Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

október 21-én, szombaton. 12 272. országos ülés IMll Lovászy Márton : Akkor ő is a koaliczióban ülne még most is ! (Zaj.) Sümegi Vilmos: A fele párt ott ült! A volt alkotmánypártiak mit szólnak élihez ? (Folytonos zaj. Elnök cse,nf/et.) Mezőssy Béía : ... hogy az a nagy politikai átalakulás, a mely Magyarország közéletének ezt az átváltozását idézte elő, nagyon kérdéses, hogy szükségszerüleg bekövetkezett volna-e. (Igaz 1 ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Csuha István : Ma nem lennének sehol sem ! (Zaj. Elnök csenget.) Mezőssy Béla; De én tovább megyek. Én irigylem Tisza István optimizmusát, a mely megnyilatkozik azon a téren, hogy ő azt mondja : fejleszteni kell minden körülmények között a hadsereget, meg kell adni a hadsereg számára mindazt, a mi a nemzettől követeltetik, jóllehet önmaga is elismeri, hogy ez súlyos terheket fog róni az országra . . . B. Madarassy-Beek Gyula: De szükséges! ; Mezőssy Béla: Nem értem. (Felkiáltások jobbfdől: Szükséges I) Kérem, kiegészítem szavaimat, hogy Tisza István szerint mindazt megadni szükséges. De 24 óra alatt nem lehetek abban a helyzetben, bármily lelkiismeretesen olvastam is át a beszédet, hogy minden szavát, a nélkül, hogy jegyzeteimbe betekinthessek, szószerint idézhessem. (Felkiáltások balíelől: Vadász Lipót sem olvasta !) Csuha István: Dehogy nem, neki az á Miatyánk-ja! (Derültség balfelől. Elnök csenget.) Mezőssy Béla: Irigylem Tisza István optimizmusát azon a téren, hogy ő nem fél, (Zaj. Elnök csenget.) mert ő azt mondja, hogy az a nagy világtörténelmi átalakulás, a mely 1867-ben bekövetkezett, a dinasztiát kihámozta minden olyan idegen érdekből, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Látjuk!) a mely a magyar nemzeti törekvésekkel ellentétes. Egy hang (jobhfelől.) : Nem ezt mondta ! Mezőssy Béla: Talán nem ugyanezekkel a szavakkal mondta, de ha kívánja igen t. barátom, el fogom olvasni, hogy hogyan mondta, (Halljuk:! Halljuk!) Azt mondta (olvassa) : ... >>Itt olyan nagyhatalom maradjon fenn és szilárduljon meg, a melynek már dimenzióinál fogva is egyenrangú és paritásos alkatrészei lehetünk és a melynek semmiféle olyan érdeke, semmiféle olyan ambicziója, semmiféle olyan törekvése nincs, a mely idegen volna reánk nézve.« (Mozgás és derültség balfelöl. Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Hál Fabriczius ?) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla: Az ilyen nagyhatalmat én is igen melegen és nagyon szívesen üdvözölném és' e nagyhatalom ekként való jellemzésének csak egy hibája van és, hogy ez a hibája van, azt mi magyar emberek — remélem, hogy jó magyar emberek vagyunk mindannyian —• őszintén sajnálhatjuk és ez az, hogy ez a szines és szép szappan-. buborék a valóságot nem fedi. (Ugy van! ügy van ! a baloldalon.) Mert hiszen ha ez igaz volna, ] akkor micsoda jogczimen követelné gróf Tisza ; István a saját programmjának junktimmal vagy junktim nélkül — sajnálom, hogy csak junktim nélkül — való megvalósítását; micsoda czímen követelné a zászló és jelvénykérdéseknek a paritásnak megfelelő rendezését és micsoda czimen panaszolná ő azt fel, — és beszédének ezzel a részével egyetértek — hogy még egy négyévtizedes gyakorlat hosszú tartama alatt is mindig akadnak Ausztriában olyan katonai körök, a melyek a magyar nemzeti iránynak és szellemnek a közös hadseregben való térhódítását féltékeny és idegenkedő szemekkel nézik ? A valóság ezzel szemben az, (Halljuk ! Halljuk. !) hogy a külügyek és a hadügy terén a paritásnak, az állami egyenjogúságnak semmiféle nyoma a világon nincs, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy nem fogom-e untatni a t. házat (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) ha hosszasabban kiterjeszkedem erre a kérdésre ; de szeretnék az egész beszéddel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk) Hát, t. .képviselőház, hiszen hogyha ez igaz lenne, hogyha a paritás ezen a vonalon, t. i. a külügy és a hadügy terén meglenne, akkor, bocsánatot kérek, nem lett volna módja és alkalma gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök urnak, a mikor a pénz ügyi-bizottságban ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk, azt mondani, hogy a kilenczes-bizottság progransmja tulajdonképen végre van hajtva, kivéve a zászlóés jelvény-kérdéseket, a mely kérdések nem is olyan lényegesek, mert csak a külsőségekre vonatkoznak. (Mozgás a baloldalon.) Csakhogy, t. képviselőház, ezek a külsőségek azok, a melyeknek hiányában kétségtelenül a közös ügyek és a hadügyek egész vonalán érezzük azt, hogy államiságunk és annak kifejezése csak egy fikció és nem élő valóság. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már 1868-ban — és erre az adatra tisztelettel kérném, a t. többség figyelmét, mert hiszen határozati javaslatom, a melyet be fogok nyújtani, ezzel lesz kapcsolatos — egy eléggé konzervatív felfogású férfiú, Zichy Antal, a delegáczió előadója, javaslatot tett arra nézve, hogy a magyar államiság magyar nemzeti jellege — tehát már 1868-ban a magyar államiságot, tehát nem a tipust, nem a nemzetiséget és nem a fajt, a mint most Auffenberg hadügyminister ur (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A típus! Zaj.) emelte ki — a hadihajók lobogóin is kifejezésre juttattassék. Érdekes, hogy Tegethoff altengernagy e kívánságot rögtön teljesíthetőnek találta. Deák azonban — és ezt szóról szóra kívánom idézni — azon nézetének adott kifejezést, hogy (olvassa) : »A hadihajók lobogói és a szárazföldi seregek zászlói szoros kapcsolatban álló ügyek, a melyek a magyar hadseregnek folyományai és azzal együtt járnak. Mindez együtt tárgyalandó a védrendszer átalakításakor a magyar országgyűlésen ; ott lehet és kell határozni erről a kérdésről és nem a delegáczióban<<.