Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-287
2S7. országos ülés 1VU ségünk, és mely része az intelligencziának az, mely, sajnos, szintén létezik, és a melyre nemcsak hogy szükségünk nincs, de a melyre nézve egyenesen arra kell működnünk, hogy a politikai és társadalmi életben vezető szerepet ne vihessen, mert nem érdemes rá és nem kezeli azt kellőképen, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most, ha nézzük Magyarország népesedési viszonyait, a mai választójog mellett a feltétlen többség Magyarországon a kisgazdák kezében van, s miután Magyarország földmivelő ország most, és belátható időn belül földmivelő állam fog maradni, és itt a gyáripartelepek valami nagy felvirágozásra, elszaporodásra s ennélfogva a munkásosztály valamely lényeges felszaporodására egyáltalán még a közel jövőben kilátás nincs, —• akárhogy csináljuk meg a választójogot a jövőben, akkor is a kisgazdaközönség lesz majd többségben a választójog tekintetében Ha a; kisgazda 1848, vagy 1867 óta, a mióta áll az alkotmányos élet, nem használta fel államellenes czélokra a kezében levő erőt és hatalmat, ugy a jövőben, ha kiterjesztik a jogot, ha többen fognak szavazni, akkor is ő lévén többségben az országban, a jövőben sem fogja felhasználni azt államellenes czélokra, sem az intelligencziának letörésére. (Félkiáltások jobbfelöl: Attól nem féltjük őket!) Ha igen t. képviselőtársaim nem féltik az intelligencziát, ha nem kell félteni a magyar társadalmat attól, hogy államellenes tendencziákat hirdessen vagy a magyarság szupremácziája ellen törjön, ha nem kell ettől félteni a mi népünket, akkor miért nem adunk neki szavazati jogot, illetve az urak miért nem akarnak neki adni ? (Zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek, t. ház! Szabó István (nagyatádi) : Az bizonyos, hogy valami határának kell lenni a választói jognak, mert utóvégre nem adhatunk a kiskorúaknak, vagy a kóbor czigányoknak választói jogot. (Felkiáltások jobbfelöl: Ügy van ! Ez az !) Ugron Zoltán : Ezt mondjuk mi is ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) : Az általános, titkos szavazati jogot a gyakorlati életben eszményi értelemben megvalósitani lehetetlenség, ezt mi is tudjuk, a kik hivei vagyunk, és a határokat mindenesetre meg kell húzni; de miként nem tartanám helyesnek és igazságosnak, sőt jogtalanságnak tartanám, ha nekem nem volna szavazati jogom, épp ugy a másik egyszerű, szegény felebarátomra nézve is jogtalanságnak és igazság-' talanságnak tartom, ha nincs szavazati joga ebben az államban, melynek terheihez hozzájárul, (Igaz! Ugy van! balfelől.) sőt aránylag sokkal nagyobb mértékben és terhesebben, mint akármelyik nagy ura és gazdag embere ennek az országnak. T. ház ! A választói jog tekintetében én már, régóta várom a t. kormány nyilatkozatát, hogy tulajdonképen mi az álláspontja. Az ellenzéknél már kialakult az álláspont, itt az általános vá-' lasztói jog mellett van a többség. (Ellenmondás Q, jobboldalon.) Igenis, a képviselőház tagjainak november 13-án, hétfőn. 181 egy jórésze nyíltan állást foglalt az általános., titkos választói jog mellett. Vadász Lipót: De sokféleképen ! Szabó István (nagyatádi) : Most arra volnánk kíváncsiak, hogy a kormánynak mi az álláspontja, Ugron Zoltán : Várja a statisztikai adatokat! Szabó István (nagyatádi): Mert kereteknek tényleg kell lenni és sokat kell gondolkoznunk, hogy azok hogyan húzassanak meg ; de a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is ezt a javaslatot előkészíteni és vele az országgyűlés elé állani. En már régóta várom és sajnálom, hogy ennyi idő óta semmi bizonyosat nem tudunk. Mert itt nagy dolgokról van szó. Akárhogyan állitjükbe az eseményeket, az bizonyos, hogy a múltkori választásnál is megtörtént az, a mi megtörtént máskor is Magyarországon, hogy a kormány a pénz erejével tudta hatalmát megszerezni. Ez oly köztudomású dolog, melyet nem szükséges sokat emlegetnem. Lovászy Márton : Nem is tagadják! Szabó István (nagyatádi) : Már most, a képviselőháznak azok a tagjai, kik tiszta választást akarnak és saját meggyőződésére akarják bizni a lakosságnak, hogy kire szavazzon, a titkos választást követelik, mert ez az egyetlen ellenszere a visszaéléseknek a választáson ; míg azok, kik a hatalmukat pénzen vagy a választások másféleképen való befolyásolásával szerezték, nagyon természetes, hogy ha az ilyen hatalmat továbbra is meg akarják tartani, ennek a választói jognak ellenségei. Azt hiszem, hogy nem is a magyarság szupremácziája és az intelligenczia fölénye forog itt szóban, hanem a hatalmi kérdés az, melyen összeütköznek a vélemények a választói jognak titkosságát illetőleg. A kik a népakarattól nem félnek, a kik a népakarat egyenes és b ifolyás nélkül való megnyilatkozására akarják alapítani Magyarország jövő képviselőházát, azok a titkosságot akarják, a kik jiedig hatalmi eszközökkel, a már megszokott módokkal akarják a mai helyzetet továbbra is fentartani, azok a titkosságának ellenségei, mert a titkos szavazást befolyásolni nem lehet, a nyilvános szavazásnál pedig mindig több és több ember kerül a hatalom gyámkodása alá, mint ezt gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is mondotta. Hiszen nem is csoda, hogyha a kisgazdáknak szegényebb részét egynéhány hold felesfölddel, egy kis darab réttel vagy egy kocsi fával le tudják kötelezni, ugy hogy azután odaszavazzon, a hova parancsolják. Az a kisgazda rá van utalva a mi rossz birtokpolitikánk következtében arra, hogy a nagybirtokostól még negyedére és ötödére is kunyoráljon földet, kénytelen tehát választáskor ugy szavazni, a mint ráparancsolnak. Hasonló a helyzet az intelligencziának Itt ma már nemcsak,az alsóbb elemnél, hanem a magasabb állásúaknál is azt látjuk, hogy ha nem oda szavaznak, a hova a mindenkori kormány kívánja, előmenetelük, családjuk jövője és egész exisztencziájuk koczkán forog. Nem lehet tehát csodál-