Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

273. országos ülés 1911 október 21-én, szombaton. 13 Vagyis ez mit jelent ? Azt, hogy mi, a kik nem is 48-as állásponton, hanem tisztán az 1867. évi XII. törvényczikk szellemébőr kifolyólag a közös haisereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg zászlóinak és jelvényeinek rendezését kívánjuk, mi nem vagyunk túlzók, nem konczessziókat követelünk, hanem az igazi Deák Ferencz-féle kiegyezés szelleméből kifolyólag követeljük, hogy a magyar államiságnak megfelelően a véd rendszer keretében a paritás alapján a közös hadsereg zászlóinak és jelvényeinek kérdése megoldassák. (Elénk helyeslég a bed- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbIdol : Mi is követeljük !) Bocsánatot kérek, tudom, hogy t. képviselőtársaim is követelik. De mit méltóztatnak gondolni, hogy ha a követelésekben annyira előzékenyek és udvariasak lesznek, hogy mielőtt ebben a kérdésben egy olyan megoldás lehetséges lenne, már a törvényhozás másik alkatelemével — mert hogy ebben a tekintetben magyar képviselők között nem lehet különbség, hogy mindannyian egyformán óhajtjuk, hogy a közös hadsereg jelvényeiben és zászlóiban a magyar államiság pregnánsul kifejezést találjon, azt hiszem, ez kétségen felül áll — mondom, hogy ha t. képviselőtársaim ezeket a követeléseiket csak in eamera earitatis, legfeljebb a pártkörben képviselik (Derültség a bal- és a szélsőbal oldalon. Mozgás jobbjelől.) és megszavazzák a véderőj avaslatokat a nélkül, hogy ezek a követelések intézményesen a véderőreform keretében is biztosíttassanak, akkor ki biztosit minket arról, ki ad nekünk garancziát arra nézve, hogy ha a véderőreform és ezzel kapcsolatban az ujonczlétszám felemelése tíz évre elfogadtatik, nem fog-e elteim ujabb 20—30 esztendő, míg ezekkel a kérdésekkel az illetékes körök komolyan foglalkozni akarnak ? (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Nyolczesztendeje ígérik már! Mezőssy Béla : De feltéve még azt is, hogy az optimizmus, mely ezen a téren a ministerelnök urat és gróf Tisza István t. képviselő urat átlengi, beválnék és hogy a törvényhozás másik tényezője a véderőreform elfogadása után a zászló- és jel vény kérdést rendezné, pl. a hadsereghez intézett rendelet utján, ezt én a magam részéről a magyar közjog igazi szellemének megfelelő rendezésnek elfogadni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem vagyok hajlandó elfogadni pedig azért, mert ki biztosit engem a felől, hogy azt, a mit a mostani uralkodónak jóakarata — nem akarom mondani, kegye — a nemzet számára nyújt, később, más viszonvok között, kevésbbé kedvező helyzetek és szimpátiák között nem fogják-e egy másik rendelettel egyszerűen visszacsinálni ? (ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) A magyar állam közjogi méltósága hozza tehát magával azt, hogy a zászló és jelvény kérdése a védrendszer keretében törvényhozásilag oldassék meg. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha ennek a lehetősége megvolna, ha erre vonatkozólag a kormány biztosítékokat tudna nyújtani, én azt hiszem, hogy ez a véderőj avaslat ellen felmerült aggályainkkal szemben olyan többlet lenne, mely a véderőjavaslatnak simán, esetleg kompromisszum utján való letárgyalását — természetesen nem a részünkről való megszavazását értem — esetleg biztosithatná. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Én tudtam, hogy abban a helyzetben leszek, hogy sokat fogok mondani olyant, a mi a t. túloldalnak nem tetszik. (Felkiáltások a jobboldalon : De tetszik !) Ez talán tetszik ; de az előbb . . . (Mozgás és zaj a baloldalon.) Csuha István : Szeretnék, ha ellentét volna közöttünk ! Bujanovics Sándor: Tudjuk, hogy nincs! (Derültség jobbról.) Hencz Károly: Ne értsetek ugy egyet! Mezőssy Béla: . . . mondtam olyat is, a miben a függetlenségi párton nem minden képviselőtársam osztozik. De hiszen ez természetesen folyik a parlamenti diskusszióból. Én nem képviselek senkit, csak a magam álláspontját; a mit mondok, senki mást nem köt, sem pártomat, sem barátaimat, hanem tisztán és kizárólag engem. Én azt vallom, hogy ha a zászló és a jelvény kérdése a magyar közjognak és a magyar államiságnak megfelelően törvényhozási utón lenne rendezhető, ezt én oly értékes és becses dolognak tartanám, hogy ennek ellen értékeképen (Mozgás balfelől.) és sok más egyébért (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) a véderőj avaslatról való vitatkozás modora felől és másról is lehetne formális tárgyalásokat folytatni. Most kitérek gróf Tisza István felszólalásának másik részére is. (Halljuk ! Halljuk!) Gróf Tisza István a 67-es kiegyezés bírálatában lehetetlen hogy mellőzze, nem is akarja mellőzni azokat a szomorú tüneteket, melyek nem itt Magyarországon, hanem Ausztriában nagyon is élénken jelentkeznek, és azt a meglepően őszinte, és szerintem a valóságnak megfelelő, nyilatkozatot teszi, hogy nagyon sajnos körülmény az, hogy az 1867 : XII. t.-cz. megalkotásának negyedik évtizedében még most is nagyon számosan vannak olyanok Ausztriában, kik az 1867 : XII. t.-czikkel, a dualizmussal megbarátkozni nem tudnak. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ez tény. Ezzel szemben Magyarországon elvitázhatatlan és kétségtelen tény az, hogy a közjogi ellenzék részéről is gyakran támasztatnak olyan kívánságok és követelések épen a katonai kérdések terén, a melyek quasi az 1867 : XII. t.-cz. kifolyásai vagy annak szelleméből következnek. Tisza István t. képviselőtársam keztyüs kézzel szólott ezekről a kérdésekről. De méltóztassék nekem megengedni, hogy ennek folyományaként én talán egy kissé több őszinteséggel — lehet, hogy tévedek — próbáljam megrajzolni a jelenlegi osztrák viszonyokat. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.)