausztriára derűs, verőfényes napok bekövetkezni ? És fejlődve, erősödve fentarthatná-e magát a két állam, avagy nem jönnének-e oly vészterhes idők, melyektől, mint Deák Ferencz is mondotta, nagyon, de nagyon kell félnünk ? (Ugy van ! jobbfelől.) Tartok tőle, hogy inkább az utóbbi, mint az előbbi következnék be. Hiszen miként a kisebb, gyengébb lények a természetben csak ugy élhetnek önálló életet, ha a hatalmasabb ellenségektől távol vannak és csak addig élhetnek önálló, szerves
