Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-288

288. országos ülés 1911 társain kimutatta, magának a hadügyi költségvetésnek rövid oziklus alatt való emelkedése 205 millióval, ha ez a reform elfogadtatik, 400 millió többletet fog eredményezni, ö igy mutatta ki, én az ő számaira hivatkozom, én a magam számítását előterjesztettem a pénzügyminister urnak más helyen ; talán foglalkozni fogok vele még, de én arra nézve, hogy a számadatok helyesen vannak csoportosítva, Désy Zoltán t. barátomat, mint kiváló szakértőt, feltétlenül alkalmasnak tartom arra, hogy egy költségvetési vita során az ő számadataira hivatkozhassam. (Helyeslés balfélol.) Ezek a szomorú adatok, mondom, azt bizo nyitják, hogy a magyar nemzet, a melynek annyi mindenféle súlyos megpróbáltatással kell megküzdenie, ujabb államadósság-szaporítás előtt áll. És én abban aztán megint teljesen egyetértek Földes Béla igen t. barátommal, hogy azt a költségvetést pedig, a mely a járadékállamadósságnak törlesztésére egy fillért sem fordit, soha reálisnak elfogadni nem fogom.. Mert az az államadóssági lavina-rendszer, hogy az egyik nemzedék a másikra rója a tőkének letörlesztését, a kamatteher és a járadékteher pedig ugy emelkednek, hogy tiz évi vonatkoztatásukban ma már a tőke terhét haladják meg : ez nem államháztartás, ez nem pénzügyi politika, ez a derutnak az az útja, a melyen minden nemzetnek feltétlenül el kell pusztulnia, í Ugy van ! balfélol.) T. ház 1 Az államadósságok törlesztése tekintetében nekünk végre valahára pártkülönbség nélkül meg kell állapodnunk a tekintetben. — ha önök reális költségvetésről akarnak beszélni — hogy mikor kezdjük meg hát járadék-tőketartozásainknak visszafizetését és mikor szűnünk meg annak örökre való emelésével a népet mind súlyosabb és súlyosabb teher viselésére kényszeríteni. Vannak szocziális irók, a kik szintén behatóan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. De legyen szabad a t. háznak és a mélyen t. pénzügyminister urnak egy dolgot a figyelmébe ajánlanom. Nem mondom, hogy ez az egyedüli vagy nem tudom milyen luminózus ötlet; ez csak egy gondolat ; t. i. az, hogy fordítsa az állam az ő háztartásából legalább az előre nem látott bevételeket az államadósságok törlesztésére. Ezek az előre nem látott bevételek t. i. nem feszélyezik a költségvetést. Hogy mindjárt konkrét példát hozzak fel, p. o. a kaduczitások kérdése, az örökösök hiányában az államra háruló vagyon kérdése ugy-e bár nem képez költségvetési tételt. Ez abszolúte nem zavarja meg az államháztartást. Miből állana az t. j)énzügyminister ur és t. képviselőház, ha a jószándéknak kezdete gyanánt legalább az elvet statuáljuk azzal, hogy hozzáfogtunk az államadósságoknak visszafizetéséhez, ha legalább ezt az alapot erre a czélra fordítanék. Hiszen lesz ilyen több is. Én is speczialiter — nem először mondom, tahin nem is utolszor, fájdalom — az erkölosrontó játékszenvedélynek az állami jövedelmek czéljára való halasztását immorális dolognovember lk-én, kedden. 197 nak tartom. De ha már erre többség van, ám méltóztassék ezeket a dolgokat legalább erre a czélra fordítani, hogy az államháztartásunkra nagy sulylyal nehezedő államadósságunk legalább részbeni törlesztését megkezdjük. Ha előttem egy prognózis áll, a mely legalább emberileg kiszámítható jövendőben meg tudja nekem mondani, hogy ez a nemzet mikor fog megszabadulni az államadósságaitól, akkor leszek én abban a helyzetben, hogy az államháztartást a költségvetés realitása alapján mérlegelhessem. Addig azonban, sajnálatomra, nem. Talán méltóztatik megengedni, t. ház, hogy öt percznyi szünetet kérjek. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést megnyitom. Polónyi Géza kéjwiselő urat illeti a szó. Polónyi Géza". T. képviselőház ! Nagy általánosságban körülbelül érintettem volna azokat a pontokat, melyeket a költségvetéssel szemben legalább kimagasló mozzanatai gyanánt közéletünknek érinteni kötelességem volt. Most talán méltóztatnak megengedni, hogy egyes tárczákra vonatkozólag néhány kérdést érintsek és a t. háznak szives megfontolására ajánljak. (Halljuk ! Halljuk1) Ezen sorrendben érinteni fogom a kereskedelmi, a honvédelmi, az igazságügyi és a kultusztárczát, melyekre vonatkozólag néhány észrevételt kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelmi tárczánál uj ember tölti be azt a feladatot, hogy Magyarország kereskedelmének, iparának, közlekedésének nagy irányító elveit képviselje és a végrehajtó hatalmat gyakorolja. A képviselőház nincs abban a helyzetben, hogy a t. minister urnak múltjában támasztékot találhasson abban a tekintetben, milyen politikai elvek irányítják őt e tárcza kezelésénél. Pedig nem közömbös dolog, ha azon elődök után kell állását betöltenie, a kik közé csak Baross Gábori, Kossuth Ferenczet sorolom, a kiknek neve Magyarország történetében, hála a gondviselésnek, programmot jelent. Nem akarom én ma a kereskedelemügyi tárcza keretébe tartozó összes nagy kérdéseket, még azoknak kivonatát sem, a képviselőház előtt letárgyalni. Ez talán inkább helyénvaló lesz a kereskedelemügyi tárcza költségvetésének általános vitájánál. Egyet azonban ma is érintenem kell. Rá kell térnem a budget realitásának kérdésére. Maga az a tény, hogy az államvasutak bevételei nem fedezik az államvasutakra fordított beruházási tőkéknek amortizáczióját, a költségvetés szempontjából fontos tényező, a mennyiben itt megint azzal találkozunk, hogy adóssággal fedezik a — hozzáteszem, hasznos — beruházásokat. Az államadósság kérdésében egyik kardinális tételének kellene lennie a törvényhozás gazdasági rendszerének, hogy adósságokkal csak hasznos beruházásokat fedezzen, Ezek közé nem számitha-