Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-287

287, országos ülés Í9ii november lÉ-án, hétfőn. 185 szerződtettek, a horvát kormány pedig a templom felépítése után megtiltotta, hogy a templomban magyarul prédikáljanak. Hiába kérték azok a szegény emberek, hogy legalább havonkint egyszer tarthassanak magyar istentiszteletet, azt sem engedték meg. En azonban a t. horvát minister úrtól interpellácziómra választ nem kaptam és aligha tett ő ott még foganatos intézkedést. Ugyané tárgyban interpelláltam a horvát minister urat egy másik megdöbbentő horvátországi esettel kapcsolatosan, midőn ugyancsak a római katholikus hivők magyar részét a római katholikus plébános igazán hihetetlen módon üldözi, mindenféle zaklatással, sőt fenyegetéssel illeti és horvát ajkú híveinek lazításával biztonságukat is veszélyezteti. A költségvetés tárgyalása alkalmából most harmadízben vagyok bátor e bajokra felhívni az igen tisztelt kormány figyelmét, mert igazán szégyennek tartom reánk magyarokra, hogy Horvátországba leszakadt véreinknek nem birjuk biztosítani azt a bánásmódot, a melyet mi igenis megadunk Magyarországon tartózkodó idegenajkú polgártársainknak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kérem az igen tisztelt kormányt, hasson oda, hogy ha már azok a horvátországi magyarok meg akarják tartani magyarságukat és eljönnek könyörögni ide Magyarországba az illetékes helyekre, segítsenek is rajtuk, mert lehetetlenség nekik a magyarságukat megtartani, ha segitőerőt nem kapnak. Azt hiszem, a magyar társadalomnak is, de elsősorban a magyar kormánynak kötelessége volna, — s azt hiszem, hatalma is kell hogy legyen hozzá — hogy egyforma elbánásmódot követeljen a Horvátországban lakó magyar testvéreink részére is. A t. igazságügyminister urnak figyelmét egy körülményre kívánom felhívni, a mely talán nem is igen volt még ebben a házban hangoztatva, nevezetesen a házasságkötéseknél előforduló arra az esetre, hogy kivételes nősülési engedélyek adatnak 18 éves fiatalembereknek, s míg törvényeink szerint a nő, ha férjhez megy, ha csak 15 vagy 16 éves is, ez által nagykorúvá lesz, addig a férfi a házasság által nem válik nagykorúvá, csak 24 éves korában lesz nagykorú. így azután előáll az a lehetetlennek látszó állapot, a mely azonban tényleg így van, hogy fiatal házasoknál a nő nagykorú, a férje pedig kiskorú. (Derültség.) Ez tény, faktum. Ezt én nem tartom helyes állapotnak, és azért azt volnék bátor az igen t. igazságügyminister ur figyelmébe ajánlani, hogy, ha már a nőt nagykorúvá teszszük, azért, mert asszonynyá lett, akkor a férfinak is, ha már megengedtük neki a házasságkötést, adjunk nagykorúságot, hogy ne legyen az a visszás állapot, hogy a nő felette áll a férfinak jogi tekintetben. Az az eset is előfordul népünk körében, hogy pl. bizonyos családba beházasodik egy más családból való fiatalember, a ki nejét nem viszi saját magához, hanem odamegy a nejének családjához — népünknél divatban van ez a szokás — és XÉPVH. KAPLÓ 1910—1915. XII. KÖTET. törvényeink szerint halálesetnél, ha a férfi meghal, a nő részére haszonélvezeti jog van biztosítva, a mi nagyon helyes is, azonban a férfinak törvényeink már nem biztosítanak haszonélvezeti jogot. S az a férfi, a ki beházasodik igy egy másik családba, ha ott mindjárt 20—30 esztendeig dolgozott is, ha nincs benne kellő körültekintés vagy nem ismeri a viszonyokat, — s népünknél ez a legtöbb esetben előfordul — az esetben, ha meghal a felesége, ottmarad az a férfi s hiába dolgozott akármennyi ideig, semmiféle özvegyi joga, semmiféle követelni való joga nincs, s ha rosszak a gyermekei, kiverik abból a birtokból, a melyben dolgozott, vagy ha nincsenek örökösei, akkor az oldalági örökösök vehetnek el tőle mindent, szóval neki semmi joga nincs. Ezt is igazságtalannak tartom, s ha már ilyenek a mi népünk szokásai, — s ezek valószínűleg fenmaradnak továbbra is — akkor, ha már a nőnek biztosítunk haszonélvezeti jogot, akkor a férfi részére is kellene a nő vagyonára haszonélvezeti jogot biztosítani halál esetére. Wittmann János: A szerzett vagyon közös! Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! Bátor vagyok még felhívni a t. kormány figyelmét kórházaink állapotára. Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy milyen hiány van kórházakban és hogy milyen nehéz bejutni oda egy betegnek, hogy még ahhoz is protekczió kell, hogy valaki betegét elhelyezni tudja ; hisz ezt tudjuk mindannyian. Hanem röviden csak arra kívánok rámutatni, hogy a kórházi kezelés azoknak, a kik vagyontalanok, természetesen ingyenes, nem is lehet rajtuk behajtani, de a kinek már valami kevés vagyona van, annak már nem ingyenes. S itt nincs meghatározva, hogy hol kezdődik a vagyonnank azon mennyisége, a, melynél a gyógykezelés költségei már behajtandók. Ennek az állapotnak folyományakép megtörténik azután, hogy egy kisember, a kinek talán egy-, két-, vagy háromezer korona értékű ingatlanvagyona van, egy pár hold földje, a család egyik tagját kénytelen kórházba vinni, vagy beviszik elmeháborodottság miatt vagy más okból és nem engedik ki a szerencsétlen beteget, de a kisvagyonu ember terhére kiírják a kórházi illetéket és az illető elveszti meglévő vagyonát, behajtják rajta a költséget. Nagyon ajánlom a t. kormány figyelmébe ezt a lelkiismeretlennek látszó eljárást, a melyben mindenesetre nagy az igazságtalanság ; mert hiszen hogy meg kell fizetnie a kórházi költséget annak, a kinek van megfelelő vagyona, az természetes, de hogy valakinek kis alapvagyonát azért elvegyék, hogy a kórházi költségeket Id lehessen egyenlíteni, ezt igazságtalanságnak tartom. Embertelenség, hogy földönfutóvá tegyünk valakit, a ki 30—40 évi keserves munkával összekeresett kis vagyont, és azt most családi szerencsétlenség miatt elveszti. Herczegh Sándor: A minimumot meg kell állapítani. Szabó István (nagyatádi) : Ezeket voltam bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani. 24