Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-286

184 %86. országos ülés 1911 november 11-én, szombaton. felel meg a nemzet igazi akaratának, nem fejezi ki a nemzet igaz, meghamisitatlan közvéleménvét. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Minduntalan felhangzott ez a kifogás, vagy az egyik, vagy a másik oldalon, hogy itt tulaj donképen a nemzeti akaratnak meghamisítása nyilvánult meg, vagy felhangzott az a kifogás, hogy azok a csekély rétegek, a melyek a nemzeti akaratnak a mostani választójogi rendszer mellett kifejezést adni hivatva vannak, nincsennek hivatva a nemzet igazi akaratát képviselni és azt kifejezésre juttatni. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) így történt, t. képviselőház, hogy a lefolyt tiz év során ezeket a kérdéseket dűlőre juttatni, megoldani nem sikerült és most, a mikor ennek a tiz évi ciklusnak utána vagyunk, azt kell tapasztalnunk, t. képviselőház, hogy a tiz esztendőnek nehéz, keserves politikai küzdelmei között, a melyek nagy megrázkódtatásokat okoztak és a melyek meggyengítették ugy a királyi hatalom erejét, mint a hogy megbénították a nemzet fejlődését is, visszatértünk a kiinduló ponthoz, hogy banálisan fejezzem ki magamat, ott vagyunk, a hol voltunk és a kérdés megoldása egyetlen egy lépéssel sem jutott előbbre. Ma is erősen fennállanak az ellentétek a király és a nemzet között, gyengitetlen erővel áll egymással szemben az a felfogás, a melynek pedig mindkettőnek az érdekében ki kellene egyenlitődnie. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Én azt állítom t. képviselőház, hogy ha az állapotok igy maradnak, akkor megoldást mi nem is fogunk találni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbalolda'on.) A megoldás, az én meggyőződésem szerint, csakis két fontos előfeltételnek bekövetkezése esetén lehetséges. Es ez a két előfeltétel az, hogy a király . . . Polónyi Géza: Nem vagyunk tanácskozásképesek, elnök ur ! (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : így érdeklődnek a vita iránt I) Gr. Batthyány Tivadar: Jobb is a szavazás, az bizonyos ! Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Eddig az volt a baj, hogy nem beszéltünk ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! (Zaj.) Tessék a t. képviselő urnak folytatni beszédét. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Csendet kérek, t. képviselőház ! Lovászy Márton : Mondottam, t. képviselőház, és erre meglehetős súlyt is helyezek, hogy erős meggyőződésem szerint, sőt merem állítani, pártunknak erős meggyőződése szerint a véderő kérdésében megoldásra csak akkor találhatunk, ha két fontos előfeltétel következik be. Az egyik az, hogy a királynak módjában álljon megismerni a nemzet meghamisitatlan akaratát, (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) módjában álljon megismerni a nemzet hamisitatlan, szabadon megnyilatkozó és egyetemes akaratát, (Igaz I Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a másik feltétel pedig az, hogy a nemzetnek is módjában álljon, ennél a megegyezésnél, az ő oszthatatlan, az ő egyetemes és szabadon megnyilatkozó akaratának teljes súlyát latba vetni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mig, t. képviselőház, a nemzeti akaratnak megnyilatkozásában a mostani ingatagságot látjuk, a mig annak érvényessége ellen akár egyik, akár másik oldalról ezeket a jogos kifogásokat felhangozni halljuk, addig nem kívánhatjuk, hogy ezekben az alapvető, talán századokra kiható kérdésekben a megegyezés a király és nemzet között létrejöjjön. (Igaz! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) Ennélfogva nem véletlen, hanem a dolgoknak lényeges összefüggése hozza magával, hogy a véderőreform a választói jog kérdésétől elválaszthattam (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mielőtt a választói jog rövid fejtegetésébe bocsátkoznám, szintén igen röviden bírálni kívánom a t. kormány eljárását, a melyet a katonai kérdésnek s vele összefüggésben a választói jog kérdésének kezelésében tanúsít. És itt sajnálattal kell konstatálnom, hogy az igen t. kormány, elsősorban pedig annak felelős feje, az igen t. ministerelnök ur, épenséggel nem állott feladatának magaslatán, sőt az eddig lezajlott események hatása alatt ma már bátran állíthatjuk, hogy a kormány e nagy kérdések megoldására képtelennek bizonyult, (ügy van I a szélsőbaloldalon.) Az első hiba, a melyet a kormány a véderő kérdésében elkövetett — a mi azonban a politikai életben mindig nagy hiba — az, hogy teljesen egyoldalúan fogta fel a kérdést, (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Ugyanis, mikor e kérdés megoldásához fogott, egyoldalú, tisztán dinasztikus szempontból le akarta verni a nemzetet, még pedig nem a dinasztia valódi érdekéből merített felfogással, hanem bizonyos előítéletes felfogással, hogy ez által a nemzet hozzon meg ugyan minden áldozatot, de ezzel szemben minden nemzeti törekvés hosszú időre némuljon el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ma már megállapíthatjuk, hogy a kormánynak ez a törekvése tökéletes kudarezot vallott; a lezajlott tiz esztendős nagy és nehéz küzdelemben király és nemzet egyenlő erejű faktornak bizonyult, ugy hogy teljesen tévesnek bizonyult a kormány kiindulópontja, a mikor ezt a küzdelmet a nemzet leverésével, a nemzeti vágyok elfojtásával akarta folytatni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel összefüggésben elkövette az igen t. kormány a második hibát, hogy rosszul ítélte meg a parlamenti viszonyokat. Mi, mielőtt ez a véderőj avaslat ide a ház elé hozatott, figyelmeztettük az igen t. ministerelnök urat, hogy ez a javaslat ebben a képviselőházban legyőzhetetlen akadályokba ütközik és hogy az igen t. ministerelnök ur igen rosszul itéli meg a politikai helyzetet, a mikor azt hiszi, hogy azok könnyű szerrel keresztül lesznek vihetők és ezzel együtt a ministerelnök ur téves informácziókat ad ott, a hol neki informácziókat kell adnia, ha ilyen alaptalan biztatásokkal szolgál. A ministerelnök ur ezeket a figyelmez-