Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-286

152 286. országos ülés i9li november il-tn, szombaton. Bosznia megszerzésére fordítottunk, másrészt ennek a gazdasági előnynek érvényesülését is a legnagyobb mértékben devalválj osztrák féltékenység és kapzsiság, a mely a maga nagyobb, gazdasági erejével arra törekszik, és pedig sikerrel törekszik arra. hogy Bosznia területéről a magyar gazdasági törekvéseket egészen kiszorítsa. (Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Abrahám Dazső : Látjuk a bosnyák vasútnál! Sümegi Vifmos: Egy bankot sem akartak engedni ! Lovászy Márton : Ugy bogy, t. ház, Bosznia annexiója és ez az egész bosnyák kaland csupán arra volt jó, hogy Ausztria és Magyarország közt a nagyon sürüen előforduló súrlódási pontokat egygyel és pedig egy nagyon súlyossal szaporítsa és ott oly politikai törekvéseket teremtsen meg, a melyeket én túlságosan komolyaknak és veszedelmeseknek nem tartok, de a melyek ellenfeleinkben azt a hitet kelthetik fel, hogy e törekvések, t. i. a trialisztikus törekvések, alkalmasak arra, hogy a magyar nemzet politikai törekvéseit velük paralizálni lehessen. Ezért mondom, hogy a magyar nemzet a véderő tekintetében, azt hiszem, leginkább és elsősorban a honvédelem czéljait kivánja szolgálni és e tekintetben nem ismerhetem el azt, a mire sokszor történik hivatkozás, hogy az európai konstellácziók olyanok, a melyek szükségessé tennék reánk nézve a fokozottabb fegyverkezést. Hiszen mi azokat a nagy ellenségeket, a melyek ellen fegyverkeznünk kellene, nem látjuk sehol. Nem ismerek egyetlenegy oly hatalmasabb, veszedelmesebb európai hatalmat, a mely a mi integritásunkra nézve veszedelmesebb lehet. Azt hiszem, senki sem fogja tagadni, hogy Oroszország, a melynek a mi hazánk területére vagy a monarchia területére területi asjDÍrácziói sohasem voltak és most sincsenek, hogy ez az Oroszország immár maholnap az ő Balkán-aspiráczióíval is teljesen felhagy, mert hiszen másfelé, Ázsiában talál magának megfelelőbb területet az ő kétségtelen, elismerem, kulturális missziójának teljesítésére. A másik szomszédos nagyhatalommal, Németországgal, évtizedek óta szoros szövetségben állunk, ugy hogy, azt hiszem, komoly politikus fel nem teheti azt, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon, Elnök csenget.) hogy integritásunkat Németország felől komoly veszedelem fenyegeti. A harmadik, a mi itt számbajöhet, Olaszország, melynek lakossága körében és talán hivatalos politikája körében is kétségtelenül voltak bizonyos irredentisztikus mozzanatok, de épen a legújabb események czáfolták meg azt, hogy ezek az irridentisztikus mozgalmak komolyak lehetnek, mert Olaszország akezióképességét, expanzivitását egészen más iránj'ban fejti ki, a minek logikus következménye az, hogy azokról az aspiráeziókról, melyek a monarchia területére vagy a Balkánra terjednének ki, eo ipso kénytelen lemondani. (Helyeslés baljelől.) Ezzel, azt hiszem, elesik az a nagyon súlyos érv, melylyel Tisza István gróf a flottaszaporitást indokolta, mert azt hiszem, hogy a jelenlegi viszonyok közt ez érveit senki sem veheti komolyan. Ha ugyanis komolyan vennék azt, hogy a mi haditengerészetünket Olaszország támogatására kell erősítenünk, akkor nekünk első kötelességünk volna most hadihajóinkat Tripoliszba küldeni. (Igaz ! Ugy van I baljelől.) T. képviselőház ! Említettem, hogy nemcsak ezekkel az erkölcsi lealáztatásokkal jár a véderőnek mostani szervezete, hanem igen jelentékeny anyagi károsodással is. (Igaz I Ugy van I a szélsőbaloldalon.) E tekintetben olyan politikus véleményére hivatkozhatom itt, kit nem mint valami túlzó politikust ismerünk, Chorin Ferencz véleményére, (Halljuk ! Halljuk ! baljelől.), ki a delegáczióban több ízben mélyreható fejtegetések során a legfényesebben beigazolta, hogy milyen óriási károsodást szenved Magyarország azáltal, hogy a hadseregnek merev egysége folytán és a hadseregek intézményeinek túk^omó, nagyrészben Ausztriában léte folytán a magyar gazdasági életben a hadseregre fordított kiadásoknak sokkal csekélyebb része térül vissza, mint a mennyit Magyarország jogosan igényelhet. Csak nélikiij sort fogok felolvasni Chorin Ferencz egyik beszédéből, melyben nem is régen, 1908-ban ezt mondja (Olvassa,) : >>Az 1898-tól 1904-ig terjedő kimutatásokból megállapíthatom, hogy öt év alatt Magyarország a közös hadseregre befizetett összegekből nem kapott vissza 53 milliót. Ez az az összeg, mely Magyarországnak a kvóta arányában öt év alatt nem térült meg. Ha azokat az adatokat nézem. melyek az 1905. évi delegáczió előtt feküdtek, látom, hogy az állapot nem hogy javult, hanem rosszabbodott. 1905-ben hiányzott a hadsereg magyar kvótájából 2.3%, összegben 2,800.000 K. A flottánál a károsodás óriási volt, 17.3%, vagyis a külföldön elköltött összegek levonásával 9 millió korona, összesen 12 millió, összeadva a kettőt. Magyarország károsodása hat év alatt 70 millió koronára rug. Ez egy nagy kvótaemeléssel ér fel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha 1%-os kvótaemelés 3 millió koronát tesz ki évenkint és a károsodást átlag 12 millió koronában állapi tjük meg, akkor ez 4% kvótaemelést jelent. Azt nem lehet eltagadni, hogy Blagyarország közgazdasága, ezen idő alatt 70 millió koronával gazdagitotta Ausztria iparát. T. országos bizottság! Ez tűrhetetlen helyzet ! (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez igazán az ember vérét hozza forrongásba, mert Ausztria, ez a gazdag ország, nagy iparral, óriási nagy vagyonnal Magyarország köz£í El Z Cl £t S £1 £fl erejét gyengiti«. (Igaz! Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) A mikor egy ilyen mérsékelt és a 67-es irány. hoz tartozó politikus ennyire felháborodik azon az óriási megkárosításon, a melyet Magyarország hadseregének eme berendezkedése folytán szenvedni kénytelen, akkor megítélhetjük, hogy milyen mélyreható az a kár, a melyet Magyarország, ez az elmaradt, Ausztriánál sokkal szegényebb és