Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-287

no 2S?. országos ülés íltil november 13-án, hétfőn. Valahányszor itt tárgyalásról van szó, a t. képviselő urak a túloldalról rögtön kivonulnak, bizonyítván ezzel . . . (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vermes Zoltán : Ott vannak a szekszárdiak a karzaton és hallgatják. Gr. Batthyány Tivadar: A szekszárdiak ott vannak, és én azt kivánom az igen t. közbeszóló képviselőtársamnak, hogy egész Magyarország legyen olyan elvhü nemzeti függetlenségi, mint a szekszárdiak, és akkor nem lesz itt munkapárt. . . (Derültség a jobboldalon. Taps a szélsőbaloldalon.) Hock János: Vermes, nem szabad vermet ásni, mert magad esel bele. Richter János: önök is kevesen vannak ! Elnök : Kérek csendet! Méltóztassanak meghallgatni a szónokot! Gr. Batthyány Tivadar: Azt mondja Richter képviselő ur, hogy mi is kevesen vagyunk. Négy hónapon át itt volt pártomnak háromnegyed része nap-nap mellett . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: ... teljesítették kötelességüket, és azzal a harczczal, melyet folytattunk, elértük, kivívtuk, kicsikartuk önöktől, hogy most igenis a költségvetést tárgyaljuk az ország javára. (Helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon.) Elnök : Nagyon szépen kérem, méltóztassanak már tárgyalni a költségvetést. B.Podmaniczky Endre: Halljuk a költségvetést! Gr. Batthyány Tivadar: Nekem az az elvem, hogy ha egy képviselőtársam hozzám kérdést intéz, vagy megkritizál engem hangosan a fórum előtt, akkor én válaszolok rá, mert ezt az illendőség és az én egyéni reputáczióm megkívánja. (Helyeslés balfelöl. Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Ezen kis inczidensek után legyen szabad most már rátérnem arra a témára, melylyel kezdeni akartam beszédemet. A törvény előírja, hogy a költségvetést idejekorán kell beterjeszteni, és olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek egész nyilvánvalólag kötelességévé teszik a törvényhozásnak, hogy a költségvetést idejekorán tárgyalja és ha lehet, természetesen le is tárgyalja. Elénk emlékezetemben van, habár egyetlen obstrukczióban sem vettem eddig részt, — kivéve a mostanit, melyben résztvettem és részt fogok venni ezentúl is teljes erővel, ha kényszerítenek — élénk emlékezetemben van, hogy valahányszor akár obstrukczió miatt, akár bármely más okból a költségvetés le nem tárgyaltatott és ex-lex-be jutott az ország, épen azon körökből, melyek ma a t. kormány és munkapárt köré csoportosulnak, a legélénkebb sajnálkozás és a legerősebb kritika hangzott el arról, hogy mit müvei az ellenzék, minő kárt okoz az országnak azáltal, hogy költségvetésen kívüli állapotot idéz elő. Most azután, midőn mi, az ellenzék a költségvetés idejekorán való letárgyalását szorgalmaztuk, heteken át folyt itt egy harcz az ellenzék és a ,koraiam-, ellenzék és többség, ellenzék és gróf Tisza István között arra nézve, hogy tárgyaljuk-e a költségvetést vagy nem, és előállt több mint 40 évi ujabb alkotmányos életünkben az a különös eset, hogy a kormányt és a többséget nekünk ellenzéknek kellett hajtanunk, hogy a törvénynek és az ország érdekeinek megfelelően a költségvetést tárgyaljuk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Midőn ezt megállapítom, külön hangsúlyozni kivánom, hogy nézetem szerint közöttünk béke nincs, hanem van egy az ország érdekében megkötött fegyverszünet. Kijelentem, hogy e fegyverszünetet a magam részéről és mindnyájan a leglojálisabban be fogjuk tartani; kijelentem azt, hogy miként a költségvetés tárgyalását lehetővé tettük, az ellenzék készséggel hozzá fog járulni ahhoz is, hogy minden egyéb közérdekű, a köznek szolgáló ügy e házban tárgyaltassék. Székely Ferencz igazságügyminister: Az életbeléptetési törvény! Gr. Batthyány Tivadar: De kijelentem azt is, hogy a mennyiben e fegyverszünet lejár a nélkül, hogy nem a mi, hanem az ország és a nép érdekében álló megállapodás létrejönne, ugyanazzal az erélylyel és kitartással fogjuk felvenni a harczot. a, melylyel azt négy hónapon át folytattuk. Kijelentem azt is, hogy a 242. §. mikénti alkalmazása minket parlamenti törvényes harczunkban megbénítani vagy akadályozni nem fog. (Helyeslés a szélsíbdloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy mielőtt beszédem főtárgyára, a mai helyzetet domináló kérdések fejtegetésére rátérnék, néhány oly kérdésről nyilatkozzam, melyek nézetem szerint megoldandók, melyek elsősorban és különösen érdeklik ennek az országnak lakosságát. (Halljuk!) 1867. óta ebben a képviselőházban évrőlévre elhangzanak követelések, sürgetések az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása iránt. Én az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását két irányban kivánom: elsősorban a római és a görög katholikus felekezetek országos autonómiájának megvalósításában, másodsorban pedig a ptrotestáns egyházak anyagi kielégítésében. En, mióta ennek a háznak tagja vagyok, mindig .sürgetőleg megkívántam ezeket, és ha most a katholikus autonómia megvalósítását különös határozottsággal kell sürgetnem, teszem ezt azoknak a tapasztalatoknak alapján, melyeket, mint a szegszárdi választókerület képviselője, ebben az évben a vallásalap kezelése körül észleltem. En már ismételten interpelláltam a vallás- és tanulmányi alap kezelésének kérdésében és rámutattam arra, hogy az egyszerűen abszurd és lehetetlen állapot, a hogy ma az állam ezeket a vagyonokat kezeli. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek az alapok oly csekély jövedelmeket produkálnak, hogy évről évre óriási vagyonok kallódnak el a nélkül hogy az ország, a nélkül hogy a nép, a nélkül hogy az egyház javára fordíttatnának. Ma a vallási és tanulmányi