Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-286

áS6. országos ülés 1911 november íl-én, szombaton. 145 de arra, hogy a döntő-biróság eszméjét elfogadja, ez által az általános világbéke felé egy nagy lépéssel haladnánk előre, vagy legalább is megakadályoznék, hogy a közel jövőben kul tűrém berek egymásnak rontsanak és gyilkolják egymást azért, merfc az egyik, vagy másik nép, jobban mondva egyik, vagy másik dinasztia háborút üzen. Szerintem a háború egyáltalán nem lehet a népek érdeke, és hogy a nép nem is óhajt háborút, abban a tekintetben egyszerűen arra hivatkozom, hogy ha akár a t. honvédelmi minister ur, akár a t. élőadó ur, bejárná az országot és a nép közül megkérdeznének, mondjuk, egy millió embert, hogy akarnak-e háborút vagy nem. biztosithatom, hogy az egy millió közül nem akadna ötven, a ki azt mondaná, hogy háborút akar, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a ki pedig akar, azt nyugodtan internálhatnák valahová, mert nem gondolkozik józanul. Ha pedig azt mondják, én nem akarom a háborút, de a küleilenség akarhat, erre megint csak azt mondhatom, hogy kegyeskedjék elfáradni akár Németországba, akár Francziaországba, akár Angol országba, és megint elvegyülni a nép közé és megkérdezni, hogy ki akar közületek háborút; megint nem találnak majd egy millió ember közül ötvenet, a ki háborút akarna. Ebből világos, hogy a népek nem akarnál: háborút és nem is akarhatnak, mert hiszen háborúban a nép viszi bőrét a vásárra, a nép koczkáztatja vagyonát. Háborút ma másként elgondolni nem tudok, csak dinasztikus érdekből, (Ugy van.' a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sajnos a dinasztikus érdek nemcsak nálunk, de mindenütt túlteng. Nemrégiben volt alkalmam egy nevesebb amerikai polgárral beszélni, a ki egyszerűen azt mondta : Kern tudom megérteni, hogy 400 millió ember izzad, fárad és dolgozik 12 dinasztia érdekében. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy én talán Nagy György katonái közé csaptam fel, hogy nem vagyok dinasztikus érzelmű. Igenis ez idő szerint dinasztikus érzelmű vagyok, én a czivilistát akár megduplázom, legnagyobb tisztelettel és hódolattal vagyok a dinasztia iránt, s csak azt kifogásolom, hogy ily katonásdira száz meg száz milliót vagyunk kénytelenek áldozni azért, hogy a dinasztia hatalmát fentartsa, a melyet a nélkül is fenn lehetne tartani. T. képviselőház ! Ugy a t. előadó ur, mint a honvédelmi minister ur hivatkozott külföldi példákra. Azt mondják, hogy külföldön mennyire erősitik a hadseregeket, és hogy ha élni akarunk, lépést kell tartanunk a külfödli hadseregek fejlesztésével. Ez nincs egészen ugy. Nálunk ugyanis a nemzet és a dinasztikus érdek nincs annyira összeforrva, mint külföldön. Nálunk előállhat az az eset is, hogy a hadsereget, a melyet mi erősitünk, táplálunk, a melynek tulajdonképen mi vagyunk éltető elemei, a melyre az utolsó fillért, az utolsó embert áldozzuk, ellenünk is vezethetik. (Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülméKÉPVn. NAPLÓ. 1910—1915. XII. KÖTET. nyék között nem volnék hajlandó nemcsak a közös hadseregnek, de még a honvédségnek fejlesztésére sem nagyobb költséget megszavazni, még akkor sem, ha a nemzet teherviselési képessége ezt elbirná. Teljesen abszurd állapot az, hogy mindent megadjunk a hadseregnek, de annak irányításában ne legyen semmi befolyásunk. Mert azt hiszem, mindnyájan elismerjük, hogy nem határozhatunk a háború és a béke kérdésében, mert az a felségjognak van fentartva. Nem határozhatunk abban, hogy tulaj donképen ki ellen vezessük a hadsereget, mert az is felségjog. Á mely pillanatban parancsolják, hogy Németország ellen harczoljunk, minden gondolkozás nélkül Németország ellen kell indulnunk. Ha azt parancsolják, hogy Francziaország ellen harczoljunk, akkor Francziaország ellen kell háborút viselnünk, a nélkül, hogy tudnók, mi az indító oka annak, hogy mi a t. előadó ur és a t. honvédelmi minister ur által is vázolt borzalmas háborúban vegyünk részt. De azt mondom, hogy az előadó ur és a honvédelmi minister ur még nem is vázolták teljes mértékben azokat a borzalmakat, melyek a háború révén előállnak, mert hiszen általuk példának felhozott háborúk óta annyira tökéletesedtek a háború eszközei, hogy ma még sokkal borzalmasabb lesz a háború, mint volt annak előtte, hisz most sokkal hatásosabb öldöklő szerszámok állnak az emberiség rendelkezésére. Ezeket a borzalmakat nem lehet eltüntetni azzal, hogy a hadsereget fejlesztjük, hanem csak ugy, ha mint kultúrnépek belátjuk, hogy ma már a háborúra abszolúte semmi szükség nincs. (Helyeslés a baloldalon.) Hiába fokozom a hadsereg erejét, hiába állítok ki akármilyen erős hadsereget, nem tudok olyant kiállítani, hogy a szomszéd állam esetleg egy jobban felszerelt hadsereget ne tudjon kiállítani. De nem is azon múlik a siker, hogy melyik félnek jobb a hadserege. Itt van Olaszország és Törökország példája. Olaszországnak teljesen modernül felszerelt hadserege és hadi flottája van, sokkal erősebb, mint a török birodalomé, s egészen más hadi képzettségben részesültek az olasz hadsereg tisztjei és legénysége, mint a törököké. Mégis mit látunk ? Mindnyájan azt hittük, hogy mikor Olaszország meg fogja támadni Törökországot, a háború 3—4 nap alatt el lesz döntve, tekintve, hogy Olaszországnak nagyon modernül felszerelt hadserege van, és azt látjuk, hogy ma sem tartanak tovább, mint tartottak, mikor a megszállás, illetve hadüzenet megtörtént. (Zaj. Halljuk ! Halljuk,!.) Ha még a nemzet teherviselő képessége olyan volna, hogy ezen áldozatokat, melyeket tőlünk követelnek, könnyedén elbirná, ha még figyelembe vennék a magyar nemzet jogos kívánságait, akkor sem lehetne ezeket a véderőj avaslatokat ugy, a mint vannak, keresztülbocsátani. annál kevésbé akkor, mikor a magyar nemzetnek anyagi erejét messze túlhaladó követelésekkel . lépnek elénk és a magyar nemzet jogait és jogos 19