Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-287

Z87. országos ülés 1911 november 13-án, héifon. 163 utón át kell tennie vagy ki kell adnia a kérvényi bizottságnak. (Felkiáltások a jobboldalon: Az van benne! Ellentmondás a szélsőbalon.) Én tehát arra kérem a t. elnök urat, hogy ugy mint a tegnapelőtti és a legutóbbi ülésekben is javaslat tétetett az előterjesztett kérvényekre vonatkozólag, méltóztassék most is javaslatot tenni arra nézve, hogy a kérvények, illetőleg feliratok a házszabályok 242. §-a értelmében adassanak ki a kérvényi bizottságnak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Polónyi Géza ". A házszabályokhoz kérek szót. T. képviselőház! Minthogy tudom, hogy (Zaj jobbról. Az elnök csenget.) ez kontroverz kérdés, a mely a pártok között létesitendő békénél bizonyára szerepelni fog és eldöntésre vár, kegyeskedjék megengedni a t. ház, hogy néhány szóban elmondjam álláspontomat a házszabályokra vonatkoztatva, hogy mi a véleményem és mit ajánlok én a t. képviselőháznak tovább követendő eljárási szabályként. Meggyőződésem szerint a 242. §-a a házszabályoknak imperative rendek, hogy a kérvények felolvasás nélkül a kérvényi bizottsághoz küldendők. (ügy van ! a jobboldalon.) Ez tehát kétségen felül álló dolog, hogy a kérvényt, ha a ház elnöke által a megfelelő ellenjegyzés mellett, vagy pedig, ha hatóságoktól jön, közvetlenül az elnök által beterjesztetik, hogy azt a kérvényt a kérvényi bizottsághoz kell utasítani. A kérdés nem is ez, hanem az : van-e a háznak joga, azonkivül, hogy teljesiti a házszabályoknak imperativ rendelkezését, mely szerint a kérvényt a kérvényi bizottsághoz utasitja, más bizottsághoz is utasítani a kérvényt, igen vagy nem ? Ez az eldöntendő kérdés. Erre nézve pedig tiszteletteljes véleményem az, hogy elsősorban a házszabályok 242. §-a e tekintetben semmiféle tiltó intézkedést nem tartalmas. Ha a'* ház | önmagát valamely jognak gyakorlatától el nem tiltja, természetesen minden képviselőnek fennáll a joga, hogy a házszabályok értelmében ezt Avagy amazt indítványozhassa. A házszabályoknak világos rendelkezései és az eddigi gyakorlat is amellett szólnak, hogy igenis van helye a kérvény más bizottsághoz való utasításának, azonkivül, hogy az a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Nevezetesen szives figyelmébe ajánlom a t. ház mélyen tisztelt elnökének, hogy a házszabályok 126. §-a világosan rendelkezik a felől, hogy a ház nemcsak az ott megállapított állandó bizottságokat alkotja meg, de joga van minden egyes ügyre nézve vagy az ügyek különleges természetéhez képest az ügyek egyes nemeire nézve külön. bizottságok kiküldését elrendelni. Ez világos házszabály, a 126. § ezt világosan rendeli, és ebből kifolyólag természetes, hogy mikor az a kérdéses ügy felmerül, akkor joga van a háznak a felett határozni, vájjon kiván-e esetleges külön bizottságot kiküldeni, igen vagy nem 1 Hiszen vannak specziális tárgyak, melyekre egy állandó szakbizottság nem is illetékes véleményt alkotni, hogy egyebet ne mondjak, ha pl, az aviatikának nagy kérdései felmerülnek a hadügygyei kapcsolatban. Nem akarom untatni a t. házat példák felsorolásával, csak annyit akarok konstatálni, hogy a házszabályok nemcsak nem tiltják a külön bizottsághoz való utasítást, de ez a szakasz kifejezetten rendeli, hogy joga van a háznak minden egyes ügyre nézve külön bizottságot is kiküldeni, s igy természetszerűleg joga van, hogy azt más bizottsághoz is utasítsa. A házszabályoknak 218. §-a pedig világosan rendelkezik a felől, hogy ha az illető tárgy, mely napirenden van, már letárgyaltatott, azután mindig joga van a háznak más bizottsághoz is utasítani az ügyet, mint a mely azt eddig tárgyalta. A háznak tehát joga van a kérvényi bizottság által letárgyalt ügyet is annak letárgyalása után más bizottsághoz utasítani. Mit mond ezenkívül a közel negyven esztendei praxis 1 Azt mondja, hogy valahányszor kérvény került a ház elé, mely specziális ügyre vonatkozott, avagy oly ügyre, mely törvényjavaslattal vagy bizottságok előtt való más tárgygyal kapcsolatos, akkor, még ha a kérvényi bizottsághoz küldetett is, az illető bizottsághoz kellett annak az aktának mennie és az mutatta be a kérvényeket. Hogy egyebet ne mondjak, méltóztassék csak megfigyelni a legutóbbi bankvita alkalmával történteket. Nem a kérvényi bizottság mutatta be nekünk a kérvényeket, hanem a bankbizottság, és itt feküdtek a ház asztalán az összes kérvények. Ennélfogva, miután tilalmi intézkedés nincs, mely más bizottsághoz nem engedné küldetni a kérvényeket, másrészt pozitív rendelkezései vannak a házszabálynak, melyek megengedik, hogy más bizottság is alkottassák, ezenkívül pedig egy állandó joggyakorlat bizonyítja azt, hogy a kérvényi bizottságon kivül, sőt nem ritkán annak teljes mellőzésével adattak ki az akták más bizottságnak — nem volna helyes, ha a ház e jogok tekintetében, bármilyen technikai obstrukezióra való tekintettel, olyan álláspontot foglalna el, — mert engem csak ez érdekel — hogy a ház saját jogait korlátozná, a melyek nemcsak a házszabályokba nem ütköznek, nemcsak annak szellemével nem ellenkeznek, hanem egyenesen és világosan a háznak biztosított jogai. De hiszen méltóztatnak látni, hogy ha valamely obstrukezió ezt saját czéljainak szolgálatára fel akarja használni, az iránt csak nem lehet kétség, hogy joga van a házszabályok szerint például javasolni azt, hogy a kérvényi bizottság záros határidőben mutassa be jelentését. (Ugy van! balfdől.) Ennél már ott vagyunk, hogy e felett vitának és névszerinti szavazásnak van helye. Az is kétségtelen, hogy a 126. §. alapján minden egyes kérvénynél jogom van a házszabályok szerint indítványozni, hogy az egy külön megalakítandó bizottságnak adassék ki. Azt hiszem tehát, ezek után jogom van arra a konklúzióra jutni, hogy a háznak eddigi mélyen t. elnöke a házszabályok tekintetében semmiféle sérelmet nem követett el akkor, mikor igenis 21*