Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-289

289. országos ülés 1911 november 15-én, szerdán. 219 voltak a döntő tényező Ausztria küzdelmeiben. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Tallián Béla: Ez is áll, a másik is áll! Nemcsak az egyik áll! Hazai Samu honvédelmi minister: Utalok Savoyai Eugen egyik jelentésére, a melyet a pragmatika szánkczió létrejötte után Salm grófhoz irt, s a mely a következőképen hangzik : »Ez ügy szerencsés befejezése engem nagyon megnyugtatott ; mert ha Németalföld elvész, Magyarország képezi a monarchia alapját*. S a múlt valóban megmutatta, hogy a két állam egymásra volt utalva. Már most áttérhetek beszédem második részére, vagyis annak bizonyítására, hogy a tisztelt közjogi eUenzék programmjának realizálása, tehát a független nemzeti állam kiépítése a tiszta personal-unio alapján korántsem váltaná be azokat a reményeket, hogy közöttünk és Ausztria között súrlódások nem lennének, és hogy erőforrásaink ugy bel-, mint külviszonyaink területén gazdagodást nyernének. De ellenkezőleg miként most én okoskodom, ugy állana a dolog, hogy ha a mostam súrlódási felületek természetszerűleg, kevesbednének, vagy meg is szűnnének, de a súrlódások más pontokon és más alakban olyan erősen mutatkoznának, hogy lángba bontanák a súrlódást szenvedő lapokat. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Ez a mai helyzet ! Hazai Samu honvédelmi minister: Bizonyosra veendő tehát, hogy ez a kölcsönös beavatkozás folytonos perpatvart és bajt idézne elő, tehát egy valóságos közös ügyet képezne, a melytől a tisztelt közjogi ellenzék annyira fél és a mely a felfogásbeli különbségek következtében mindig és mindig csak perpatvart és bajt eredményezne. De bajt és perpatvart idézne elő nemcsak a hadseregek mikénti berendezkedése, hanem más egyéb, a háborúval kapcsolatos dolgok is, jelesen a külügy, belügy, azután a pénzügy és kereskedelemügy, továbbá az erődítések és határőrizet stb. stb., mert hiszen ezek a háborúval és a hadsereggel kauzális összefüggésben állanak, ugy hogy ezek az állam védfogalmával egyetlenegy egységet képeznek. A miként békében, ugy háborúban sem szűnnék meg a rettenetes huzakodás a két állam között. A vész órájában, a háborúban aügha fogna két harczra vágyó hadsereg kivonulni a véres küzdőtérre és ott nagyszerű cselekmények elkövetésével egymást felülmúlni igyekezni, egymással versenyezni és nem fogna sikert sikerre halmozni, mint azt a t. közjogi ellenzék hirdetni szereti, nem pedig azért, mert az összműködés és a harmónia a két hadsereg között feltétlenül hiányoznék. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Hegyi Árpád: Hazafiság csak egyféle van! (Igaz ! Úgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Hazai Samu honvédelmi minister: Már 1889ben említette idősb gróf Andrássy Gyula a véderővita alkalmából a főrendiház egyik bizottságában tartott szellemes beszédében, hogy két állam hadserege sokkal több súrlódást idéz elő, mint egy hadseregnek részei, és hogy ezek a súrlódások sokszor voltak okai az elszenvedett vereségnek. Én elismerem, t. ház, hogy ez a tétel Andrássy részéről egymagában mértékadó nem lehet és csak általánosságban áll, mert hiszen a szövetségesek seregei igenis működtek és működhetnek sikeresen nemcsak azért, mert számbeli túlsúlyt, eredményeztek és eredményezhetnek, de azért is, mert érdekközösség mellett a legsikeresebb összműködést fejtették és fejthetik ki ; hiszen ha ez nem volna így, a szövetséges seregek eszméje holtan született eszme lenne. Ebben a beállításban igazat kell adnunk gróf Andrássy Gyulának, mert az azoknál, a kik hivatva vannak életük fogytáig végigküzdeni a létküzdelmeket, a gyakran felmerülő katonai viszály a két hadsereget egymás ellen élessé, egy harmadikkal szemben tompává teheti, és kétségkivülinek kell jeleznünk, hogy ebben a viszonylatban két hadsereg sohasem nyújthatja azt az erőt, a melyet egy egységes hadsereg nyújthat. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Egységes!) Abbeli állitásom igazolására, hogy a két hadsereg sikeres összemüködése háborúban nem lesz várható, ezt, a mit most elmondottam, nem akarnám elsőrangú ok gyanánt szerepeltetni, de igenis perdöntő oknak tekintem azt, hogy minden egyes háború esetén nézeteltérések lennének a tekintetben, hogy vájjon az a háború mindkét fél érdekét szolgálja-e vagy sem, és hogyha felfogásbeli különbségek következtében arra a konklúzióra jutnának, hogy a háború csak az egyik fél érdekét szolgálja, a legerősebb machinációk lépnének életbe és a politikai helyzetet a legveszedelmesebb komplikációknak tennék ki. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Olyannyira komplikálnák ezek a helyzetet, (Halljuk! Sálijuk!) hogy e háború sorsa megpecsételtetnék, mielőtt még egy puskalövés történt volna, mert a nyomott közhangulat mesterségesen átvitetnék a hadseregek egyikére és ott oly erőket hozna felszínre, a melyek a háború sikerét egyenesen kizárnák. Ugyanis az adott esetben a vezérek teljes erejüket, teljes lelküket nem állítanák be a szolgálatba, a közönséges katonák szolgálatkészséget nem tanúsítanának és a lelkesedés tüze egy pillanatra sem gyúladna ki lelkükben. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Es ha már szóvá tettem itt a lelkesedést, a melylyel a t. ellenzék az önálló hadsereg felállítása érclekében érvelni szokott, legyen szabad egy pillanatig e tárgynál megállanom és a lelkesedés, valamint a rokon erkölcsi érzelmek természetét, hatását, életrekeltésének és fentartásának módjait megállapítanom. (Halljuk! Halljuk!) 28*