Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-289
november 15-én, szerdán. 211 289. országos ülés 1911 Justh János! Majd megolvasfcatjuk a házat ! Elnök : Csendet kérek ! Justh János* Kérj engedélyt a tárgytól való eltérésre és majd akkor megolvas tatjuk a Házat ! (Zaj. Halljuk !) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a tárgyalás rendjét megtartani. Felhívtam a szónok urat, tessék a tárgyhoz hozzászólani. (Helyeslés jobb felől.) Kovács János : Miután az elnök ur figyelmeztetése folytán beszédem bevezető részében nem foglalkozhatom ezekkel a kérdésekkel, áttérek most már a véderő javaslat nagyfontosságú kérdésének tulajdonképeni tárgyalására. Itt ki kell jelentenem azt, a mit erről az oldalról már több izben is kijelentettek a pártnak vezérszónokai és más felszólalói, állításaik bizonyítására számtalan adatot és érvet hozva fel, de sajnos, a túloldalról mindennemű választ nélkülözünk e tekintetben, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen a t. honvédelmi minister ur és az előadó ur felszólalásán kivül alig néhány felszólalás történt, az is már hónapokkal azelőtt — igy tehát vitát folytatni tulaj donképen nem lehet, és azok, a kik az ellenzék részéről felszólalnak, kénytelenek a már előzőleg felszólalt szónokok beszédeiből és a letárgyalt anyagból meríteni bizonyítékokat érveik megerősítésére. Ezért talán én is kénytelen leszek némi tekintetben ismétlésekbe bocsátkozni a miatt, hogy a túloldalról nem hallunk ellenfelszólalásokat és igy azokra nem reflektálhatok, kérem ezért a háznak a szíves elnézését. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájunk előtt eléggé ismeretes dolog, hogy a véderőj avaslatokban milyen óriási pénzes véráldozatokat követelnek tőlünk és mily nagyok azok a követelések, a melyek a javaslatokban le vannak fektetve. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Csakhogy ez még nem minden, t. képviselőház. A mióta a javaslatok tárgyalása a képviselőházban megkezdődött, nyilvánosságra jutottak oly körülmények is, a melyek teljesen bizonyossá teszik, hogy ezek az áldozatok, a melyeket a véderőjavaslatok megszavazásával hozunk, nem elégségesek, mert a hadvezetőség azóta ismét ujabb és ujabb követelésekkel állt • elő. Hogy mik ezek, t. képviselőház, az nyílt titok. Ilyen elsősorban az altiszti kérdés rendezése. Ma már t. i. egészen máskép óhajtják ezt a kérdést megoldani, mint a hogyan az a javaslatban tervezve volt. A czél t. i. az, hogy hivatásos altiszteket neveljünk, az altiszti pályát úgyszólván egy uj életpályává tegyük, a mi lényegesen több kiadást fog okozni, mint a mit e czimen eddig tőlünk követeltek. (Igaz 1 ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van azonkívül, t. képviselőház, egy másik körülmény, a mely azóta vetődött fel, t. i. a póttartalékosok családjainak kártalanítási kérdése, a mely szintén igen fontos kérdés és a melyre igen sok áldozatot kell hozni. Itt vannak azonkívül a haditengerészet kiadásai, a melyek a véderőjavaslatban nincsenek határozottan körülírva. Ez egy olyan kérdést képez, a mely belátható időn belül is lényeges eltérést mutathat, ugy, hogy nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy azok az áldozatok, a melyeket e czimen a hadseregért meghozunk, egy bizonyos időn belül elégségesek lesznek-e vagy nem, és a hadvezetőség nem fog-e a legközelebbi időben ismét ujabb terheket róni a nemzetre. (Igaz I ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Ez a sötétbe való ugrás ! Kovács János: Tudjuk azt is, t. képviselőház, hogy Lukács László pénzügyminister ur kijelentette a képviselőházban, hogy a véderőjavasiatokban lefektetett elvek tekintetében a két kormány között bizonyos megállapodások jötjek létre. Ezeket azonban egyik kormány sem tarthatja meg, mert a hadvezetőség részéről támasztott ujabb követeléseket nem lesz képes sem az osztrák kormány, sem a magyar kormány teljesíteni, mivel azt látja, hogy mindig csak ujabb és ujabb pénzáldozatokat követelnek tőle a hadsereg terén. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A véderőj avaslatoknak súlyos terheit két szempontból óhajtom bírálat tárgyává tenni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) És pedig elsősorban pénzügyi szempontból, másodsorban pedig a véradó szempontjából, értve az ujonczlétszám emelését, a mely e javaslatokban tőlünk követeltetik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egészen őszintén szólva, ezek a javaslatok azt a benyomást teszik reám és azt hiszem, az ezen oldalon ülő t. képviselőtársaimra is, hogy a hadvezetőséget ezen véderőjavaslatok beterjesztésekor az az élelmes gondolat vezette, hogy a midőn követeléseit felállította, egy tág, nyílt teret hagyott meg ezen követelések továbbfokozására. Tette ezt épen abból a szempontból, hogy ha talán többet követel, mégis megkap valamit és e szempontból teljesen mellőzte a javaslat kimerítő pénzügyi indokolását és e nélkül hozta ide azokat a törvényhozás elé. Mert ha vizsgáljuk, t. képviselőház, a törvényjavaslat indokolásában elénk tárt pénzügyi képet, akkor azt látjuk, hogy abban meg vannak említve azok a kiadások, a melyekkel 1912-től 1915-ig a hadsereg fejlesztése járni fog, 1915 után azonban ezek a kiadások legnagyobb részben nyilt kérdésnek vannak meghagyva, és csak annyit látott jónak a tisztelt kormány az indokolásba beletenni, hogy »jelenleg még ezek a költségek nincsenek megállapitva«; hogy mikor és milyen összegben lesznek megállapítva, ez olyan kérdés, mint egy harmonika, a mely tetszés szerint tágítható és szűkíthető, de hogy nem szűkíteni fogják, hanem tágítani, aziránt az előzmények után nem lehet kétség. A mi a javaslat pénzügyi részét illeti, az anynyira zavaros, hogy még a t. előadó ur is elismerte, hogy hosszú, fáradságos munka volna a javaslattal járó pénzügyi terheket kiszámítani. Hozzá épen azért fordultam, mert laikus ember részére 27*