Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-288

196 288. országos ülés 1911 november Ih-én, kedden. a vidéknek azt a lakosságát, a melyre jobban építheti honvédelme nagy munkáját is. Désy Zoltán t. barátom beszéde során felhozta, hogy ő szerencsés gondolatnak tartja azt, hogy a fogyasztási adó körül jegeczesedik ki az állam költségvetése és ennek az irányzatnak tovább való követését ajánlja. Ezzel szemben ne vegye rósz néven t. barátom és képviselőtársam, hogy én ismét Földes Béla barátom álláspontja mellé állok, a ki velem eg}^ütt a fogyasztási adók rendszerét egyáltalában nem tartja helyesnek, azt pedig egyenesen veszélyesnek tartanok, ha egy állam tisztán az állami üzemekre és a fogyasztási adók gyarapítására fektetné exisztencziáját. T. képviselőház ! Ugyanaz a bizottság, a mely az örökösödési illeték és a jövedelmi adó tekintetében a progresszivitás alapjára helyezkedett, és pedig egyhangúlag, furcsa kontrasztba kerülne, ha osztoznék ebben az álláspontban, mert ha van valami a világon, a mi a progresszív adóztatás elméletét és gyakorlatát teljesen tönkretenni alkalmas, az a fogyasztási adók rendszere. Nem szükséges azt még itt e parlamentben magyarázni, hogy a fogyasztási adóknál nemcsak progresszivitás nincs, hanem, hogy egyenesen degresszív a hatásuk, a mennyiben a nagy családu szegény ember az ő szükségleteit fokozottabb mérvben kell hogy megszerezze, mint az az ember, a ki nagy vagyonú, de nem családos, ugy hogy a fogyasztási adók terén, legyen az hus, só, dohány, vagy más, a szegény családos emberekre egyenesen lefelé fokozódó terhet hárit a fogyasztási adó. Ennek igazságtalansága pedig annál nagyobb mert a törvényhozás, a mely a progresszív jövedelmi adónál respektálja a létminimumot, a fogyasztási adó rendszerénél kijátszsza azt, mert ugyanazt a szegény embert, a kit egyrészt kivesz az adóztatás alól, azt, a mit az egyik kezével adott, a másikkal elvonja. Szükséges volt ezt megjegyeznem, a mennyiben t. képviselőtársam egyebekben való álláspontja igen tiszteletreméltó és nem szeretném, ha félreértés keletkeznék ; hiszen ő bizonyára maga is igy értette, a dolgot, de ha nem így értette volna, akkor sajnálatomat kellene kifejeznem. Mielőtt a budgettől magától, annak számtételeitől eltávoznám, van még egy különleges megjegyzésem és ez megdöbbentő a mi gazdasági helyzetünkben : ez pedig a mi kereskedelmi mérlegünk föltűnő passzivitása. Földes Béla t. képviselőtársam 270 millióra tette kereskedelmi mérlegünk passzivitását az első kilencz hónapban. Azt kell hinnem, hogy t. képviselőtársam ezt csak a mi saját államterületünkre vonatkoztatja, mert a vámterületre nézve a kereskedelmi mérleg paszszivitása a kilencz első hónapban immár meghaladja a fél milliárdot. Már most ez maga megdöbbentő tény, de még megdöbbentőbb azután, ha bonczoljuk a statisztika rendelkezésünkre álló azon adatait, hogy mikből áll ez a passzivitás. Minket legfontosabb részeiben érdekelnék egyrészt a nyerstermények, másrészt a lisztipar és különösen az állattenyésztés kérdése. Mit látunk, t. képviselőház ? Ha az utolsó tiz esztendőre 1900—1910-re vonatkoztatjuk ennek a kereskedelmi mérlegnek az adatait, tapasztalni fogjuk, hogy egy tudós tanár tegnapelőtt tartott felolvasásának adatai szerint maga a nyerstermékeknek mérlege 500 millió koronával romlott meg az által, hogy kávé-, czukor stb. gyarmatáruk, mint nyerstermékek nagymértékben hozattak be, azonkívül bőr, olaj stb. De, t. ház, megdöbbentő, hogy az állattenyésztésünk mérlege 100 milliót meghaladó deficzittel záródik 10 esztendő óta. Hogy ebből a 100 millióból a nagyobb koeficziens Magyarországra esik, ugyebár, ezt nem szükséges a t. képviselőház előtt igazolnom. De azonkívül megdöbbentő adatot szolgáltat az is. hogy a lisztexportunk szempontjából a minimumra szállott alá a lisztexportnak ma még valami csekélylyel való aktivitása. Ha figyelembe veszszük, t. ház, azt, hogy nekünk magának a német birodalomnak mérlegével szemben az osztrák statisztika szerint 48,5 millióval romlott meg a kereskedelmi mérlegünk, a német birodalmi statisztika szerint pedig 403 millióval, megdöbbentő adatokat szolgáltat ez abban a tekintetben, hogy milyen szerencsés volt a német birodalommal megkötött .kereskedelmi szerződés, mert íme, annak pozitiv eredményei itt jelentkeznek most előttünk; Másrészt a vámterületi közösség tekintetében is elég kiáltók ezek az adatok, a melyekhez még csak egy tételt kell hozzátennem, t. i., hogy ugyanazon időben, a míg állattenyésztésünk mérlege 100 millióval rosszabbodott, a míg a lisztexportunk jelentékenyen csökkent, ugyanakkor, t. képviselőház, a textilre, a konfekczióra vonatkozó mérleg a vámkülfölddel szemben ugyanezen epochában 40 millió koronával javult. Ha most a t. előadó ur majd fáradságot fog venni magának és összeállítja az osztrák és a magyar vámterületre való vonatkozásában természetesen ezeket a megbízhatatlan adatokat, a melyek tisztán a forgalmi statisztikán nyugszanak, mert hiszen ezen a téren nekünk teljesen megbízható adataink nincsenek, akkor fogja látni a t. előadó ur és a t. ház is, milyen megdöbbentő kép tárul a nemzet elé, a melynek egy ilyen borzasztó nagy sulyu véderő terheit kell elviselnie; és mivel nincs reménysége, hogy azt termeléséből és iparának munkájából fedezhesse, más nem áll előtte, mint újból adósságcsinálás és kölcsön, a melylyel e súlyos katonai terheket fedeznie kell. (Ugy van! Ugy van ! a haloldalon.) És itt ezen áUamadóssági tételnél is meg kell állani. 300 milliót tesznek, ugyebár, az államadósságoknak járadék- és kamatterhei; ez 4%-os tőkésítéssel 8 milliárd tőke államadósságnak felel meg. Már most, t. Ház, nem állunk-e meg aggodalommal és megdöbbenve üyen számoknak a rettentően kiáltó volta előtt ? Olyan rohamosan mennek ezek a költség- és teheremelkedések, hogy, a mint épen Désy Zoltán t, képviselő-