Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-287

2H7. országos ülés 1911 alapok kezelése körül semmiféle szocziális érzéket, agy, a mint azt a XX. század szocziális követelményei megkívánnák, nem tapasztalok. Tapasztalok ellenben olyan elavult bürokratikus adminisztrácziót, a mely nem méltó az államhoz és a mely lehetetlen egy üzemi ágnál. Utalnom kell arra is, hogy az elmúlt évtizedekben a vallási és tanulmányi alapok úgyszólván gazdátlan jószágok voltak; egész regék terjedtek el arról, hogy milyen kortesizü, milyen ajándékozási izü bérletek köttettek a régebbi időben, hogy milyen potom áron adták ki bérbe ezeket a birtokokat és hogy mennyi ember van Magyarországon, a ki nagy vagyonát a vallási és tanulmányi alajjok bérletéből szerezte, maguk az alapok pedig mindig szűkölködtek kellő jövedelem hiányában. Mindezek azt bizonyítják, hogy a vallás- és tanulmányi alapok kezelése tekintetében változtatni kell a helyzeten, és ha változtatni kell a helyzeten, akkor a XX. században, a népjogok kiterjesztésének korszakában, a midőn szabadságot, függetlenséget, minél több jogot kivan unk az egyeseknek, az egyes társadalmi rétegeknek, ez a módosítás, ez a rendszerváltoztatás nem lehet más, mint az: megalkotni széles hatáskörrel a katholikusoknak országos autonómiáját, megadni mutatis mutandis a katholikusoknak azt, a mit — örömmel állapítom ezt meg — más felekezetű honfitársaink már évek óta élveznek, megadni ezt az autonómiát széles hatáskörrel, mert látjuk a tényt, hogy a mig a magyarországi vallás- és tanulmányi alajaokat rosszul kezelik, addig az erdélyi státus a maga vagyonát fényesen kezeli. (Igaz! Ugy van!) És ha felkérem az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister urat épen most, azoknak a napoknak egyikén, a midőn itt az ország legkülönbözőbb részeiből sok ezer katholikus polgártársunk megjelent, hogy a katholikus nagygyűlésen az autonómia mellett állást foglaljon, egyúttal üdvözlöm a minister urat, hogy megjelenésével az autonómia mellett demonstrált. JJe kérem, hogy ez a demonstráczió ne maradjon csak demonstráczió, hanem váltsa az igét testté, és azt az általa és a kormány által annyiszor megígért országos katholikus autonómiai törvényjavaslatot minél előbb terjeszsze a képviselőház elé. (Elénlc helyeslés bálfelöl.) Kénytelen vagyok áttérni egy másik kérdésre is, a melyet ezen képviselőház általános költségvetési vitája során szó nélkül hagynunk még sem lehet, és ez az általános drágaság kérdése. Az általános drágaság kérdéséről már ismételten nyilatkoztam itt a házban. Múlt év szeptember havában interpellácziót terjesztettem elő, de a t. munkapárt kormánya, a munka szent jegyében nem tartotta érdemesnek erre az interpelláeziómra választ adni. Az igen tisztelt kormány azonban legújabban kénytelen volt a drágasággal foglalkozni és kénytelen ma is foglalkozni egy vonatnovember 13-án, hétfőn. 171 kozásban. Ez az argentínai hus kérdése, Előrebocsátom, hogy ón a huskérdést és különösen az argentínai huskérdést az egész általános drágasági kérdés keretében igen kis részletkérdésnek tartom, (Helyeslés balfelöl,) mert hiszen tudjuk, hogy a hus táplálkozáshoz szükséges ugyan, de a megélhetésre a húson kívül még ezer és ezer czikkre van szüksége az embereknek. Az argentínai hus kérdése csak annyiban bír nagy fontosággal... Rosenberg Gyula: Hogy az Austro-Americana-nak legyen behozatala! Gr.. Batthyány Tivadar: ... miként a múltkor már egyszer emiitettem, hogy az AustroAmericana-nak legyen behozatala és hogy az amerikai huströszt igenis tért foglaljon itt, beüljön ide Magyarországba és Ausztriába, hogy azután, ha egyszer itt tért foglalt, ha itt berendezkedett, a maga önző czéljaira a húsárakat tetemesen felemelje. Rosenberg Gyula: Tisztán felfujt üzleti kérdés az egész! Gr. Batthyány Tivadar: Egészen igaza van t. barátomnak, Rosenberg Gyulának, hogy ez részben egy külföldi trösztnek, részben az AustroAmericana társulatnak magánérdeke. Én azonban ma sem zárkózom el attól,— a mint a múltban sem zárkóztam el, — hogy a mennyiben ideig-óráig bizonyos árszabályozó, árcsökkentő hatása lehet annak, ha pár parthie húst ideiglenesen, egyszer, de állandóság jellege nélkül behozhatnak, bizonyos feltételek mellett ezt a husbehozatalt megengedjék, mert a nagy drágaság terén minden esetre arra is kell néznünk, hogy az árakat lehetne csökkenteni. Hát, t. képviselőház, az egész argentínai hus kérdéséből, a mely tulajdonkéjjen Ausztriának egy magyarellenes akcziőjává alakult át, ebből az argentínai huskérdésből egy nagy előnye van az országnak, hogy most már azok a t. urak is, a kik a 67-es alapon és a közös vámterület alapján állanak, saját tapasztalatukból meggyőződhettek arról, és tisztán láthatják, véleményt alkothatnak maguknak felőle, hogy a gazdasági téren együtt maradhatunk-e tovább Ausztriával, igen vagy nem ? . Egry Béla: Isten ments! Gr. Batthyány Tivadar: Azt hiszem, hogy, a kik tárgyalnak az osztrák kormánynyal s látják és tapasztalják ebben a kérdésben azt a véghetetlen önzést, az előzékenységnek azt a teljes hiányát, a melyet Ausztria velünk szemben tanúsít, hogy ezek az urak, ha talán politikai indokokból nem is mondják ki, de belsejükben érzik és megérlelődött már bennük az a meggyőződés, hogy ideig-óráig politikai, dinasztikus indokokból fenn lehet tartani talán még a közösséget a gazdasági téren, de bekövetkezik, még pedig nem is a messze jövőben az az állapot, hogy kénytelenek lesznek Ausztria ós Magyarország között a vámvonalat felállítani, mert különben egymás hajába kapunk és ugy megyünk, oly 22*