Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-289

218 289. országos ütés 1911 védelmi eszközeinek berendezéséről és egyéb ilyen dolgokról. Ne méltóztassék elképzelni, hogy ezek a dolgok az állam szabad akaratát nem kötik meg. Dehogy is nem, ha szem előtt tartjuk a pragmatika szankezió ama törvényes határozatát, hogy az egyik állam a másik államot megvédeni tartozik és ha szem előtt tartjuk azt, hogy a hadi siker az egyoldalú küzdőknek legharmonikusabb szervezetét, benső együttműködését kivánja meg. Mert mit érne, t. ház, politikai és katonai szempontból egy olyan közösség, a melynek egyik tagja teljesen eleget tesz ama kötelezettségének, hogy erejét a legmesszebbmenőleg szervezze, mig a másik azt mondaná, hogy ebben a konkrét esetben csak 100.000 embert állit ki, vagy azt mondaná, hogy kevesebbet, avagy kijelentené, hogy hadseregét tisztán csak közgazdasági vagy politikai helyzetének figyelembe vétele mellett fogja megállapítani, a mi azután arra fogna vezetni, hogy a kiállitandó hadsereg erőszervezés, felfegyverzés stb. tekintetében nem állná meg helyét, erőforrás nem lenne és a balsikert úgyszólván már méhében rejtené. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a közéfen.) Barabás Béla: Becsületes szövetséget kell csinálni ! (Zaj. Elnök csenget.) Hazai Samu honvédelmi minister: Ebből a szempontból kiindulva, a szövetségeseknek nem volna és nem. is lehetne közömbös a másik szövetséges társ inferióris védőszerkezete, mert hiszen a szövetség beláthatatlan hosszú időre szól, hacsak annak gyöngeségi állapotából nem akarna hasznot meriteni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ennek következtében mindkét szövetséges társ kölcsönösen őrködnék a felett, hogy a másik társ kötelezettségének teljes mértékben feleljen meg. De ez a kölcsönös beavatkozás, ez a kölcsönös őrködés nemcsak azért történnék, hogy a szövetséges társ alatta ne maradjon kötelezettségének, de az emberekben és a politikai individuumokban rejlő bizalmatlanság következményekép azért is, hogy az illető oly szervezetet létesitsen, mely őt túlhatalmassá teszi és — egy köznapi kifejezéssel élve — arra kapatja, hogy szövetséges társát elnyelje és alárendelt helyzetbe hozza. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) De feltéve, hogy az idők folyamán egy, csak magyar király alatt, de az Európában uralkodó társadalmi és állami viszonyok mellett sikerült volna is a török jármot lerázni, s még mindig nagyon bizonytalan sorsnak nézett volna elébe az ország. Hiszen méltóztassanak csak azt tekintetbe venni, hogy a múlt századokban az uj államok alakitása és régi államok lerombolása folyton folyt, ma is folyik és a jövőben is folyni fog. Persze mindig más és más czim alatt. E folyamat bennünket is mindenesetre érintett volna. Ugyanakkor Németországnak sok fejedelemsége, mint egységes erő, csak akkor érvényesülhetett a francziák világhatalmi aspirácziói, azonkívül az addig alig számba vett Oroszország ellensúlyozására, a mely Európa keleti és északkeleti részében lakó november 15-én, szerdán. szláv elemek egybeillesztése által Európa egyensúlyát megbülenteni készült, ha egy nagyobb erő összefogta őket. Annak a fejedelemnek tehát, a ki a német császári koronát viselte, erősnek kellett lennie ; erős csak általunk lehetett; ezért talán megkísérelte volna meghódítani országunkat. Gyenge államunkat ily viszonyok mellett aligha tarthattuk volna fenn és igy nincsen kizárva, hogy mint Lengyelország, mi is előbb-utóbb áldozata lettünk volna a világhatalom után vágyó egyik-másik hódító politikának. Habsburgi Ferdinánd királylyá választásának, a mely azon eszmét testesítette meg, hog)~ csak két korona birtokosa mentheti meg nemzetünket, tulajdonítható az, hogy nem vált valóra Velencze követének ama híres kijelentése, hogy Magyarország immár holt tetem. A Habsburgház jogara alatt sikerült a magyarságnak vállvetve a német és egyéb hadakkal a török járom alól megszabadulni, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondás a baloldalon. Elnök ismételten csenget.) a mely, mint történelmünk mondja, oka volt százados elmaradásunknak, oka volt elszegényedésünknek, oka volt népességünk megcsappanásának, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) ugy hogy a hódoltság lezajlása idejében népünk alig két milliót tett, (Zaj. Elnök csenget.) Ezért én nem tudok egyetérteni a Martinuzzitól eredő »qui socium habét, dominum habet« egyoldalú értelmezésével, mert ha igaz is, hogy a társas viszony kötelezettséget ró, az is igaz, hogy a társas viszony mind a két félre kötelező, a mint igaznak kell lennie annak is, hogy a társas viszonyból mindegyik fél hasznot remél magának. Hiszen a mikor a magyar urak azzal a gondolattal választottak egy Habsburgot királylyá, hogy az a maga hatalmával az ország szabadságát, létét garantálja, tisztában lehettek és kellett lenniök azzal, hogy ez a fejedelem viszontszolgálatot is vár másik országa számára. A viszontszolgálat abban áll, hogy az egyik ország a másiknak létét garantálja, a mi különben magától értetődő és mindkét félnek hasznára válik ; ezért azt mondom, hogy ha el kell ismernünk a »qui socium habét, dominum habet« igazságát, ugy el kell ismerni azon kijelentés igazságát is, hogy »qui socium habét, domínium habet<<. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt ugyanezt az eszmét akarta megtestesíteni jóval előbb Mátyás király is, a ki épen Magyarország üdvére a német császári koronára törekedett. (Felkiáltások a baloldalon : Ez más !) Ismétlem, hódoltságunkból a Habsburg-ház nélkül és önmagánkra hagyatva, aligha szabadultunk volna és ha valami csodálatos úton-módon mégis kiszabadultunk volna, a múltban ólálkodó más halálos veszélyeket önmagunkra hagyatva nem kerültük volna ki. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) De más oldalról áll az is, hogy a mint a történelem bizonyítja, épen a törökök elleni harezokban, a hétéves háborúban s a Napóleon elleni háborúkban a közelmúltig a magyarok