Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-286
158 280. országos ülés i'Jlí november 11-én, szonibaíon. tések és irományok bemutatását, azután pedig a költségvetési vita folytatását. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Helyeslés.) Ha igen, akkor a napirendet igy megállapítottnak jelentem ki. Most pedig mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) E!nök : Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellácziók. Mihályi Péter jegyző: Ráth Endre ! (Nincs itt!) Gróf Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy ismét kénytelen -vagyok egy közalapítványi ügygyei kapcsolatos kérdésben a t. ház figyelmét egy interpelláczió keretében felhivni. De bármennyire sajnálom is. hogy igy — mondom kénytelen vagyok a t. ház idejét igénybe venni, mégis kijelentem azt is kötelességszerüleg országos és közérdekben, hogy nem hiszem, hogy mai interpellácziómmal befejezném előterjesztéseimnek azt a sorozatát, a melyet a közalapitványi kezelések ügyében közérdekből a ház elé terjeszteni kénytelen leszek. Már ismételten utaltam arra, hogy a vallásos tanulmányi alapok kezelése körül nézetem szerint oly lehetetlen, ósdi, elavult bürokratikus és a mellett — nem akarok erős kifejezést használni — de legalább is indolens eljárást tapasztalok, hogy ezzel szemben kötelességem a minister urat itt az ország szine előtt is ismételten figyelmeztetni, hogy a vallás- és tanulmányi alapok kezelésének ügyét vegye végrevalahára a kezébe, rendezze ezeket az ügyeket és gondoskodjék arról, hogy ott a középkori, ósdi bürokratizmus helyébe egy modern kezelés tétessék, annál is inkább, mert ez oly resszortja a minister urnak, a mely amúgy is csak közvetve áll parlamenti felelősség alatt és a mellett oly resszort is, a melynél, minthogy vagyonkezelésről van szó, a gyors és üzletszerű kezelés módjának behozatala elkerülhetetlen. Ennek az előrebocsátása után, mielőtt reátérnék interpelláczióm tárgyának előterjesztésére, legyen szabad még egy kérést intéznem a kormány összes tagjaihoz. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőház napirendjének tanúsága szerint 103 interpelláczió vár válaszra. (Igaz! 11 gy van! a szélsőbaloldalon.) Ha méltóztatnak (ízeket az interpellácziókat egy kis figyelemmel kisérni, meggyőződhetik a háznak minden tagja arról, hogy igen sok országos kérdésnek elintézéséről van szó. Van ezek közt igen sok olyan specziális helyi érdek is, a mely talán országos szempontból véve, kevésbbé fontos, de az illető érdekeltekre annyira életkérdés, hogy azok az interj)ellácziók megérdemlik, sőt kötelessége is az igen t. kormánynak, hogy e kérdésekkel a kormány t. tagjai foglalkozzanak. A házszabályok pontosan előírják, hogy milyen határidőn belül kell az interpellácziókra válaszolni. Eddig sem volt az interpellácziókra adandó válaszok késedelmessége indokolható, de volt a t. minister uraknak egy, — bocsánatot kérek a kifejezésért — fügefalevelük, takarójuk, t. i. azt mondhatták, hogy nem akarják az interpellácziókra adandó válaszokkal az obstrukcziót előmozdítani. A szabály szabály, t. képviselőház, azt minden körülmények között meg kell tartani. De most, a mikor a fegyverszünet, a munka jegyében megköttetett, azt hiszem, elvárhatjuk a ház minden oldaláról az igen t. minister uraktól, hogy az interpellácziókra minél nagyobb számban és minél előbb megadják a válaszokat. (Helyeslés balfelől.) Ezeknek az előrebocsátásával, bátorkodom lehető rövidséggel interpelláczióm tárgyára áttérni. (Halljuk ! Halljuk !) Sió-Agárd tolnavármegyei községben egy római katholikus iskola áll fen, és ugyanazon község határában a vallásalapitványnak van egy uradalma. Ez az uradalom a canonica visitatio nyilvánvaló, világos szavai szerint kötelezve van arra, hogy a római katholikus iskola és a római katholikus kántortanitói lakás épületét jókarban tartsa fenn. Ez az épület már több év óta romlásnak indult, tatarozásra szorul, és ma már a helyzet olyan, hogy ha egyhamar ezt az épületet tatarozni nem fogják, a közigazgatási hatóságok kénytelenek lesznek, a közbiztonság okából, az iskolát bezáratni, és ezáltal a gyermekekre nézve az oktatást lehetetlenné tenni. Ez a kérdés a tolnavármegyei közigazgatási fórumokat tudomásom szerint már két izbon végigjárta. A közigazgatási fórumok ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, a melyre a község, hogy t. i. a canonica visitatio világos szavai és rendelkezései szerint a vallásalapitványi uradalom köteles az épületnek tatarozásáról gondoskodni. Ez az ügy már hónapok és hónapok óta fekszik a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban. A nyáron volt szerencsém a községi elöljáróságot küldöttségileg gr. Zichy János minister ur elé vezetni. Kérvekértük, hogy a közoktatás, a népnevelés, a község békéje és nyugalma és az igazság érdekében is intézze el azt a kérdést. A t. minister ur azzal az előzékenységgel, mely őt jellemei, a legszivélyesebben és előzékenyebben fogadta a küldöttséget ; oly nyilatkozatot tetszett ott tenni, a melyben bizonyos mértékig ő is elismerte, hogy nézete szerint a vallásalapitványi uradalom kötelezettsége nem tagadható, az uradalom kötetes ezt az iskolát tatarozni. Ennek daczára hónapok multak el, itt vagyunk a tél küszöbén és az épület tatarozására nézve a minisztérium mindez ideig nem intézkedett. A kérdés annál kényesebb, mert itt a minister, a ki végső fokban közigazgatásilag dönt, egyúttal, mint az alapítványok legfőbb kezelője, érdekelt fél is ; igy tehát, ha a ministerium nem dönt, közelfekvő a gyanú, — nem az én lelkemben, de künn a népben — hogy a vezetése alatt álló intézmény rnegterheltetéséről lévén szó, huzzahalasztja az ügyet. Legutóbb is irták nekem ebből a községből, hogy nem történt ez ügyben még